Archive for október, 2010


Íme, közzététetik a legújabb mókusvideó, amin a legkisebb sztár-mókus, azaz Emma popsitáncot jár az apukájával. (Aki szintúgy egy sztár-mókus, még popsiriszálás nélkül is…)

Puszi.

Kismókusunk mostanában próbálgatja a pocakon alvást, több-kevesebb sikerrel. Csak akkor lehet lerakni hasra, ha már evés közben beájult. A dokibácsink mondta, hogy amikor ébren van, legyen “pocakidő”, ami annyit jelent, hogy pocakra kell rakni, hogy a nyakacskája fejlődjön. Ez okés is lenne, ha nem lenne gigantikus méretű hiszti, amikor hasra rakjuk. Viszont, ha már sikerült kiküszöbölni a hisztit, akkor nagyon jókat tud aludni.

Íme pár kép erről:

Kicsit kinyúltam.

Óóóó…jeeeh, ez aztán a póz!

Au, viszket a térdem.

Idő közben elejtett Emma pár mosolyt is anyu felé, aki mindezt bőszen lefényképezte, amikor épp nem olvadt el teljesen a mosoly láttán.

Juj de jó, megyünk sétálni!

Emma kismókus nagyon szereti a különböző állatokat is, mint például a Tatu vagy egy rénszarvas.

Hát te meg ki vagy?

Ezt a tatut anyu kapta még az ő anyukájától, azaz a Mamától kiskorában és most nekem adta.

Ott a tatúúúúúúúúúúúúúúú!

A rénszarvas.

Ruházkodni is szeretek, szerencsére anyu is szeret szép darabokat rám adni és ki is vasalgatja előtte nekem, mert a kismókus úgy szép, ha szép a rucija.

Anya rámadta a kedvenc rucimat. Ebben mentünk a dokibácsihoz.

Ezt viszont neeeeeeeeeeem szeretem! Túl rózsaszín!

Aztán bújni is szeretek. Leginkább apához.

Bújni azt nagyon szeretek.

Nem csak bújni, de aludni is nagyon szeretek apán.

Azért anyához is jó bújni ám!

Ebban a hordozóba raknak apuék, ha megyünk vásárolni, mondjuk ruhát nekem.

Anyu nagyon szeret közelről is fényképezni, ilyenkor igyekszem nem bebandzsítani, nehogy rossz legyen a kép.

Egy tatu meg egy rénszarvas az mennyi is?

Egyáltalán biztos, hogy az egy tatu?

Na ezen még gondolkodni kell…

Óóóó…hogy az kettő! Most már tudom. Egy tatu, meg egy rénszarvas az kettő. De kettő mi?

A végére meg jön egy pancsis videó. Emma életében először kipróbálta, milyen nagy kádban fürdeni.

Nos, eljött az idő, hogy írjak egy új bejegyzést.  (Mivel a másik főmókus már szekál, hogy igazán tudtára adhatnám a kedves olvasótábornak, hogy mi is történt velünk) (Most épp azt elemzi, hogyan is kéne írnom, hogy jó legyen, meg humoros, meg egyebek, de mondtam neki, hogy nekem saját stílusom van, ami persze nem tökéletes, de mindenki nézze el nekem, hogy az irományom olyan, amilyen.)

Szóval mi is történt velünk mostanság? Hát mondjuk megszabadítottak több, mint száz epekőtől epehólyagostul. Mindez hétfőn történt. Azóta lábadozok itthon. A műtét hétfő délben volt, délután már itthon is voltunk, ami kicsit érdekes, mert otthon azért pár napig bent tartják a korházban a pácienst. Na itt engem jól kidobtak. Csináltak rám a nagy császáros vágásom mellé még négy darab kisebb vágást is. A nővérnek a műtét után az volt a kérdése, hogy mit akarok inni, kólát, lájt kólát, szprájtot, narancsot…a legvégére oda mondta a vizet is, nagy megnyugvásomra, hogy azért csak nem akarnak egyből kinyirni valami diétába nem illő lötyivel. Végül is nem ajánlottam fel a szerveimet. Na de kaptam vizet és csokipudingot is. (Tökéletes kezdet az epeműtét utáni diétához.) Azóta itthon tartom a zsírmentes étkezést. Tegnap például sütőzacsis csirkemell volt a vacsi krumplival, répával és kétféle zöldbabbal. Egész jól lecsúszott, csak kisebb puffadás lett az eredmény. A doki szerint két hét után bármit ehetnék. Ha tudná, hogy én épp egy jó nagy adag töltöttkáposztára gondolok, igazi zsírral készitve, jó sok tejfellel meg ropogós, meleg kenyércsücsökkel…Na de abba is hagyom, mert a végén még megfájdul az epehólyagom helye…

Hírek Emmáról:

Emmus mókus már legutóbbi mérlegeléskor ha jól emlékszem 4.7 kiló volt, lassan már 5 kiló lesz a kis drága. Nagyon gyorsan nő, minden nap rácsodálkozom, hogy jééééé, már megint nőtt! Voltunk bababoltban is, vettünk pár rucit, mert kezdi kinőni az itthoniakat. Lassan az éjszakáink is alakulnak, tegnap például este 9-kor evett, éjjel 2-kor kelt fel, majd jött a tejecske és megint aludt reggel 6-ig, miután ismét tej következett majd szunya reggel 10-ig. Ami már egész jó.

Na de nem is szaporítom a szót, jönnek a képek!

Puszi Mindenkinek!

Emma szépen növöget. Szeptember 21-re volt kiírva, így megmértük hány kiló volt akkor. De hogy fér el egy ekkora baba a pociban? – kérdezte a Niki.

Anya, képzeld, ma kellene megszületnem!

De most tényleg méretszkedünk?

Emma őrmesterleány méretszkedésre jelentezik!

No, vagyok már 4 kiló? Ma van szeptember 21-e!

Mától szerdáig szabadságon vagyok, mert pénteken be kell mennünk a dokihoz előkészíteni Niki epeműtétjét, ami hétfőn 12.30-kor lesz a St. Joseph kórházban (otthoni idő szerint 6.30 este), szemben azzal ahol Emma született. Ezek a legjobb kórházak Atlantában, a tetejében még a sebészünk is szimpatikus volt amikor múlt héten nála jártunk (köszönet Tóth Lajos barátunknak,  aki itt praktizál belgyógyászként). Laporoszkópiás eljárás, ami abból áll, hogy egy kamerával nézik mit ügyködnek bent. Előnye, hogy kész van 45 perc alatt és nem is kell benntmaradni, lehet hazasétálni utána.

Akadt egy jótündér is, Gabi személyében, aki elvállalta hétfőn Emma gondozását.

Emma és a Jótündér

Visszatérve Emmára, készül az útlevele, jövő héten megyünk a postára, ahol lefényképezik és 6 héten belül meg is van. Ha minden jól megy december elején megyünk haza, három hétre, hogy benne legyen a Karácsony.

És íme egy friss videó arról ahogy Emma éppen aludni készül. Ebből az lett, hogy még 1 órát fent volt, ahogy írom a blogot, most aludt végül el (11:47). Egy óra múlva lehet megint enni, kezdődik előlről.

És még néhány kép is:

Este néha bekapcsoljuk a Wii-t

Apa, ez egy nagyon király repcsi!

A lufikat, apa, azokat légyszi pukkaszd ki!

Hú, mekkorát pukkant!

Akkor mehetünk is aludni!

Sziasztok!

Zoli