Archive for március, 2012


Tegnap megint belázasodott estére, vagyis éjjelre Emma.  Semmi egyéb baja nincs, csak hogy elég magas láza van, amint megy ki a gyógyszer, lázasodik is újból. Egy hete, vagy hogy, akkor is ez volt. Enni eszik, jó a kedve, egész nap vihorászik, persze látszik rajta  az éjjeli lázcsillapításos tortúra. Jönnek a fogai. Passz, hogy lehet-e ettől a láz, vagy sem. Mondanak mindenfélét. Van, aki azt állítja, hogy a fogzás nem okoz lázat, van, aki azt mondja, hogy igen, lehet lázas. Ki érti ezt?

Maci és Apa.

Ebben a kettőben az a közös, hogy Emma valamiért mindkettőjükhöz ellenállhatatlan ragaszkodást mutat az utóbbi hetekben. Persze eddig is ragaszkodott, de ha meglátja az apját, akkor utána belelapul a nyakába és le sem lehet vakarni. Ha Zoli elengedi, a gyerek rajta marad, annyira kapaszkodik. A Macihoz is annyira ragaszkodik, hogy lassan már fürdéshez sem lehet eltávolítani a kezéből. Mindenhova viszi magával. Még a boltba is jön a maci. Maci nélkül nincs élet.

Viszont az a baj, hogy csak egy, azaz 1 darab kék macink van. Kellene még egy. Van egy rózsaszín is, na de a kék az igazi, viszont ha elhagyjuk, akkor szerintem összedől a világ. Rakok fel a maciról képet, szóval ha valaki látja ezt a macit, kék színben, akkor vegyen már egyet Emmának. A jobb sarkára a macinak az van hímezve, hogy FUPA. Természetesen az anyagiakat megtérítjük. Szóval macikutatásra fel, Kedves Otthoniak!  🙂

Macis kép jön!

 

 

Voltunk játszótéren. Vagyis persze többször is voltunk, csak egyszer véletlenül a kezembe akadt a telefon, aztán csináltam egy gyors vidit, amin Emma látható hintázás közben. Na jó, egyszer a csúszdán is lecsúszott. 🙂

Ma is voltunk kint délelőtt, igaz csak Emma meg én, így videó nem készült. Az itteni anyukák meg kell mondanom, teljesen felelőtlenek. le vagyok döbbenve. A többségük fiatal 18 max 25 éves, itt ez a divat, mármint korán hancúrozni egyet a suttyó bézbólozó sráccal, aki utána lelép, ott hagyva a lányt a gyerekkel, na de nem is ez a lényeg, hanem hogy vígan cseverésznek egymással a játszótéren, közben a gyerek már 200 méterre van, kint a parkolóban, a kocsik között. Nem lepődnék meg, ha ezeket a gyerekeket egyszer valaki elrabolná, vagy elütné egy autó, vagy csak simán elveszne. Aztán jön a nagy sipákolás, hogy jaj, hol a gyerek, ahelyett, hogy figyelt volna jobban. Én egy pillanatra sem, tényleg egy pillanatra sem veszem le a szemem Emmáról, és nem hiszem, hogy én vagyok túl aggódós. Na de mindenki úgy csinálja, ahogy akarja, csak azért sajnálnám, ha valami bajuk lenne a felelőtlen anyukák gyerekeinek, mert szegények nem tehetnek semmiről, ők csak gyerekek, a felelősség a szülőké (lenne). Persze vannak anyukák, akik tényleg figyelnek a gyerekekre, nem mondom, csak már nem ez volt az első eset, amikor ilyennel találkoztam. Valójában nagyon sok ilyen esetet láttam már.

Más.

Holnap megint jön délután a nővérke beadni az esedékes szurit, ma kitakarítottam kicsit, mert tuti, hogy holnap a szuri után felállni sem fogok tudni, így a holnapi délután kilőve.

Baci.

Na ja, közben kaptam egy kellemes kis hugyuti fertőzést is, bánat tudja hogy, mindenesetre szedem lelkesen az antibiotikumot, úgy tűnik hatékony, mert tegnap éjjel csak 2x kellett meglátogatni a mellékhelyiséget a 3o helyett. Azért nem mindegy.

Hm. Nos, más nem jut eszembe így hirtelen, így most bebiggyesztem a vidit. 🙂

Nos, voltunk a március 15.-i ünnepségen, amire Emmust kicsit kicsíptük, legalábbis nem a kertészkedéshez használt naciját húztuk rá, hanem egy kis tavaszi ruhácskát. Nagyon csini volt. Az ünnepség szép volt, kár, hogy sokat nem láttam belőle, mert a Nokedli úgy gondolta, hogy már pedig őkismókusságát nem nagyon érdekli, hogy mit mondanak, így mi sunyiban (már amennyire egy torkaszakadtából síró gyerekkel lehet) kiosontunk a teremből és csak a kajaosztásra mentünk vissza. Na az viszont már bejött neki. A kedvence a Kati néni általá készített csirkepaprikás nokedlivel. Hát igen, a Nokedlinek nokedli való. 🙂 Az evés után Zoli összrakta a hangosításhoz használt berendezést és bepakolta az autóba, még beszélgettünk kicsit a barátokkal, majd Gábor bácsi hazavitele után mi is hazaindultunk. Emmát nem sokáig kellett altatni. 🙂

Tegnap előtt belázasodott Emmus, alig tudtuk neki levinni a lázát, volt itt hűtőfürdő éjjel 2-kor, két féle gyógyszer adagolás, nagy sírások, Zoli általi bepánikolás, stb… Másnap is volt kis láz, de legalább jobb éjszakánk volt. Ma a kis Drága elég fáradt volt, már délbe bevágta a szunyát, pedig 2-kor szokott elaludni. Most is már alszik, pedig nem szokott ilyenkor. Talán holnapra már tényleg rendben lesz.

Szuri. Khm. Ma megkaptam a 20 darabból álló kollekció első darabját, azaz egy bazi nagy adag progeszteron szurit a hátsó felembe. Hát baromira nem volt kellemes. Azóta is fáj, mint a fene. Na de azt mondják, ez talán segít abban, hogy Peti ne legyen koraszülött, vagyis legalábbis ne nagyon. Azt is mondják, hogy ha az első baba koraszülött volt, akkor a második baba is nagy eséllyel lehet az. Az meg nem jó. Ezért kell a szuri. Remélem tényleg fog hatni. A nővér, aki házhoz jön, nagyon kedves volt, Emma sem kapott frászt tőle, ami ebben a korban nagy dolog, mert elég sokszor tök ki rajta, főleg ha belépnek a személyes kis terébe. Na de szóval még 19 hét szuriadag. Jippi!

Képek jönnek.

Voltunk csütörtökön nődokinál. Minden rendben, igaz hányinger még mindig van, a gyomorégés meg csak rosszabb lesz, de azért minden okés. A genetikai vérvétel eredményei is jók lettek. A doki felajánlotta, hogy ránéz a babára, hogy akkor hány százalékban is fiú és most már teljes bizonyossággal mondható, hogy Peti az Peti marad. 🙂 A bizonyítékról rakok fel képet.

Jövő héttől elvileg jönni fog hetente egy nővérke, hogy beadja a progeszteron szurit a koraszülés miatt. Legközelebb 4 hét múlva kell mennünk, akkor lesz egy hosszú UH, ahol megnézik majd mindenét a kis Drágának.

Szóval most már bátran lehet kék ruhákat venni. 🙂

Velünk amúgy minden okés, itt tavasz van, néha már majdnem nyár, a kertet is összerámoltuk, meg trágyáztunk is, a héten volt Emma kisasztal és kisszék szerelés is, Emma nagy örömére. Volt itt a kis barátja is a szomszédból játszani és mi is voltunk náluk. Apja és lánya voltak játszótéren is. Ilyenek történtek nagy vonalakban.

Most bebiggyesztem a képet a bizonyítékról!

Pusszanat!

A kuki!