Találtam még egy adag friss képet, ma délután készültek. Emma célkát evett, Zoli meg fényképezett közben. Szent meggyőződése, hogy a vaku nélküli, tök homály képek sokkal jobbak, mint az éles, vakus képek… Izlések és pofonok.
Aztán Emmusnak ma vettünk kettő db farost, meg egy rózsaszín esőkabátot, mert most egész szerdáig szakadni fog az eső és semmi érdemleges kabija nem volt már, ami hatásos védelmet nyújtana bőrigázás ellen. A farmereket meg azért vettük, mert igy csini kismókusként csücsülhet majd a kocsijában. 🙂
ui: Zoli azt mondja, hogy ne felejtsem el megemlíteni a blogban, hogy álmos, és hogy nem találta meg a sajtot a hűtőben és még azt is, hogy nem hoztam fel neki az előbb csokit. Bár nem tudom, milyen fontos információt hordoznak ezek a közlemények, de jó mókusfeleség beleírja azt, amit a férjmókus mond. 🙂
Jelentem, ma meg csináltuk az előkertünket, ami már vagy tavaly nyár óta várat magára. Akkor azért nem kertészkedtünk, mert Emma a pocakban volt és nem volt affinitás, most meg azért nem volt eddig idő, mert már pocakon kívül tartózkodik a Bubu, több mint 7 hónapja. De ma véééééééégre eljött a nagy nap és neki álltunk gazolni meg virágot ültetni. Vagyis Zoli kiszedte a dzsuvát (retyót, koszt…)
Muszáj soron kívül meg szakítanom az irományt… Zoli idejött és elolvasta, amit írtam eddig. Szóval akkor helyesbítenék…
Tavaly is kertészkedtünk. Eltakarítottuk a rohadó paradicsomaimat, amiket valami dög megzabált, vagy a fene tudja, mi történt velük, mindenesetre egy szemet sem ettünk belőle.
Aztán…
Nem dzsuva, nem retyó és még csak nem is kosz. Őfelsége Szekond főmókus, (Mostanában zsarol amúgy. Csak akkor csinál meg dolgokat, ha “Zeusz, Te Istenállat”-nak szólítom) szóval ott tartottam, hogy Őfelsége Szekond Zeusz Te Istenállat főmókus szerint az tűlevél! volt…
Szerintem egyszerűen egy nagy adag rothadék volt ott az előkertben és slussz passz. (Igaz én nem vagyok sem Zeusz, sem egy Istenállat, csak egy egyszerű mókuspéldány vagyok….)
Akkor most folytatom ott, ahol abbahagytam.
Lettek szép virágaink, fogalmam sincs, hogy mi a nevük, csak azt tudom, hogy baromi nehéz volt kiásni az agyagos talajt, amibe kedves előző tulaj rakott plusszba kövehet is. Szidtam is érte. De a végeredmény számit. Most nincs akkora dzsuva (tűlevél halmaz sok száraz egyéb levéllel) mint ami volt. Már nagyon ráfért a kertre ez a kis gondozás.
A címben említettem göndör fürtöket is. Nohát. Emma haja rohamosan nő és göndörkés is. Azt hiszem ezt a Neiser papától örökölhette, más lehetőség nem sok van. Kis csini fürtök csücsülnek a kobakja tetején, olyan kis édes, a képek között lehet majd megcsodálni eme említett kobakot.
Telihold. 18.-án próbafényképezést tartottam, hogy majd 19.-én amikor is szuperhold lesz, már élesben menjen a kattintgatás. (persze elmaradt a nagy szuperhold fényképezés…) Ja, szuperhold..
A lényeg, hogy baromi rég óta nem volt ilyen közel hozzánk a Hold. Még gyerekkoromban volt ilyen közel, ebből mindenki sejtheti, hogy ez az esemény nem mostanában volt. A Hold közelségéből eredően nagyobbnak és fényesebbnek lehetett látni, leginkább akkor, amikor megjelent a horizonton. De tök mindegy, lemaradtam róla.
Na mostani blogbejegyzésem ennyi lenne.
Pusszanat,
1st.
Képek jönnek.
(Zoli megint itt van… Szerinte ez a mondat, mármint a képek jönnek, egy olyan mondat, mintha Kudlik Juli mondta volna. Szerinte olyan mint az amikor Juli néni elmondta a nézőknek, hogy most egy (elfelejtettem, hogy milyen vásznú filmet ) szóval ………..filmet láthatnak, aminek az alján és a tetején fekete csíkot láthatnak és a két csík között van a film.)
Szóval képek jönnek, tök mindegy hogy mire hasonlít, vagy mire nem.
A közelgő nyár előszeleként ma 28 fokot mondanak az időjósok, ami itt Florida felett azért elvárható. (Vagyis én elvárom)
Ennek örömére vettünk Emmának két nyári napellenzős satyekot meg egy rózsaszín szemüveget, amit Zoli talált a bababoltban és egyből Emmára is próbálta. Egyelőre még csak a megevési fázisban van a szemüveg, hordás ügyileg fogalmam sincs, hogy mikor jutunk el odáig, hogy nem az lesz az első, hogy meg próbálja befalni.
Vettünk még rövid ujjú bodykat is, nagyon édesek.
Most csak ennyi fért bele, mert Emma épp szétszedi a szivacs szőnyegét, megyek felügyelem, hogy minden darab tökéletesen szét legyen szedve, nem ám kimarad egy kocka. 🙂
Ennek örömére átrendeztem a lenti nappalit. Bár meg lehet, hogy semmi köze sem volt Emma 7 hónaposságának a nappali átalakításához, de azért jó volt leírni. 🙂
Na de térjünk vissza Emmusunk életkorára. 7 hónap. 7 hóóóóóóóóóóóónap!!!!
Te jó ég, már 7 hónapos! Olyan gyorsan gyarapodnak a hónapok, hogy lassan már 1 év lesz belőle.
Aktívan forog minden irányba, már képes kigördülni a szobájából. Tologatja a popóját felfele, araszol hátra fele. Ha nagyon beindul és közel van az ágyrács, na akkor máris csüccsenő pozícióban találja magát. Imád mosolyogni, szereti ha fényképezem, igaz ez a képekből is látszik. A sikítozást művészi szintre fejlesztette pár nap alatt. Mostanság inkább huhog. Húúúúúúúúúúúú! Huh! Höh! Uhhhhhh…
Szóval 7 hónap és már ennyi mindent csinál a kis Prücsi, aki nemrég még csak pislákoló kismókus volt a korházban. 🙂 Tényleg telik az idő!
Nos, itt vannak a friss képeink, igaz felirat még nincs hozzá, mert már kétszer elszállt az egész, amit írtam hozzá, de majd erőt veszek magamon és kreálok esetleg holnap.
Úgy eltelt a hétvége és a hét eleje is, hogy alig eszmélek fel, de lassan ez a hét is eltelik. Múlik az idő…
Nos, adós maradtam egy bogrács parti beszámolóval, amit most meg is ejtenék. Szóval a buli nagyon jó volt, a bogrács gulyás is isteni lett, nem is szólva a zsíroskenyérről, ami mellé újhagyma, paradicsom és paprika dukált. No meg egy kis cigány szalonna, meg két féle kolbász, szegedi és gyulai, ha jól emlékszem. Zoli úgy hozta a Patak nevű húsboltból, amiért autókázott jó sokat, de megérte, mert nagyon finom volt.
Emma is bekapcsolódott a társaságba, mindenkinek osztogatta a mosolyokat, amiből jutott bőven mindenkinek, majd amikor eljött az idő, megfürdettem jó alaposan, mert kicsit füst illatú lett, mert hát ő is le ellenőrizte a levest, amikor készült, aztán beraktam az ágyába, majd egy elégedett mosollyal a száján magához ölelte a Macit és befordult a falnak, fél perc múlva már aludt is. Azt gondolom neki is tetszett a buli. 🙂
Ez egy elég korrekt cím lett, azt hiszem nem is kell túl sok magyarázat hozzá.
Na jó-jóóó, nem tudom meg állni, hogy ne írjak többet. Egy író veszett el bennem. (Khm…lehet túlságosan is elveszett, jóvanna, nem vagyok én született blogfirkász) 🙂
Szóval..
Említettem előző bejegyzésemben, hogy itt volt nálunk a Gabi, aki amellett, hogy isteni gombócokat tud készíteni, nagyon szép hangja is van. Sikerült felvennem videóra a “Ha én rózsa volnék” című dalt. Személy szerint nagyon szeretem ezt a dalt, de ahogy Gabi előadja, na attól könnyes lesz a szemem. Tényleg gyönyörű.
Említést kell tennem a kíséretről is! Zoli, aki nem csak zongorázni tud, hanem gitározni is, (vagyis igazából gitározni jóval előbb tudott, mint zongorázni…) na mindegy a lényeg, hogy a gitár is nagyon szép lett, összességében az előadás szerintem 10-ből 100! 🙂
Emma közlekedik. De nem ám akárhogy! Az ebédlőből átalakított játszótér közepéről egészen a konyhába a lábamig. Jó pár métert odébb gurult, az tuti. Aztán kicsit később célba vette a dolgozó szobát, ami most épp ebédlő, mert oda vittük át az asztalt. Igaz mindegy is, mert még nem szereztünk be Zolinak iróasztalt, de ami késik…érik. Kellene oda egy ajtó is, mert mostanság Emma olyanokat rikkant, hogy beleremeg a ház, ami hagyján, de mindig épp akkor teszi, amikor Zoli épp “customer meeting”-en vesz részt. Azaz tök fontos emberekkel kellene beszélnie és előadnia az előadandó cuccot, csak hát nehezen megy neki, mert Emma a háttérben sikoltozik. Ezen okból drága kettes számú mókus ma bement a munkahelyére dolgozni, azaz Emma kénytelen volt az én szolgáltatásaimmal megelégedni. Szerintem így is élvezte, de persze nagyon örült az apjának, amikor hazaért. Volt ám nagy vigyorgás!
A kerítésünk is kész lett, pont jókor csinálták meg, mert másnap egész nap szakadt az eső. Nagyon szép lett! Végre nem jön be a szomszéd, vagy ha átjön a kerítésen, akkor nagy bajba lesz. A kert az még nagyon ronda, több évnyi levéltömeg van felhalmozódva, gallyakkal, ágakkal, de ki lesz takarítva. Tervbe vettem, hogy szépen ültetgetek bokrokat, virágokat is, hogy szép legyen.
Tengeri szörnyek. Jójó, nem kell megijedni ám, csak hódok voltak. 🙂 Bár amikor megláttam őket, egy pillanatra azt hittem, hogy kis méretű medvék. Kettő darab volt, kiúsztak a partra, oda ahol van a padocska, majd átusztak a kerítés fele. Nem sikerültek nagyon jól a képek róluk, mert Zoli sikeresen elállította a fényképezőt, én meg a nagy sietségben nem néztem meg, hogy mire van állitva a gép. Hát ez van, ha nem kis kompaktja van a mókusnak. (meg ha elállitják a gépet…) De legalább a kártya benne volt, már az is valami, hogy azt nem kellett vadászni a laptopból.
Tegnap itt volt a Jótündér is, alias Gabi. Tudjátok, aki vigyázott Emmusra, amikor nekem volt az epeműtétem. Gabi főzött nagyon finom túrógombócot, már csak ha rágondolok, csorog a nyál..hmmm…isteni volt! Emma nagyon szereti Gabit, csak most szegény, amikor meglátta, azt hitte először, hogy megint szurit kap, szóval egy darabig méregette, de amikor végül is rájött, hogy itt már tuti nem lesz szuri, na akkor produkálta ám magát. Csak úgy szórta a mosolyokat! Miután Emma elaludt, jót énekeltünk.
Nos, mi is történt még?
Hmm…
Hát egyelőre nagyjából ennyi. Szombaton lesz a gulyásparti, majd arról is beszámolok.
Na, kitaláljátok, mik jönnek most? 🙂
Itt még bejöhettek az ebek.
Meg az őzikék.
Na de itt!
Itt már egy kutya sem jön be!
Jó nagy lett a kert!
A vízbe már csak nem megy bele a kutya.
Jól bebugyoláltan.
Juj de nagyon jóóóóó!!!
Apa, tök jóóóó a kerítés!
Végre nem támadnak meg az ebek!
És ezt komolyan gondolom.
Vizi szörnyek.
Vagy törpenövésű medvebocsok.
Ki tudja?
Csak nem Lokkkneszi szörnyek?
Huh, nem. Hódok!
Hmm..mi lehet benne?
Elbújok mögé!
Nem tudom, hogy keveredtem ide, de végül is jó!
Tessék Maci, itt a pipim, neked adom!
Na megint rámolok!
Ha anya nem köt magára, akkor megeszem a hordozót!
Hóóó!
Jééé, egy morzsolgató kutyus van a fejemen!
Csak nem az, amit a mamától kaptam?
Deeeeeeeeeee, ez az!
Ugye, milyen áramvonalas vagyok?
Megyek anya után a konyhába!
Végre nem csak egyhelyben mocorgok!
Még nézelődni is lehet!
Teljesen BEcsavarodok, ha igy megy tovább! (Vagy KI)
Kaland! Phh! Inkább pánik, rettegés, idegeskedés, nem-alvás… Ezek a szavak inkább hasonlítanak arra, amit a főmókusok éreztek azon a napon, amikor is Emma kismókusnak kereken 40 fokos láza lett, majdhogynem a nagy semmiből.
Persze, ahogy az lenni szokott, mert hát így van meg írva a nagykönyvben, (szerintem valaki igazán átírhatná már) miért is ne, este 9 után jött a fránya láz, amit sehogy sem sikerült csillapítani, így fogtuk Emmát és a kis pakkját és néha itt-ott megszegve a sebességhatárt, beértünk vele a gyermek klinika EMERGENCY részlegére.
Elég gyorsan bejutottunk, amit nagyon is reméltem, mert a váróban mindenféle nagyon csúnyán kinéző köhögő-pizsamás-plüssmaci-szorongatós betegecske süppedt bele az anyukák ölébe. Vagy az apukákéba. Jobbnak láttam Emma hordozóját letakarni, a fene sem akart össze szedni valami kellemes nyavaját még innen is.
A kis Prücsedlink mindenkire mosolygott, még 40 fokos lázzal is. Mondták is, hogy Emma egy nagyon boldog beteg baba, ami egyáltalán nem jellemző ekkora láznál. Majd jött szegénykémnek az, amire egy babának sincs szüksége este 10 fele, meg úgy általában semmikor. Még pedig az, hogy jól összeböködjék és be katéterezzék. Sajnos nem ivott eleget, így nem találták a vénáját, majd amikor megtalálták nagy nehezen, akkor meg nem jött belőle a vér. Eközben mi próbáltuk lefogni, hogy ne járjon a keze lába. Az első vérvétel így eredménytelen volt. Két óra múlva megpróbálták megint, akkor már jött a vér is, de sajnos megint nagyon nagy sírás lett belőle. Már majdnem én is sírtam. Olyan rossz volt nézni, hogy szegény tiltakozik, ömlik a könnye, meg van riadva, de muszáj volt a vérvétel.
A procedúra utáni hüppögést viszont sikerült csillapítani egy üveg fél literes kólával. Persze nem itta meg, csak meglátta a kezemben, kikerekedett a szemecskéje, én meg kapva az alkalmon, a kezébe nyomtam. Ott volt Zoli kezében Emma, Emma kezében meg a kólásüveg, amit nagy gondossággal bevizsgált, el is felejtve, hogy jól megbökdösték. Majd a rám ragasztott matrica lett számára felettébb érdekes, így azt is muszáj volt lecsekkolnia.
Egy óra múlva meg is lettek az eredmények, de nem találtak semmit, ami kóros lenne.
Két nap múlva elmentünk Landis dokibácsihoz, akinek a sztetoszkópján egy Miki egér lóg, Emma nagy örömére. Szóval a dokibácsink szerint Emmának az úgynevezett 3 napos láza volt. Egészen idáig fogalmam sem volt, hogy mi a bánat az a 3 napos láz, de jó tudni, hogy ilyen is van.
Azóta Emmus meg gyógyult és újra az a kis virgonc mókuspéldány, mint eddig.
Ezzel letudtuk az első komoly mókusbetegséget is. 🙂
Ami még történt a héten:
Emma minden féle irányba képes már fordulni, hasról-hátra, jobbra-balra, mindezt elég nagy sebességgel teszi. Tényleg kell biztonsági kaput szerelni a lépcsőlejáróra és bedugaszolni a konnektorokat. 🙂 Ma például begurult az ágy alá, majd kifele gurulva belekapaszkodott az ágyba és hopp, már ült is, én meg jól megijedtem, hogy mit csinál a Prücsi az ágyba kapaszkodva. Majd lehámoztam az ujjacskáit a fáról és visszaraktam az eredeti kiindulási pontra, a játszószőnyegre. Naná, hogy megint célbe vette az ágyat…
Egyéb híreink közé tartozik, hogy Emma kismókus-nebuló zongoraleckéket vesz az apukájától. Már egész szépen ütögeti a billentyűket és élvezi is, hogy végre nem csak apa zenél. Naaaaaaaaaaaaaagy zenész lett ebből a Csöpiből!
Vettünk egy hordozó háti micsodát is. Ma belepakoltam a Bubut, nagyon tetszett neki, nézelődött egy darabig, majd ráhajtotta a hátamra a fejét és úgy bealudt, hogy arra sem kelt fel, hogy Zolival kicsomiztuk belőle és beraktuk az ágyikójába. Az összes izma ernyedt volt, nem feszült meg, nagyon jó dolog ez a háton hordozgatás. Sokkal kényelmesebb, mint elől cipelni, mert ugye 8.5 kiló lassan, de így háton maximálisan meg vagyunk vele elégedve, Bubuka és én is. Már el is terveztem, hogy ha jó idő lesz, megyünk kirándulni, Emma lesz a háti pakk aztán irány a természet. Juj de jó lesz, már annyira várom!
Kedden végre jönnek a keritést csinálni. Már annyira várom, hogy a szomszéd meg a kutyája ne mászkáljon nálunk! Igaz akkor őzikék sem fognak, de sebaj. Ma is láttunk amúgy 4 darabot keresztül menni a kerten.
Hmm…volt itt még egy bazi nagy vihar is, az áram is elment, a netről nem is beszélve. Esett jég is, csak úgy kopogott a háztetőn. Le is akartam videózni, hogy milyen idő van, mert elvileg tornádót is mondtak, azért az nem mindennapi esemény. Csináltam is egy vidit, de Zoli, aki amúgy egy 3 diplomás komoly úrimókus, elkeztett elég furcsa dolgokat mondani. Oké, Emma nevében beszélt, ami még totál természetes az ilyen mókusfamiliben, mint a miénk, de az amit mondott, na hát azt hiszem ha jött volna a tornádó is, akkor sem tette volna jobban tönkre a vidit, mint Zoli beszéde. Mindenesetre én nagy zavaromban kicsit felcseréltem két szót…khm…szóval érdekes dokumentáció lett, amit majd Emma visszanézhet később. 🙂
Hát ilyenek és ehhez hasonlók történtek a héten, remélem a jövő hetünk kicsit nyugisabb lesz..
Jövő heti előzetes:
Kert – Ilyen volt, ilyen lett.
Kerti baráti bogrács-buli zenéléssel.
Most jönnek a videók és a képek!
Apa a kezében tart a korházi szobában.
Belázasodtam, ezért vagyunk itt.
A mágikus kólásüveg, amitől el is felejtettem, hogy megböktek.
Jó volt ölelgetni, mert hideg volt.
Anya ölében is ültem egy kicsit.
Persze a kólásüveget nem kapta meg apa.
Hát ez a matrica meg mi itt?
Már itthon vagyok, apa zongorázni tanít.
Meggyógyultam! Jipp, lehet rosszalkodni!
Néha pihengetek is egy kicsit.
Az ágyam, mint lábtámasz.
Hopp…csak nem ülök???
Te anya, én ülök!
Nem segítenél anya visszafeküdni?
Huhhh…ez meleg helyzet volt.
Na akkor fogjuk meg a maci orrát!
Én egy maciszelitítő kismókus vagyok anya szerint.
