Archive for augusztus, 2010


A hétfő nem kezdődött túl jól. A két főmókus letesztelte az amerikai mentőszolgálatot.. Niki azzal ébresztett, hogy alig kap levegőt. Nosza, hívtuk a 911-et. Elsőnek a tűzoltók értek, mértek vérnyomást amíg a mentősök is kiértek. Irány a North Fulton kórház, ahol ultrahang alapján kiderült, hogy epekövek.. Niki addigra már jobban kapott levegőt, köszönhetően a morfiumnak. Írtak fel erős fájdalomcsillapítót, aztán hazaküldtek. A jó hír, hogy nem a császármetszésből származó fertőzés. Folyt. köv.

11-re rutinosan bementem a kórházba Emmát megetetni, mire a főnővér lecsapott rám, hogy Emma készen áll a hazaútra! Volt is nagy öröm! Niki is egyből jobban érezte magát, 2-re mentünk is a kismókusért, akit a végén 5-re engedtek el. Azóta túlvagyunk egy itthoni etetésen, Emma szépen evett jelentem és utána nagy szemekkel nézett szerteszét. Alig akart elaludni.

A vizuális típusú olvasóinknak íme néhány kép:

Zoli

Emma kismókus egyre ügyesebben eszik. Az egyszeri evés még mindig 50ml, de megeszi mind az 55ml anyatejet. Niki szorgosan gyártja a kis üvegeket, amiket a kórházba szállítunk és ott készítik neki elő evésre. A főnővér megemelte a célt a napi 6-8 üvegre és azt mondta, szerinte kedden vagy szerdán hazaengedik a mókusleányt.

Ma a 11-es és a 2 órás etetésre voltunk bent. Estére is megyünk majd.

Az első levél is megérkezett „Emma Dudar”-nak címezve, a TB-től, megkapta a társadalombiztosítási számát. A biztosítóskártyánkra is rákerült a neve, ami szuper, mert a két és fél hét intenzív tutkóra egy bazinagy számlához vezet, amit jórészt a biztosító áll majd.

És itt vannak a képek:

Zoli

Emma még mindig nem jöhet haza, de már egyre szebben eszik. Ma is lenyomtunk a torkán 50 ml-t (Niki 47-et én meg 3-at, de az utolsó három nehezebb volt). Most háromóránként etetik, de csak minden második cumisüveg a többit gép adja az orrán át.

Két cumizás közben böfiztetünk, amit Emma elpirosult arccal, de békésen tűr. Kicsit érdeklődik is, hogy mi folyik a háta mögött. Ilyenkor hátracsavarja a fejét és nagy szemeket mereszt. Íme néhány pofa:

Megint püföltök?

Na ne, ez most komoly?

Tényleg háromszor veri ezt a Lúdas Matyi vissza?

Anya is püföl...

...meg apa is és még röhög is...

Néha nem püfölnek. Akkor nézek így is.

Na, nyomás az ágy. Megettem amit kellett.

Most betesz, vagy nem?

Beraktak. Alvás!!!

Na jó, a simi még jöhet.

A katicástakaróm! Jó helyre kerültem.

És íme a videó Emmáról és egy tündérről akit Bóbitának hívnak:

Zoli

Na, megint írok, mert Nikinek semmi ereje nincs a napi nyolcszori keléssel. A napi tejtermelés már elérte a 4 dl-t, ami bőven elég Emmának, most kb. 35 ml az adagja. A Neiser családnak innen üzenem, hogy a lányuk/huguk egy hős és nagyon jó anyuka. Néha mondani kell neki, főleg ha elpityeredik.

Még mindig a 7-dik emeleten van, most az L-2-es szobában. Naponta kétszer megyünk látogatni, reggel és este. Peluscsere és cumis etetés a rutin, most már mindig anyatejjel.

Ma észrevettük, hogy kicsit nyúlik Emma feje, mert az oldalán fekszik sokat. A nővér két oldalról kitámasztotta a fejét és most hanyadt alszik. Fel is írtuk a falra, hogy mindegyik nővér lássa.

Amúgy nagyon aranyos, egyre többet van fent és forgatja a nagy szemeit, főleg amikor böfiztetés címén a hátát püföljük.

A héten valószínűleg még nem jöhet haza, meg kell innia 2 napon át 45 ml tejet 8 alkalommal. Ha nem lenne koraszülött akkor már 15 ml-rel hazaengednék.

Szerintem csak egyszerűen tetszik nekik a lány és nem akarják futni hagyni. Majd szétültetem őket.

Ma bejött a dokink látogató asszisztense és megtudtuk, hogy még egy napot maradhatunk mert a biztosító a császármetszés esetén a térített négy napot a szülés másnapjától méri. Szóval még a kórházban vagyunk, de pénteken tényleg megyünk haza.

12.30-tól kétórás életmentő tanfolyamon vettünk részt. Itt is van a diplománk, ami nélkül Emmát nem adják oda:

Niki közben rendszeresen pumpál a kórházi pumpával, ami elég vicces, de hatékony, főleg mióta Emma sírását videóról bemixelem neki. Dj Dudú. A lényeg, hogy beindult a tejcsárda:

Én meg háromóránként rohangálok fel vele az emeletre, ahol behűtik a tejet és másnap bekeverik a tápszer mellé.

Az emelet egyébként a másodikról a hetedikre változott, ami jó jel, mert onnan már előbb szabadulnak a babák. A második az olyan intenzív féle volt.

Mielőtt felvitték Emmát, még volt egy kilencvenperces autóülés-teszt, amikor is Emmát másfél órára az autóülésünkbe ültették, hogy tud-e levegőt venni döntött helyzetben is. Tudott. Sőt aludni is, de azonnal.

Végezetül ismét Emmáról egy videó, ami bővelkedik akció-elemekben. Csak gyengébb idegzetűeknek ajánlom!

Én szóltam!

Zoli

Emma még mindig a második emeleten van (mi az elsőn). Holnap megyünk haza, de ő még marad egy kicsit. Senki nem mondja meddig, csak hogy önállóan kell ennie, legalább üvegből mielőtt jöhet. Azelőtt megy a hetedik emeletre, ahol már külön szobája lesz. Mindenesetre mi jövő héten visszük haza, akármit mondanak.

A születési időt végül is 11.58-ra írták, nem törődve azzal, hogy a lábacskái már 11.57-kor kint voltak… Mindenesetre mi 11.57-et írtunk a születési anyakönyvi kivonatra. A név maradt Emma és nem cifráztuk, nem írtunk be második nevet.

Ha fiunk lesz Niki választhat a Miklós és az Adolf között (az Adolf csak azért, hogy tuti a Miklóst válassza..) :), de ez még odább van. Örülök, hogy lány lett elsőre, állítólag a fiúk kevésbé vadak, ha a lány születik meg előbb.

Az etetésre visszatérve, Emma minden három órában eszik és mindig tele van a pelus. Már én is és Niki is cserélte, csak nem könnyű a sok drót miatt ami kiáll szegényből.

9-12-15-18 óra (stb.) a menetrend.

Most megyünk szoptatni, bár Emma még nem nagyon érdeklődik, mert nincs még sok tej. Az előbb már volt pár csepp előtej, azt fel is vittem neki, hogy erősödjön az immunrendszer. Nikinek pedig vezénylek: hoztam egy kismagnót amit a földre tettem, és amíg én ugrálva kiabálok, hogy 1-2-3-4, addig ő gyártja a tejet. (csak vicc volt..) 🙂

És itt a video a cumisüvegezésről, kemény 10 ml ment le, de utána elaludt szegényke. 22 ml a cél.

Hajrá Emma!

Zoli

Tegnap este felmentünk Emmához látogatóba. Aludt, de azért picit magunkhoz vettük, erre nyöszörgött egyet, aztán továbbaludt. Ma 9-re megyünk szoptatni, de még nincs Nikinek sok teje. De kell, mert ettől jön majd meg. (Azért pár csepp már volt.)

Ma a nővér felírta reggel milyen céljaink vannak a nap folyamán:

1) Babalátogatás
2) Mellpumpálás
3) Pihenés (rendes tőlük)
4) Zuhanyozás (az már ránk fér…)
5) Mászkálás a folyosón
6) Születési anyakönyvi kivonat (Emma lesz a családban az első amerikai állampolgár, mivel itt született).

A reggeli kellemes meglepetés a tegnapi diéta után. Tojásrántotta, narancs csíkokkal, petrezselyemmel, sonkával. Meg bor. (?) Azt otthagytuk, gondoltuk szoptatás előtt nem az kell a babának. Ja, és napi újság! Nemsokára jönnek felvenni a rendelést az ebédre. Röhej. Igaz ezért a négy napért a kórház 2 millió Ft-nak megfelelő dollárt számláz a biztosítónak. Nekünk „csak” kb. 300.000-et.

A forgatás sem állt le, itt vannak az újabb videók, főszerepben a lányokkal.

Reggel 7-kor Niki keltett, hogy elfojt a magzatvíz. Én elkezdtem fel alá rohangálni, mint Niki szerint minden apa, de már elő volt készítve minden három táskában: egy Emmának, egy a vajúdásra, egy meg a post partumra, ami a szülés utáni szoba idekint. Emma jól döntött, megvárta a hétfő reggelt, akkor már a mi dokink jön a szülést levezetni, nem a hétvégi ügyelet. 30 perc alatt a kórházban voltunk, a Northside Hospitalban. Először nem akarták elhinni, hogy Niki vajúdik, de a végén meggyőztük őket, annyira, hogy 10 órára már 5-en rohangáltak a szobában. Niki kapott epidurális érzéstelenítést, mert Emma mókuskánk nem fordult meg így maradt a császár metszéses módszer.

Emma 34 hét és 6 napos volt, ezért még éppen koraszülöttnek számított, kicsit izgultunk, hogy minden rendben legyen.

A doki megérkezett és irány a műtő!

11.57-kor megszületett Emma lányunk a Northside hospitalban, Atlantában.

Niki nagyon bátran állta a megpróbáltatásokat, még viccelődött is kicsit, amikor remegett mindene az érzéstelenítőtől.

Azóta voltam fent Emmánál, fél órát ringattam a kezembe amíg az orrán keresztül adagolták neki a tejet.

Azt mondják nekünk 4 nap múlva menni kell, Emmát meg majd akkor adják, ha megiszik 8 uncia tejet. Reméljük minél előbb, holnap 9-re megy Niki szoptatni.

Éjfél után is voltunk fent, de nem sokat, mert Niki elszédült kicsit. De jól van, most alszik.

Én is megyek!

Zoli

És a videók:

Zoli tegnap este, miután megnézte a honlapunkat, közölte, hogy nem tudja, mi történik a mókusfamilivel… Mivel ugye mostanában nem frissítettem a honlapot. Mentségemre legyen, sok minden nem történt, meg amúgy is gyötör a fáradtság. Fura érzés, amikor a mókus még az evésben is elfárad. A lépcsőzésről, ruhamosásról és vasalásról nem is ejtek szót. vagyis mégis…

Tegnap kivasaltam Emmus ruhácskáit, jól megtapogattam őket. Hát istenem, olyan édesek! Leginkább a kis zoknik tetszenek, olyan kis picik. Na szóval a fészekrakó ösztön az beindult. A szekrényét is vagy 3x rendeztem át, pedig feltételezem elsőre is jó lett volna, na de így még jobb!

Igazából mindennel megvagyunk, csomik összekészítve, két adag cukkinifőzelék is van a fagyasztóban pörkölttel, babfőzelék, meg fasirt is. De még tervezek legalább egy adag lapos husit is eltenni. (Lapos husi = Rántott hús) Sajnos a múltkori husileves lé adagja valami fura módon nem került be a hűtőbe, ezzel kapcsolatosan Zoli többet tudna mondani, szóval abból még kellene főznöm egy adaggal, mert azt szeretnék enni, ha hazajöttünk majd a korházból, de tuti, hogy én nem állok neki főzni. Sajnálom, hogy nem lesz semmi segítségünk, pedig olyan jó lenne. Zolit már csak nem bízhatom meg, hogy főzzön nekem jó kis lélekmelengető husilevest, mondjuk olyan húsos csontból, amit a Tescoban lehet kapni és amiből anyusom olyan jó kis levest tud kreálni. (Persze kell belecsempészni extra adag répát…) Oké, oké, Tescos húsból én sem tudnék itt főzni, mivel nincsen Tesco.

Nos, mi is történt még?

A hármas számú mókus, aki Emmus névre hallgat, nem igazán fordult be fejjel lefelé. Pedig már a 35. hetet tapossuk. Azt hiszem, hogy nem is nagyon fog magától, mert érzem, hogy a kis drága próbálkozna, de félúton elakad, és inkább visszahuppan csücsülő pozícióba. A doki szerint van lehetőség, hogy a 37. héten kézi módszerrel rásegítsenek a fordulási manőverre, azaz megpróbálják odébb tuszkolni szegényt. Nekem van egy olyan érzésem, hogy ez nem valami jó dolog, mert biztos megvan az oka, amiért nem fordul meg. Persze így, ha nem fordítják meg, akkor meg császármetszés lesz a vége, ha marad Emma ebben a pózban. A megfordításnak vannak veszélyei, például, hogy leszakad a placenta és egyből a műtőasztalon kötök ki. Ezért gondolom, hogy jobb egy 39. héten levő császár, mint egy sürgősségi, a 37. héten. Szerintem Emmusnak is sokat számít az a két hét albérlet még a pociban. Bár ezt még megkonzultáljuk a dokival meg mi is összedugjuk a fejünket Zolival, hogy mi legyen. Addig meg várunk, hátha…

Más.

A minap a kertünkben járt egy őz anyuka a csemetéjével. Arra ébredtem, hogy Zoli azt kiabálja, hogy: „Őőőőőőőőőőőz!” El is gondolkodtam, hogy végül is eme felkiáltás mit takarhat, de jött a következő mondat, amiből kiderült, hogy egy őz van a kertünkben. Oda is totyogtam az ablakhoz a saját csigatempómban, remélve, hogy még én is láthatom őket és tényleg! Itt álltak az ablakunk alatt! Zolinak sikerült pár képet csinálnia, igaz akkor már messzebb voltak. Hát még jó, hogy nem egy maci jött háznézőbe.  🙂

Megint más.

Ma elkészült a második adag kovi ubim, nagy örömömre egész jó lett. Azt hiszem nem is írtam, hogy csináltam csalamádét is nemrég, de el is fogyott, Zolinak ízlett nagyon.

Hát ezenkívül más nem igazán történt. Mostanában már elég nehézkesen mozdulunk ki itthonról, úgy értem, hogy nem megyünk sétálgatni meg ilyenek, mert sajnos már nem bírom, meg amúgy is 40 fok van. Jó lenne, ha lenne egy medencénk, olyan kisebb, vagy bármilyen, amibe pancsolni lehetne, mert nagyon hiányzik a víz. Van itt a közelben egy bazi nagy tó, ahol szoktak fürdeni, de annyi mexikói van a sok pulyával, hogy a víz közelébe sem lehet menni tőlük. Hát ebben a melegben pedig pont arra lenne szükség. Ez van, sok liba sertést győz. Vagyis sok mexikói közé aligha fér be 3 mókus. Vagyis azt hiszem ez nem is a legmegfelelőbb közmondás. Egyáltalán mi a különbség a szólás és a közmondás között??? Na mindegy, ezen most kár is gondolkodni. Lényeg a lényeg, vízhiányom van.

Nos azt hiszem ennyi volt mára, még rakok fel pár képet, aztán puszpusz!