A Daily Mogyoró

Sikerült végre megünnepelnünk Emma második, és a Papa valójában nem is nagyon tudom hányadik szülinapját. (Ezer bocsi a nemtudomságért)  🙂

Kaptak nagyon finom tortát is, amint a képeken látszik, Emma falta ezerrel, igaz kicsit meg volt illetődve az elején, de amikor képbe jött a lufi, na akkor már volt vigyor.  Kapott 3 autót is, ha jól hallom most is épp azokkal játszanak odalent.

Sajnos most bővebben nem tudok írni, mert el kell látnom tejtermékkel a család legifjabb mókus egyedét, azaz Petit.

Íme a képek:

Néhány kép még a nagyszülőkkel, Emmával és – apa nélkül, mert apa fényképezett.

Nagyszülők rendben megérkeztek Emma szülinapjára, 16-n. Ekkor szólt Niki Petinek a pocakban, hogy most már megszülethet. 4 órára éjfél után el is kezdődtek a fájások. 6 körül szólt Niki és 9-re bent is voltunk a kórházban. Szóltunk Dr. Moore-nak, akinél Emma is született és jött ő is. 11.50 körül műtő és Peti kint is volt 12:09-re (a történelmi hűség kedvéért ez a helyes és nem 12:07 ami a facebookra került ki).

Peti 3440 grammal született ami pontsan 7 font és 9.2 uncia. Ekkor 38 hetes és 1 napos volt.

Rövid képes történetünk látható az alábbiakban.

Niki hétfőn vagy kedden jöhet haza Petivel, aki a János nevet apja, nagyapja és déd apukája után kapta. A Petit meg nem tudni miért. Állítólag más is együtt adja az Emmával a gyerekeinek, szóval mi olyan Petis-Emmás szülők vagyunk.

Még annyit, hogy Peti szépen eszik és Niki egy hős!

Nagyon szeretem mindegyiket és persze Emmát is, aki miatt meg itthon alszom és nem a kórházban.

Mindenkinek köszönünk mindent!

Cuppantás!

Zoli

De most komolyan. Tudom én, sokan vannak, akik kiakadnak a terhesség szó hallatán, hogy ezt a csodálatos és gyönyörű 9 hónapot miért meri bárki egyáltalán terhességnek nevezni, mondjuk az áldott állapot, várandósság  meg egyéb nyalánkságok helyett. Hát igen, Emmával még én is valami bazira csodálatos dolognak tartottam, hogy egy baba van a pocakban, most viszont fáj a császáros heg miatt az egész pocakom, Peti folyamatosan rugdal, az ülőidegem miatt két métert sem tudok menni, a szétnyílt medencecsontomról már nem is beszélek, ami miatt lényegében néha csak szerencse kérdése, hogy nem esek azon nyomban össze. A gyomorsav folyamatosan folyik ki a számon, de ez már nem is aggaszt, megszoktam. Itt van Emma is szegény, aki amióta kiesett agy ágyából, lényegében reménytelen eset a délutáni alvásokat tekintve. Vááááá….

Emellett Emma szobája teljesen ki lett rámolva, a ruhái zsákokban, mert itt voltak a rovarosok, igaz nem poloskáink voltak szerencsére, hanem valami tök más, csak az a baj, hogy az a tök más valami nem csíp, pedig a családtagokon egyértelmű csípések  voltak, szerintem valami nem okés, de majd kiderül. Peti szobája sem mondható éppenséggel késznek, ezenfelül mindenhol kupi van, elég nagy. A nagy fürdőszobába beköltözött egy egész hangya kolónia, már kétszer irtották, most már csak a tetemeket kellene valakinek összevadászni, amiből hát elég sok van, Zoli meg nem hajlandó bogarakat távolítani. Szóval majd én csúszok-mászok, mindezt majd csak csütörtök este, mert addigra érnek ide anyumék, utána már szülhetünk, addig meg inkább nem csinálok semmit.

Amúgy a méhszájam már hét hete is 2.5 centire volt nyitva, most fogalmam sincs, mert nem nézte a doki, talán jobb is, meg találkoztam egy kis darab nyákdugóval is, szóval nem tudni, hogy mikor megyünk szülni. Komolyan, csak csütörtök éjjelig bírjuk ki valahogy!

Emmus is csütörtökön lesz 2 éves! Hogy telik az idő!

Szóval mint láthatjátok megvagyunk, kicsit nyűgösen, televanatököm érzéssel megspékelve, de majd ez is elmúlik. Haha, aztán jön majd csak a java. 😀

Képeink nem igazán vannak, ez betudható annak, hogy én már ki sem dugom az orrom sehova, itthon meg már annyi kép készült, hogy kicsit unalmasak, na de majd ha itt lesz a mama meg a papa! Akkor bizti lesz friss portfólió a Buburól! (Na meg a legkisebb mókuskáról is.)

Pusszanat!

Jelentem, a kettes számú mókusegyed immáron hivatalosan is több időt tölt a pocakban, mint hajdanán az első számú. Lassan, de biztosan 35 hetes és 1 napos lesz a kis Kukormányos!!! Emma 34 hét 6 naposan látta meg a napvilágot, vagyis a műtő fényeit. Jövő héten kapom meg az utolsó progeszteron szurimat is, ami elvileg segít megelőzni a koraszülést, aztán a nővérke szerint akár mehetek is szülni. Na jó, én azért reménykedem ám, hogy Petike bent marad egészen addig, amig a Mama meg a Papa ki nem ér, ami kereken 38 hetes kort jelent Peti számára és egyben Emmuska szülinapja is. Kicsit érthetőbben fogalmazva anyum meg Zoli apuja jönnek ki augusztus 16.-án. Emma aznap lesz 2 éves! Gyorsan telik az idő!
Amúgy egyelőre Petike szépen maradjon csak bent, mert még csak most akarunk hétvégén szobácskát festeni neki. Még szerelni kell majd bútorokat, a ruhácskáit is csak párat mostam ki, azokat, amiket viszek be a kórházba. Szóval még nem vagyunk készen. Na meg jó lenne, ha nem lennék egyedül a kórházban és ha Zoli bent tudna lenni velem, amikor Petit kicsomagolják belőlem. Ehhez viszont az kell, hogy megvárja a mamáékat, akik tudnak addig vigyázni Emmusra.
Na de majd meglátjuk, hogy mi lesz. Már csak pár hét!!! Jujuuuuuuujjjjj!!!

Cuppanat!!!

Azaz Emma alvási szokásai…

Az ugyebár úgy történt, hogy egy szép napon, ami nem is volt olyan rég, Emma volt olyan bátor és kiesett a rácsoságyából, lényegében a háta felső részére és a fejére huppant, bár szerencsére nem lett belőle baj, leszámítva, hogy azóta nem egyszerű a kis Drága elaltatása. Zoli épp Kanadában volt, pedig szerintem könnyebben ment volna a történtek feldolgozása ha Zoli itthon van,  mindkettőnknek, mert akkor nem egyedül kellett volna még aznap szétszednem a rácsoságyat és eltávolítani a szobájából, ami pocakkal meg egy hisztis Emmával nem volt egyszerű, meg Emma is jobban viselte volna a változást, mert este bizony Apa altat, nem anya, ami eléggé megnehezítette az amúgy sem rózsás helyzetet.

Szóval azóta beraktuk neki az új ágyacskáját, amiből persze kiesik, beveri a fejét meg ilyenek. És ha ez nem elég, akkor persze ott van az is, hogy ebből az ágyból már szabadon lehet mászkálni, így ki kellett rámolni az egész szekrényét, mert nem sikerült odafogatni a falhoz, Emma meg mindenáron rá akart mászni, de ha az ráborul, akkor volt kismókus, nincs kismókus. Így most viszont szekrény nincs. De van bent egy matrac, amin apa alszik, hogy Emma is el tudjon aludni. Így most van egy kiságy, meg egy matrac és 3 könyv a szobában, nagyjából ennyi, mert még egy popsitörlős dobozt sem lehet bent hagyni, mert akkor abból gyakorlatilag nem marad semmi. Hát igen, kicsit ingerkereső a lány…  Lassan ki akarjuk hozni a matracot onnan, mert azért ez így nem állapot, meg kellene valami kisebb szekrény oda, mert így olyan kietlen, hiába, legfeljebb majd minden reggel rámolhatok össze. 🙂

Egy-egy ilyen nehézkes altatást le is fényképeztünk, mert annyira édes pofa, hogy nem lehetett kihagyni.

Mindenesetre remélem, hogy hamar megszokja az új ágyát és visszatér a megszokott rend. Mármint a gyors elalvás.

Amúgy a rácsos ágy megint össze van szerelve, ugyebár lassan érkezik Petike is, és képzeljétek, Emma minden reggel ott keresi a BABÁT.  Mert ő csak Babának hívja Petit, de akkor elmondom neki, hogy még a pocakban van, na akkor jön, ad puszit a pocakra meg hozza a popsitörlőt meg egy pelust (néha 15 db-ot hoz) és nagy hévvel nekiáll bepelusozni a pocakot. Hát érdemes lenne videóra venni. 🙂 Egyelőre nagyon szereti, ha lehet ilyet mondani. Kimostuk a kisruhákat is közösen és Emma kedvesen mondogatja hogy BABA és rakja a pocakhoz.

Vettem Peti nevében egy babát is Emmának, egy kisfiú baba, puha anyagból, majd a korházban megkapja Petitől. 🙂

Nos, akkor rakok pár képet is, nem jó minőség, mert telefonnal készültek és el volt húzva a függöny, de azért látszik a kis Prüccsenet. 🙂

Persze azóta már megint gyarapodott…

Amíg én itthon klotyót látogattam szorgalmasan, Ded elvitte Emmát kicsit nokedlizálódni a könyvesboltba.

Nos, hát úgy tűnik, hogy a légkondi-helyzet kezd megoldódni. Ma voltak csöveket takarítani, meg Zoli egész nap szőnyeget tisztított a kölcsönzőből bérelt profi géppel, így most egész kellemes levegő van. Igaz a szőnyeg eléggé vizes a lábunk alatt, de majd megszárad holnapra. Még maradt pár hely, amit ki kell tisztítani, pl. Emma szobája, újból a vendégszoba, meg a gardrób, ezekkel mind végezni kell holnap délig, plusz, ha még belefér, akkor a lenti kis szőnyegeket is ki akarja Zoli takarítani.

A torkunk még mindig rosszalkodik. Emma orrát folyamatosan szívni kell, ma szegénynek eleredt az orra vére is, persze Zoli szokás szerint pánikba fogott, meg engem szapult, hogy miért szívom az orrát a gyereknek, hát mééé nem hagyom abba. Oké, ezentúl hagyom a taknyában öklendezni, ha az jobb. (Bár kétlem, hogy jobb lenne, de Zoli nem birja, ha Emma sír. Mert hogy ez kínzás. Szerintem inkább ez, mint egy fül, vagy arcüreg gyulladás. Hozzá kell tennem, Emma bármit képes elérni az apjánál egy kis bőgéssel, nálam tudja, hogy ez nem hatásos.) Szóval orr még dugulva, van egy kis köhögés, de ezért jobb.

Ami viszont nem jó, hogy voltunk vasárnap Ikeában. Persze ez még nem ad okot semmi rosszra, főleg, hogy szeretjük az ottani kaját. Jó kis húsgombócok. Én nem ettem, mert éreztem, már reggel is, hogy valami nem okés, mondtam is a Ház Urának, hogy tán nekem nem kellene sehova se mennem, de végül is rávettem magam. Naja, Zoliék kényelmesen megebédeltek, Emma bekakkantott, peluscsere, na és ott kezdődtek a bajok… Olyan hasmenés kapott el, hogy nem tudtam kiszabadulni a klotyóból. Lényegében vasárnap óta folyik, aminek valójában baromira nem kellene folyósnak lennie. Tegnap ettem is kis főtt krumplit meg reszelt almát, hát nem kell mondani, elég hamar viszont láttam őket cseppfolyós állagban. Ma egy kis rizst ettem répával meg főtt krumplit megint, hát még egyelőre lekopogom valahol tekereg odabent. (Bár ha jól sejtem, már nem sokáig…) Igazából nem tudom, mi lehet, nem fertőző, mert csak én vagyok ilyen göthös, valami terhességi hormon mizéria, vagy valamit nem bír a belem, a fene tudja, vagy valami egyéb bélprobléma. Mindenesetre iszom az elektrolitos italt, nehogy kiszáradjak, mert az veszélyes lehet Petire nézve és reménykedem, hogy lassan elmúlik ez a nyavaja, mert ez már a 3. nap volt. Csütörtökön amúgy is megyünk dokihoz, de addigra el kell múlnia! Mert már unom. Amúgy a doki sem mond mást itt. Igyak, nehogy kiszáradjak, meg BRAT diéta (banán, rizs, almaszósz és pirítós), ha száradás veszély van, akkor kórház, ha sok a keményedés, kórház. Ennyi.

Aztán jön végre a szabi is, mert most lesz július 4.-e. Csütörtökre és péntekre meg vett ki Zoli szabit. Igazából van egy csomó dolgunk, rendezkedünk, szobát alakítunk, takarítgatunk, ilyenek.

Szóval így állunk. Kicsit nyűgösen, fáradtan, pocakosan, orrfolyósan, hasmarsosan…

Képeket igérem hamarosan biggyesztek!

Pusszanat!

Mármint úgy minden.

Az elmúlt egy hét gigantikusan rossz volt, mindannyiunk számára.

Zoli elutazott még múlt hét hétfőn Kanadába, egyedül maradtam Emmával, aki pont ekkor fedezte fel, hogy ki lehet mászni a kiságyból, ami egy bazi nagy háttal kiesést eredményezett, még jó, hogy nem lett semmi baja. Nekem annál több. Pánik, idegroham, miegymás, de jött Gabi és segített mindenben, nem tudok elég hálás lenni Neki, amiért ennyit segít!
Utána jött a torokfájás, azt hittem megfázás, vagy valami hasonló, de kiderűlt, miután Zoli hazajött, hogy az egyik cső, ami a légkondiból vezet a hálószoba felé, elrepedt és nyomta be a levegőbe az üveggyapotot, koszt, port. Na addigra már lényegében fulladoztam, de aztán megtettünk minden óvintézkedést, amit csak lehetett, szerelők, nagytakarítás, mosás, portalanítás, megint mosás, lényegében mindent, amit csak lehetett. Beszereztünk egy levegőtisztító berendezést is. Még egy dolog van hátra, a csövek kitakaríttatása, de csak hétfőn tudnak kijönni, sajnos előbb nem. Addig szűrőket ragasztottunk a lyukakra, ahol jön a levegő. Egyébként pont a legjobbkor jött ez a dolog, mert 44 fok van napközben. Jippi!!!

Emellett Emma belázasodott, vagy 3 napig hőmérőztűnk. A fene tudja, mi lehetett ez, mert nekünk ilyen jellegű bajunk nem volt. Szegénykém olyan kis elesett még most is. Csillognak a szemecskéi, kedvtelen, bár azért ha az apja felkéri táncizni, akkor azért sikít. Mindenesetre valami bújkál benne. Lehet a fogzás miatt van minden, de a dokik véleménye, hogy a fogzás nem okoz lázat. Hmmm, ebben nem vagyok biztos. Enni is alig eszik. Az is baj lehet, hogy az új ágyában kénytelen aludni, miután onnan csak 10 centit lehet leesni, vagyis egyelőre annyit sem, mert egyikőnk ott alszik vele, az ágya mellé rakott matracon.
Ma este hányt egyet, remélem, többet nem fog, szerintem csak lenyúlt a torkára, vagy ledugta a macit a foga miatt és sikerűlt rókáznia tőle. Ágynemű csere, Emma ruha csere, párna, paplan, maci mosás, Emma pofi és haj megtisztítása, orrszívózás, fogbekenés….és most alszik. Óóó….csak maradjon is így. Azért nem egyszerű a családi élet.

Szóval kicsit ránk járt a rúd, de remélem, most már azért rendeződnek a dolgok.

Peti baba viszont jól van, jó méretes baba lehet, akkora pocakom van, hogy csak na. Zoli csak Gömbinek hív…túl sok Bogyó és Babócát nézett. 🙂

Fényképek készűltek, de a laptopomon vannak, így azt most nem tudom bebiggyeszteni, mert az Ipaddel írok, de majd bepótolom!

Addig is pusszantás!