Archive for július, 2010


Ma voltunk korházlátogatáson, megmutattuk Emmusnak, hogy hol fog kibújni és hol fogja meglátni a napvilágot. ( Vagyis a buksija felett erősen világitó neont…)

Maga a korház leginkább úgy néz ki, mint egy sokcsillagos hotel. Nekem első látásra egyáltalán nem hasonlított egy korházra sem, bár sok tapasztalatom nincs ezekkel az intézményekkel kapcsolatban A dunaújvárosi sárga kockaépület, ahol én is születtem…nos, az inkább egy siralomházra hasonlit. (Legalábbis a fertőző osztály része, ahol úgy kell kilógni, ha egy egészségeset akar az ember klotyózni anélkül, hogy ne kapna el valami nyavaját…) Pár éve volt szerencsém üldögélni a szülészeti osztály elött is…hat az sem nyerte el a tetszésem.

Nos, szoval az itteni helyzet teljesen más. Két fajta szoba van. A vajúdó-szülő szoba és a szülés utáni szoba. Minkét fajta szoba privát, tehát csak mi leszünk ott, egyágyas, saját fürdőszobával, tévével, Zolinak külön ággyal. Ezt a külön apukás ágyat majd használatba fogjuk venni, mert úgy tervezzük, hogy Zoli bent fog aludni velünk.

Elvileg Emmusnak a hazahozatali ruciján kivül nem kell vinni semmit, adnak mindent, ruhát, takarót, satyekot, pelust, mindent. Viszont ha akarunk, akkor vihetünk be sajátot is.

A parkolást is megnéztük, szóval ha eljön a nagy nap, akkor tudni fogjuk, merre kell menni.

Fontos infó, hogy van a hotelben egy Mc Donalds is….  🙂 Hát rakhattak volna be valami egészségesebb éttermet is, de sebaj, jó lesz a sült krumli is, kell a kalória. :))) Legalábbis Zolinak, mert nekem elvileg jár valami koszt majd, de lehet én is a mekiben fogok kikötni.

A szülésről:

Bízok benne, hogy Emmus időben megfordul és a kis buksiját lefele pozicionálja, mert egyelőre kényelmesen csücsülget odabent a lábacskáival a nyakában. Ha nem változik, akkor sajnos le kell mondanom a természetes szülésről, de legyünk pozitivak…csak sikerül a helyére mocorognia magát. (Segitünk neki egy kis négykézláb mászással meg zseblámpa világitással) Azt hiszem helyesbítenem kell azon, amit Zoli gondolt a dolgokról… Szóval ha lehetőség lesz rá, akkor szeretnék aktivan, mocorogva, sétálgatva, ha úgy tetszik négykézláb vajúdni. Úgy gondolom, ha már lehet a gravitációval együtt működni, akkor minek nehezítsem meg a dolgom a több órás fekvéssel és az érzéstelenítés azon hátrányával, hogy fogalmam sincs, hogy mi történik a testemmel. (Na ja, most nagy a szám 🙂  ) Szóval, ha csak nem kötnek oda az ágyhoz egy intravénás transzfúzióval, kiegészitve egy folyamatos monitorozással,  akkor inkább nem élnék ezzel a lehetőséggel. Persze magát a kitolási részt nem kívánom extrém testhelyzetben végrehajtani, mint ahogy azt Zoli gondolta, ennyire nem vagyok elvetemült 🙂 Hát így tervezem, persze a dokinkra fogunk hallgatni, ha olyan helyzet van, hiszen az a fő, hogy Emmus biztonságban megszülessen.

Na ezt is kiveséztem. 🙂

Találtam pár képet a neten, felrakom ide őket.

Sikeresen hazaérkeztünk a nyaralásból, az autó sem esett össze alattunk, Emmus is jól viselte a hosszú utat, igaz visszafele egész végig mocorgott.  A második nap azon tanakodtunk, hogy hova is tudnánk elmenni, amit még én is kibírok 40 fok melegben. Így döntöttünk a Sunken Garden mellett. Ez egy botanikus kert-szerűség, bár nekem inkább egy kisebb dzsungelre emlékeztetett. Volt ott mindenféle nagy, zöld növény, mindenféle fura latin nevekkel. Bevallom, a 20. egyforma növény után már valami érdekesebbre vágytam, Zoli is így volt vele, igy fényképeztünk egy szép szitakötőt.

A buja növényzet megnézegetése után elkapott minket az éhség. Floridára az a jellemző, hogy legalább egy órát kell elemózsia után kutakodni, mire találunk is valami éttermet, ami nyitva is van. Így sikerült a 3 bezárt görög étterem után találni egy családi vendéglőt, ami nem kifejezetten görögnek hirdette magát, viszont meglepetésre végül volt nekik gyros husijuk is. Zoli le is csapott rá, mi Emmával maradtunk a csirkés verziónál.

Ezek után a hotel felé vettük az utunkat, majd egy gyors átöltözés után megcéloztuk a partot. Nem azt, ami épp a hotellel szemben csábított mindet, hanem egy kicsit délebbre fekvő strandot szúrtunk ki. Az USA legjobb strandja volt 2006-ban és 2008-ban. (Totál olyan volt, mint ami a hotellel szemben is van, csak autókázni kellett hozzá, és nem volt kagyló a parton)

Így esett, hogy megesett, kagyló nélkül maradtam idén. 🙁

Na de sebaj, végül is van tavalyról egy egész váza kagylógyűjteményem.

Hát ez történt a nyaralásunk második felvonásában. Most jönnek a képek.

A mostani bejegyzést nem a szokásos kényelmes hintázós luxus székecskémből írom otthon, hanem kereken 508 mérföldre délre, azaz pontosan 817.546752 km-re lejjebb, egy nagyon szép hotel iszonyúan kényelmes franciaágyából.  Tegnap érkeztünk, még a holnapi napot itt töltjük, aztán vasárnap utazunk haza. Ja, maga a hely Floridában van, Treasure Island, ami annyit jelent, hogy Kincses Sziget. Florida közepén található a nyugati parton. Tegnap voltunk pancsolni, miután megérkeztünk, istenien esett mindkettőnknek, vagyis mindhármunknak. Aztán sikerült befutnunk egy olasz étterembe is.

A mai nap sétálni mentünk egy közeli part részre, ahol mindenféle boltok, üzletek sorakoztak. A baj az volt, hogy hirtelen, a már amúgy is jóllakott hörcsög formámból valami még kerekebb forma alakult ki a tikkasztó hőség miatt, így menni is alíg bírtam, így inkább visszajöttünk a hotelbe, és szunyókáltunk egy kicsit. Hát életmentő kis szunya lett a délutáni sziesztából. Zoli már nagyon fáradt volt, a sok munka teljesen kimerítette, szóval jót tett a csucsu. A mai nap így a strandolás kimaradt, de holnap bepótoljuk, talán még naplementés képeket is sikerül majd fotózni és persze szedni pár kagylót.

Emmus is jól van, a meleget szerintem ő sem nagyon bírja, még mindig csak akkor hajlandó látható mocorgást végrehajtani, ha az apja nem látja, persze azt is csak szolídan. Hiába mondom neki, hogy hát pár hónap múlva már nem lesz hova bújni, most még inkább csak nekem mutatja meg a ficánkoló tudományát.

No, hát most azt hiszem ennyi, jönnek a képek:

Emma pelusozó asztala, órája, képei, fali csíkdekorja meg egyebek…

on 2010-07-03 in Kategória nélküli írományok Emma pelusozó asztala, órája, képei, fali csíkdekorja meg egyebek… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Végre valahára megérkezett a pelusozó asztalunk, sokkal jobb, mint amire számítottam. Azt hittem, hogy kisebb lesz, és alig fogunk elférni rajta, de kellemesen csalódtam. Jippppi, mégis lesz szemből pelusozgatás!!!! (Egy nagy fityisz az itteni bababútor gyártóknak, amiért helynélküli oldalpelusozókat gyártanak, ami még nem is biztonságos ráadásul.)

Szóval összeszerelte Zoli, aztán felragasztottuk a falra a díszcsikot is, van rajta sok elefáni meg oroszlán, talán kigyó is meg kismadár. Pont harmonikus a szoba színével, szerintem nagyon jól eltaláltuk. Aztán következett az óra felrakása, Zoli nagy örömére. Csak ne zúgjon le a falról. Felraktunk két képet is, amit festettem, többet nem, mert a többi még nincs kész, kicsit ihlet hiányos lettem, de már érlelődik a gondolat, hogy mi lesz a többi képen.

Mostmár egész babaszoba hangulata van a szobácskának. Lényegében megvan minden, ami fontos, hogy Emma a korházból hazajövet egy nagyon-nagyon szép helyre csöppenjen.

Amíg el nem felejtem. Voltunk dokinál is. Az ultrahang szerint 1180 gramm a kismókus. Vagyis volt 28+2 hetesen, mert akkor voltunk. Még nem fordult be, a fejecskéje van fent, a lábikái meg a fejénél. Már beszélgettem vele erről, hogy szépen meg kell majd fordulni, remélem hallgat az anyukájára. Amúgy minden rendben van. Remélem a doki sem hív fel, hogy rossz lett a cukorvizsgálat, mert annak nem örülnénk.

Tegnap voltunk színházban is, megnéztük az Operaház fantomját. Nagyon jó volt, a színház is gyönyörűen meg volt csinálva, le a kalappal. Emma végig ébren volt, azt hiszem behallatszott a Fantom…

Csináltunk a szobáról pár képet, most azok következnek: