Archive for július, 2011


…és erről persze készült pár fotó is, csak még eddig nem volt időm kicsinyíteni. Sajnos most sincs arra időm, hogy frappáns (legalábbis frappánsnak szánt) szösszenetekkel lássam el a szépen rendezett képeket, sőt, még csak nem is rendeztem szépen el őket, de azért remélem a nagy kuszaságban is találtok majd pár jó képet.

Ha egyszer lesz időm, majd úgy 17 év múlva, akkor igérem írok hozzá szöveget is. 🙂

(Na várjunk…ha belekalkuláljuk a számitásba a jövendőbeli kistesót is, akkor kicsit több) 🙂 Szóval legyetek türelemmel. 🙂

Igen, igen, szalad az idő! Emma kismókusunk már lassan egy éves lesz. (Na jó, még van egy fél hónap addig, de semmi érdekes címet nem tudtam kitalálni, ezért lett ez.)

Szóval ott tartottam, hogy 1 éves lesz lassan. Nem tervezünk nagy bulit, mókakalapot, csili-vili díszeket, embertömeget meg egyebeket, de tortácskája azért lesz az európai sütis boltból. 🙂 Ajándéknak kinéztünk neki egy sátrat, amibe sok-sok labdát lehet rakni és lehet benne randalírozni. Miután folyamatosan kap ajándékokat, már lassan nincs is olyan cucc, ami kéne, de ez a sátor még hiányzik a lenti játékszobájából. (Persze hiányzik egy Google tévé is a falról, amin nézhetné a Halász Judkát, Vizipókot, Zsebtévét, Bogyó és Babócát meg a Charlie nénjét.)

Pár napja kidekoráltam a szobácskáját mindenféle állatos matricával, olyan aranyos, megy oda a falhoz, és mutogatja őket, ha kérdezem, hol a süni, a kutya meg a cica, akkor nagy hévvel odamászik és megmutatja. Meg kell zabálni, olyan aranyos. Nagy kedvenc most a fejen állás. Imádja fordítva szemlélni a világot. 🙂

Ma meg tanultunk nyelvet nyújtani is. Nagyokat kacag hozzá. Este a fürdés utáni öltöztetésnél kaptam puszit is. Hát el lehet tőle ájulni!

Apa hasára is tud puszit adni, ezt is tőlem tanulta, persze ha én adok rá puszit, az kevésbé tetszik neki, mármint a Zapunak, mert igazából az inkább puki imitálásra hasonlít, mintsem puszira, de ha Emma csinálja, na attól Apa is elolvad. 🙂

Szeret sétálni, igaz még fogni kell a kezét, Apu egyik oldalt én a másikon és úgy megyünk.

Beszélget is. Sokszor a falon levő állatmintáknak szövegel, sokszor nekem mondja a magáét, de úgy, hogy be sem áll a szája. Mondja, hogy „ded” (angolul apa, ha apát akarja ezt mondja) „mama” „ana”  „baba” „bababubu” (mi Emma helyett sokszor mondjuk neki, hogy Bubu) „nyem” „adddd” (ha valami kell neki) meg persze minden fajta érthetetlen karattyolás is szerepel a repertoárjában.

Evés terén haladunk. Reggelire vajas-pulykasonkás-sajtos szendvicset eszik. Tízóraira joghurt dukál, jó sok, majd ebédre valami zöldséges húsos, vagy tésztás cuccot eszik. Szereti a sajtos makarónit, brokkolikrémlevest, tejszínes-tárkonyos ragulevest és hasonlókat. Imádja a sajtot, azt hiszem az az egyik kedvence a joghurt után. Uzsira kap gyümülcsöt, vagyira meg vagy újra valami meleg kaját kap, vagy szendvicset, de volt, hogy virsli sajttal és kenyérrel volt a menü.

Voltunk a világ legnagyobb akváriumában is, még amikor itt volt Tomi, Zoli tesója. Emmának nagyon tetszett, bár szerintem azt élvezte, hogy kislányok haját huzigálhatta, egészen addig amíg anya észre nem vette, mert aztán vége lett a mókának.

Múlt héten ellátogattunk a két utcával odébb levő templom által szervezett heti babatalálkozóra is. A babatalálkozó vallástól független volt, aminek örültem. Emma 2 és fél órán keresztül a nyakamban lógott, pedig nem szokott így viselkedni, nagyon nyitott baba, de valahogy ez a babatali nem jött be neki. Ma is akartunk menni, de szegény nagyon nyűgös volt, így jobbnak láttam itthon maradni vele.

Mostanában visszük étterembe is, egyre többször sikerül eljutni, Emma élvezi nagyon. Egy néni meg is dícsérte egyszer, hogy milyen jó természetű baba. Igaz ami igaz, tényleg az. 🙂

Fogyás. Hát most épp stagnál a súlyom de a műtétig még szeretnék leadni úgy 5 kilót legalább. Összesen 8 kilót fogytam eddig.

Műtét. Hétőn megyünk a kedvenc sebészünkhöz, akivel megdiskuráljuk, hogy mikor is legyek kibelezve. Már jó lenne, mert ez a fránya ciszta kezd nyomni, nem csak elől de hátul is.

Nos, még csatolok pár képet, kicsit össze-vissza lesznek, na de sebaj! 🙂

Pussszantás