Archive for január, 2012


A fent említett kismókus, azaz a 4. mókus a sorban, pontosabban a kettes számú Nokedli Emma után immáron a pocakban van, köszöni szépen jól érzi magát, dobog a szivecskéje és 1 cm a feje búbjától a kis popójáig. (Hát nem zabálnivaló?) Ma 7 hetes kereken. Mindent megbeszéltünk a dokibácsival, a mostani szülés is tuti császár lesz, programozva 1 héttel a kiírt időpont előtt. Kapni fogok a 16. héttől heti 1 injekciót, amit egy házhoz jövő nővérke ad majd be, de ez még nem biztos, lehet Zoli fog szurkodni, elméletileg segít megakadályozni a koraszülést, mert ugye Emma 5 héttel korábban jött és nem nagyon lehet tudni, hogy miért. A negatívos vérem miatt is kapok majd megint szurikat, hogy ne legyen baja a babának és többször fognak vizsgálgatni, hogy minden rendben van-e. Szóval úgy tűnik, hogy újjabb kismókussal bővül a kis családunk. 🙂

Kaptunk képet is, csatolom.

Jippppppppppppppppppi!

KATT A KÉPRE!

Hát igen, aki sokat gondol a pocakjára, az bizony képes még arra az elvetemült gaztettre is, hogy a családi blogot összepiszkítsa mindenféle gasztronómiai eredetű képekkel is.  De hát végül is az evés is fontos része az életnek. Nagyon fontos.

Ezért, én most itt elnézést kérek mindenkitől és bebiggyesztem azokat a képeket, amiket az elmúlt időkben fotóztam, igaz csak a telefonommal, mert más épp nem volt kéznél, így sajnos az élvezeti érték kicsit csökkent, de talán azért látszik, hogy milyen étel is szerepel a fotón. 🙂

Íme, kis családunk élelmezése, képekben. 🙂

Nos, hát voltunk viziten az endokrinológusunknál, emelték a pajzsmirigy bogyó adagomat 13 mikrogrammról 75-nek a felére. (Mert hát ugye egy bogyó felét kell elfogyasztanom minden nap)  🙂 Oké, tudom én, hogy az mennyi is?  Hol egy számológép! Hm…. Na jó, az  37.5 mikrogramm. (Tudtam ááááám)

Persze a matek sosem ment olyan fényesen, az irodalom jobban érdekelt. Mostmár az irodalom, mint olyan, leredukálódott babahasználati útmutatókra. 🙂 Persze azt legalább angolul, mert magyar könyvem nem sok van ezzel kapcsolatban. Viszont nem is baj, nagyon hasznos volt, mert amikor a doki közölte hogy Emma „breech” pozicióban stagnál a pocakban, na akkor csak Zoli nézett értetlenül, én nem. (Zoli nem olvasott ilyesfajta könyveket) Amúgy jól kiegészítjük egymást… Én értek minden féle orvosi szakszavakat, Zoli még szépen tud beszélni minden másról. 🙂

Na de térjünk vissza oda, ahonnan indultunk. Szóval gyógyszeradag emelés, 3 hét múlva kontroll vérvétel, 6 hét múlva pofavizit.

Ami még ma történt:  Emmát biztonság kedvéért elvittük a doktorbácsihoz, ahol is a méreckedés kicsapta nála a biztosítékot, majd meglehetősen sértetten mondhatni végig hüppögte csukott szemmel a látogatást az apja karjaiban. (Mert hát apánál imád ám hüppögni) Szegénykém egész nap nem volt túl jó bőrben, látszott, hogy valami baja van, de elvileg a hányós-hasmenéses-lázas víruson kívül nincs más. (Persz ez is bőven elég, de legalább a füle nincs begyulladva meg ilyenek)

Szóval ilyen dolgok történtek. Új képeink sajnos nincsenek. Viszont találtam egy régit, amin Emma épp 41 fokos lázzal fekszik egy vizes lepedőbe csavarva, mielőtt bementünk volna a kórházba. Szegénykém tűrte hősiesen, még a korházban is mosolygott mindenkire, egészen addig, amit kétszer bele nem döfték a vérvételhez használt tűt… Azóta sír szegény, ha meglát egy ápolót.

Na szóval íme a kép:

Pusszanat.

A kis beteg.

Azt nem tudom, hogy pontosan mi az, amit a kedves kis családom benyalábolt, de Emma is és Zoli is huzzák a lóbőrt miatta.

Tegnap előtt Emmának eszméletlen hasmarsa volt, nem tudom, hányszor cseréltünk neki ruhát, de még a zoknijából is fojt a kaka. Aztán a hasmenésnek vége lett, azt hittem, hogy megúsztuk, de sajnos tegnap este elkezdett hányni. A végén már nem maradt tiszta lepedője, annyiszor kellett cserélni. Utána már csak törölközőt raktam alá. Végighányta az éjszakát. És ez még semmi. Zolira is rájött a rókázás, ő is rájárt a klotyóra elég rendesen. Szóval elég rossz volt az éjszakánk.

Most alszanak, de én is megyek pihenni, mert én meg takonyos vagyok, orrdugulás, orrfolyás, köhögés, meg egyebek, de én legalább nem hányok. 🙂

Ja, teát kell még főznöm, hogy mire felébrednek legyen mit inniuk.

Képek most nincsenek. Majd legközelebb. 🙂