Archive for április, 2012


Szóval az úgy szokott lenni, hogy Emma mindig jön  velem a klotyóra, így hát vettünk neki egy bilit, hogy ismerkedjen vele, próbálkozzon. Általában szól ha kaki lesz, de időben még nem sikerül kiérni a mellékhelyiségig, a pelusban landol a kaka. Ezzel nincs is baj, nem akarom túl korán elkezdeni a szoktatást, főleg nem erőltetni, igaz nem is kell, mert nagyon érdeklődik, hogy mi is történik valójában, amikor anya ott trónol. Segít papírt tépkedni, lehúzni a vécét meg kezet mosni is. 😀

Így történt ez ma reggel is, amikor is szokásos üdülésemet töltöttem. Emma is jött, leszedte a bili tetejét, majd mintha annak a fején lenne a helye, fel rakta a kobakjára. Gondoltam ezt meg kell örökíteni, majd a férje és az unokák jókat nevethetnek rajta. 🙂 Igaz nem a legjobb minőség, de sebaj.

Szóval jöjjön a kép.

 

Emma és Apa ebéd előtti táncikája.

 

 

Emma és Apa délelőtt bandát alakított. Emma szájharmonikázott, Zoli kísérte zongorán és meg kaptam a telefont és videóztam. Hát igen, azért van az embernek bazi drága, tuti kamerája, hogy aztán a telefont használja. 🙂 Sebaj, legalább a teló kéznél volt. 🙂

Nos, jöjjön a vidi.

Persze nem estünk neki szerencsétlen Mollynak, a nyúlnak, aki már van vagy 7 éves és tutira nem is fogyasztató már, hanem Emma húsvéti nyuszi csokiját ettük meg. Mert hát igen, apa és anya is lecsekkolta, hogy megfelelő-e a nyúl minősége, nehogy baja legyen a gyereknek. 🙂 (Oké, az igazi ok az volt, hogy nem volt itthon más csoki.)  😀

Mindenesetre Emmának ízlett, én meg közben lefényképeztem. Persze a Maci még mindig oda van ragadva a gyerekhez és nem is tűnik úgy, hogy valamikor is hajlandó lenne elereszteni, még mosás céljából sem. Szóval ha valaki lát ilyen macit, akkor még mindig nyugodtan vegye meg. 🙂

Más újság nem nagyon történt a mókusok háza táján, elvagyunk, élünk, pocakot növesztünk meg ilyenek. 🙂

Kép Emmáról:

 

Most nem leszek túl bőirományú, viszont gondoltam megosztom a nagyérdeművel a legfrissebb képeinket cserébe.

Emma átesett a hetek óta tervezett kopaszításon, igaz nem professzionális hajnyírbáló által, csak én estem neki ma felkelés után. Szegénynek mostanában nagyon nagy a  szeparációs szorongása, így jobbnak láttam ha nem megyünk a fodrászat közelébe, mert ott a végén még belemásztak volna a kis személyes terébe, amit mostanság nem visel jól. A Publix nevű boltban rendszerint matricát akarnak ráragasztani, na attól frászt kap, nem csodálom amúgy, jön egy vadidegen, fura nyelven és hangosan beszél, mint az amcsik többsége, majd hirtelen hozzáér a mellkasához, hogy rányomjon valamit. Alig lehet őket lebeszélni, hogy ne nyúljanak már a gyerekhez. Na de vissza térve a hajvágáshoz. Szerintem nem lett annyira rossz. Legalábbis ápoltabban fest, mint a régi sérójával. 🙂

 

Aztán voltunk játszótéren is, ott is készült pár kép, meg ma délután az autóban is. Emma tanult vezetni. Nem lehet elég korán kezdeni. 🙂

 

Na de most következzenek a képek.

 

Pusszanat.

 

Avagy ennyit nyom a legifjabb kis mókus egyedünk, azaz Peti. Hát nem cukorfalat? A kis pöttöm, de már most olyanokat tud rugdosni, hogy hajj…főleg ha a hólyagomat nyomkodja. 🙂 Szóval voltunk dokinál, minden rendben van, a belső alkatrészecskék is a helyükön, működöképes állapotban, minden ujj megszámolva, se több se kevesebb, pont annyi, amennyi kell. Minden klappol. Kaptam ma szurit is, hát hogy is mondjam, alig tudok még most is ülni. Fájt. Au, ahogy Emma mondaná. Vagy Jáááj. Vagy mindkettő egyszerre. Jön a szokásos kiütéses fáradtság is. Zoli már le is feküdt aludni, a szimpátia terhesség nem csak az evésben nyilvánul meg. 😀 Na jó, ez csak vicc volt, neki is húzós volt ez a nap, csak úgy, mint mostanában az összes, azért ilyen fáradt. Azért irigylem, hogy nagyjából 1 perc 23 mp alatt el tud aludni úgy, hogy még horkoljon is. Nekem ez nem megy. Pedig milyen jó lenne! Én jó, ha másfél óra fészkelődés után el tudok aludni, vagy akkor sem, mert akkor meg jön az, hogy pisilni kell.

Evés.

Ma a doki a súlyszemlekor megjegyezte, hogy jéé, híztam fél kilót! Szóval 19 hét alatt fél kiló. Mondjuk én nem is bánom. Viszont most már van étvágyam, de igyekszem egészségesen enni, ha már sportolni nem lehet, legalább az étkezésre figyelek. Peti amúgy sem akar semmi hízlalót enni. A zöldségeket nagyon szereti, salátát, leveseket, gyümiket, de édeset például nem nagyon tudok enni, az nem kell neki. (Megjegyzem nekem néha azért jó lenne.)

Ami még történt.

Emmának nemsokára lesz névnapja, így vettünk neki egy biciklit, mert nagyon vágyott erre. A játszótéren csodálta a többi kisgyerek cangáját és mindig el volt keseredve, hogy az nem az övé, így most kapott egyet. Legközelebb azzal megyünk ki mi is a játszóra, aztán lehet majd feszíteni, hogy mink van. Remélem most már elégedett lesz és nem fog szomorkodni ott nekem. Amúgy egyre aranyosabb, márha egyáltalán ezt még lehet hova fokozni. Most tanul páros lábbal ugrálni az apja jóvoltából, nagyritkán össze is jön neki, de leginkább a lábujjhegyig jut el, de nagyon édes közben. A beszéd még mindig stagnál, de már tényleg mindent ért és nem csak a magyart. Például magyarul tudja az összes testrészt és van egy csomó, amit tud angolul is. A telefonomon van egy alkalmazás, amin egy kutyus mutogatja, hogy mi micsoda angolul, meg szól a zene alatta, a fene gondolta, hogy azt is megtanulja, de mivel ilyen progi nem volt magyarul, az angolt nézegeti. Ja igen, és ő maga nyitja ki az Iphone-t, keresi ki azt a játékot, amivel játszani akar.

Szóval nagyon kis édes Bubukánk van. 🙂

Hmmm… Fényképek most nem lesznek, esetleg majd holnap, mert egyelőre nincsenek fent a gépen, de ami késik, érik!

Pusszanat, ennyi volt mára.

Zoli: Na én meg beszkenneltem a képeket. Niki már alszik.