Archive for június, 2010


Ezen a szép szombati napon összeszereltük Emma polcát, amire fel is kerültek a könyvei, amit Zoli vett a legutóbbi hazalátogatása során. Persze került rá pár plüss is, többek között az egyik fakkba belegyömöszöltem még az édesanyámtól kapott óriáshápot is. A földön kapott helyet egyelőre Samu, a jegesmedve, aki elégedetten terült ki a sarokban. Találtam egy macit is, amin egy hirtelen ötlet alapján gyakoroltam, hogyan is működik az öltöztetés. Szegény mackó ki sem látszik a sapkából, de azért aranyos. Ma is vettünk pár dolgot. Találtunk egy jónak tűnő fürdető kádat, meg homlokon működő lázmérőt. Ez praktikusabbnak és kiméletesebbnek tűnik a hátsóban történő méricskézésnél és nagyon megbizható. Le is teszteltem. Működik!
Ezek történtek a mai nap, persze mindent megörökítettünk, no, lássuk is a képeket!

Levideóztuk ma a haza fele vezető utat. Vannak szép házak meg fák, szerintem tök barátságos a környék. A jobb kanyar után egyből ott van az ovoda, utána meg már a mi utcánkba kanyarodunk be. No, tessék végignézni.

Nos, ideért Emma kiságya. Zolival együtt összeszereltük, bár a végleges helyét még nem találtuk meg, mármint, hogy hol is lesz a szobában. Ahova pont rakni kéne, ott egy bazi nagy beépitett szekrény van, igy maradt három fal. Az egyik fal az az, ahol az ablak van. A másik két fal mellé lehetne rakni, de leginkább csak úgy, hogy az ablakhoz közel. Azt mondják, hogy az nem jó, viszont nincs nagyon más lehetőség, mert akkora a kiságy, hogy beteríti az egész falat. Na majd meglátjuk.

Megvettük Emma kismókus ágyneműjét is, zöldes-sárgás-vajas színben pompázik. Van rajta zsiráf, meg maki majom, meg még krokodilt is láttam rajta. A matrac biztonság kedvéért kapott egy vizálló cipp-záras (passz, nem tudom, hogyan kell leirni) huzatot is, hátha baleset történik. Persze az egész ágynemű majd szépen ki lesz mosva, meg vasalva, ha itt az idő, de addig is gyönyörködöm benne. 🙂

Pelenkázó asztalunk nem tudom honnan lesz. Itt csak ilyen oldalpelenkázót lehet kapni, aminek semmi egyéb helye nincs, amire pakolni lehetne, mondjuk olyan esszenciális dolgokat, minthogy pelus, törlőkendő, popsikrém meg egyebek. Nem utolsó sorban, szerintem oldalról pelenkázni a kismókust meglehetősen fura dolog. Az egész asztal lényegében egy ruhásszerkény, semmi biztonság,  hogy ne essen le vagy valami. Úgy tűnik, itt az a lényeg, hogy jó kis szerkény legyen belőle később, az meg, hogy addig hányszor esik le a gyerek az asztalról, az nem lényeg. Én a szemből pelusozás híve vagyok, így egyelőre látatlanban is. Szóval még ezt is meg kell oldanunk, mire jön Emma.

Aztán ma festettem képeket is vászonra, amire ragasztottam kis fa figurákat, szerintem aranyos lett.

Voltunk orvosnál is, de most nem történt semmi különös, csak meghallgatták a szivecskéjét, meg megmérték a pocakot. Minden jó a doki szerint. Legközelebb három hét múlva kell mennünk, akkor lesz a cukorterheléses vizsgálat, meg szerintem kapok majd szurit a vércsoportom miatt és végre lesz ultrahang is. Már alig várom. Jó lenne már bekukkantani.

Más ujság nem nagyon történt, úgyhogy most jönnek a képek.

Sok minden nem.

Vagyis valójában semmi.

De azért megint sikerült vennünk Emmának ruhát, le volt akciózva, gondoltuk jó lesz majd. Kicsit nagyobb méretet vettünk, már nem az újszülöttet, mert abból már van egy csomó, így lesz késöbb is rucija.

Találtam Zoliról is egy képet, amint épp a tokánnyal bíbelődik, próbálja eltalálni a helyes paprika arányt.

Lefényképeztem a parikat is, már akkorák, hogy hajjj….

A lakásavatón kaptunk egy nagy virágot, de fogalmam sincs, hogy mi a fene az a zöld, így azt sem tudom, hogy mennyi víz kéne neki…de azért locsolom.  Rakok fel arról is képet.

Szóval ezen kivül sok újság nincs.

Emma tegnap éjjel sérelmezte, hogy oldalt fekszem az ágyban, jelezte, hogy ne gördüljek tovább, mert szegény akkor összenyomódik.  Ha bal oldalt feküdtem, akkor bal oldalt rugdosott, ha átfeküdtem a jobb oldalra, na akkor ott kezdte el. Kompromisszumként a hátamra feküdtem, amig lenyugodott…aztán visszagömbölyödtem a bal oldalamra. Akkor már nem volt baj.

No, jönnek a képek.