A Daily Mogyoró

Ma ismét sikerült vennünk pár ruhát…

A Memorial Day alkalmából, a hősi halált halt amerikaiak tiszteletére (vagy inkább csak úgy) az üzletekben ilyenkor mindig minden le van akciózva. De ez érvényes minden ünnepre persze. Szóval, ha az embernek van türelme kivárni ezeket a napokat, akkor jó sok pénzt lehet megpsórólni. Mi is így tettünk. Így a mai napon, még 70%-os leárazást is találtunk a babaruci boltban. Nagyon jó minőségű és aranyos kis babaholmikat sikerült összeválogatnunk, Zoli egyedül szerzett vékony és vastag zoknikat Emmának, úgyhogy büszke vagyok Rá, hogy nem elég, hogy bejött egyáltalán a boltba, még nézelődőtt is.

Azért ez már valami.

Na jönnek a képek. Mást most nem fényképeztünk, így az apró rugdalózók látványával kell beérnetek.

(Bevallom, én bármeddig elnézegetném őket.)  🙂

Ma vettünk pár babarucit, igaz nem akartam rózsaszint, de így sikerült, a többit majd megpróbáljuk valami unisex szinben venni. Dehát Emma mégis csak kislány mókus, dukál neki egy pár pink is, nemde?

Közben a Zoli által készitett fotón látom, hogy lassan már olyan vagyok, mint egy méretes krumpliszsák, amit egy 8 tagú család egész télen eszik. Talán még tavasszal is…

Aztán lefényképeztem a babakocsit is, meg lesz pár kép is a házról, Emma szobájáról, fürdőszobákról meg ilyenekről…

Na de mindegy is, inkább jönnek a képek.

(Közben látom, hogy a krumpliszsák imitálós kép le is maradt….na akkor majd legközelebb!

Szóval Zoli épp gitározik. Hozzá kell tenni, hogy épp egy nagyon szép magyar népdalt, a Csillagok csillagokat játszotta épp.

Hát nem egy született zenész?  🙂

És aztán ezekből a  golyóbisokból ha minden jól alakul, és nem konyulnak le idő előtt, akkor igazi, finom parik lesznek, amiket meg lehet csemegézni.

Hála apusnak, akit emerdzsenszi hivással traktáltam,  végül is  sikerült feléletszeni szerencsétlen kókadó parifákat,

Ennek története röviden annyi, hogy a ma reggeli parivizit sokán riadtan vettem észre, hogy a parik éppen meghalóban vannak. Akkor riadóztattan anyust, aki riadóztatta apust, és szerencsére minden rendben van azóta.

Más újság nincs.

Bogyóóóóóóóóóók

Szombaton voltunk kirándulni egy kicsit és közben sikerült párat fényképeznünk is.

Megetettünk egy ludat pilóta piskóta tallér-szerű valamivel, mivel az alma nem izlett neki. Kicsit kekszes is maradt a képe, remélem azért nem mérgeztük meg. (Bár szerintem ezek már hozzá vannak szokva a különleges kajához, mivel a parkban szabad grillezni és ezt az oda látogató, zömében mexikói családok előszeretettel meg is teszik, igy abból biztosan jut csipegetnivaló a szárnyasoknak is később. )

Ami nem a kiránduláshoz tartozik, ámde fontos hir!

Emma kismókus szombat reggel óta látványosan mocorog a pocakban.  Kivülről már látni itt-ott dudorokat. Tegnap a sok mocorgás után még csuklani is elkezdett. 🙂

Ennyit mára.

Jönnek a képek!

Gondoltam rakok fel új képet, amint vigan feszítünk Emmával a paradicsomok társaságában. Mikor megvettük őket, akkor olyan picik voltak, azt hittem sosem lesz belőle semmi és annyi az idei paritermésnek, de úgy tűnik, ha nem is vagyok profi kertész, azért a mindennapos esti levélsimogatás és beszélgetés is hat valamit. Persze azért locsolom is. Megpróbáltuk átültetni a kert földjébe, de nem jártunk sikerrel, mert olyan kemény és agyagos volt a föld, hogy még a karó sem akart leszúródni benne. Így maradtak a régi helyükön. Már alig várom, hogy leehessem az első adag finomságot valamelyikről.

Addig is jön két kép.

Ugye milyen magas?

És most kötök rá egy masnit.

A kisvideóban látható, amint Emma épp szorongatja a zsinórját és még egy kis ásítást is fel lehet fedezni, ha jó a szemetek. Na meg nem utolsó sorban az ujjacskáját is megízlelgette.
Sajnos a vidi nem a legtutibb felvétel Emmáról, de megtudtuk, hogy nincs semmi baja, mindene rendben van és ez a fontos.
Kivágtam pár képet a vidiből, azokat is iderakom.

Itt van pár új kép. Ilyen kerti bútort vettünk, van még egy ugyan ilyen szett is, csak az még nincs össze rakva. Így, ha jönnek vendégek kerti bogrács partira, akkor lesz hova leülni kint is.

Jelentem, a paprikás krumpli nagyon jól sikerült, annak ellenére, hogy én nem szeretem, nagyon finom lett. Vagy lehet mégis szeretem?

Ma sikerült lefényképeznem a lúd családot. Anyu, apu meg a kicsinyek. Olyan ennivalóak! Mármint oké, nem szaladok le kitekerni a nyakukat és jó kis friss pipipörit csinálni belőlük. Ééééééééén? Hát kérem én nem olyan vagyok.

Szóval értitek, nagyon cukik voltak.

(A képekre rákattintva kijön nagyban is!)

Május 23-25 között New Orleansban járt a mókuscsapat.  Most zajlik a jazz fesztivál, aminek az első hétvégéjén Simon és Garfunkel voltak a főszereplők. Így hát a mókuscsapat kisebb beéneklés után (száundofszájlensz és társai), nyúórlinc felé vette az irányt. Korán kimentünk a helyszínre és így még találtunk parkolóhelyet az egyik közeli iskolában.

Gospel

Emma kismókus meglehetősen színes zenei képzésben részesült anyukája pocakjában, kezdve a Gospel sátorral, ahol egymást váltották a fekete kórusok. Még énekeltünk is velük. Emma közben csak a mélyeket hallotta, hogy glubb, glubb, zubb, gluggy.

Gospel

Firszt mókusnak, azaz Nikinek nagyon nem ízlett a lújziánai konyha (dzsambalája és társai), ezért mind az öt kajaféleség amivel a koncerten próbálkoztunk, az Szekond mókus (Zoli) pocakjában landolt.  Ennek következtében (is) annyi kilót szedtem fel mint Niki.

Jambalaya - pfujj de csípős!!!

A végén azért meglett a jutalom, Szájmon és Gárfunkel énekelt, még a nap is kisütött az egész napos dagonyázás után.

Garfunkel és Simon

És még Niki is vidám lett a hosszú nap végére:

Niki és a vidámság

És még további képek a new órlinci kirándulásról:

Zoli