Archive for december, 2011


Tiszta takony vagyok, írni sokat nem akarok,

De azért Boldog Új Évet Kívánok!!!




Pár képecske, még így idén….

Emmával kint voltunk az egyik kedvenc parkunkban nokedlizálni.

Süti, avagy az újdonsűlt eb a háznál, aki 4 elemmel működik, szőrös, tud ugatni, nyüszíteni, farkat csóválni, piskogni, toporzékolni, szóval egy tökéletes eb. Süti lett Emma karácsonyi ajándéka, nagyon imádja, de ami a legérdekesebb, nem tudom, hol látta, de amint megkapta, elkezdte benyomni a szívószálas itatóját a kutya szájába, hogy igyon Süti is, mert biztos szomjas. Azóta is rendszeresen megitatja az ebet, mint egy gondos gazdi. Tegnap Süti sajtot is kapott. 🙂

Íme pár fénykép, a gondos ellátásról. 🙂

Tavaly ilyenkor Emmussal otthon voltunk, idén viszont itthon. Hmm. Zavar. Mi az otthon, meg az itthon? Az a baj, hogy az „otthon” az már úgy nem otthon, mint régen, az „itthon” az meg még nem itthon. Otthon megszoktam a kis naplemente színű szobácskámat, minden karácsonykor együtt volt a család, szerencsére azért nem sokszor volt hal 24.-én, mert azzal ki lehet kergetni a világból, de voltak finom husik, köretek, káposzta, mindenféle sütemény, a kedvencem, a Kati szelet is, aminek a tölteléke valami mennyei. Kicsiként szüleim szerintem anyait-apait beleadtak, hogy tökéletes legyen ez az ünnep. Összegyűlt a kis család a kis szobában, néztük a Három kívánságot, sunyiban kiosontunk négykézláb a konyhába egy kis süti utánpótlásért, majd, amikor meghallottuk a csengőt, akkor bevetettük magunkat az ajándék halmokba. Apum madzaggal egy csengőt erősített a fára és a másik szobából húzkodta, tök jó volt, nem értettük, honnan jöhet a hang. Amikor nagyobbak lettünk, együtt díszítettük fel a fát, még most is azok a díszek vannak fent, mint akkor. Sajnos a kedvenc díszem összetört, egy gömb, amiben egy télapó volt. Rózsaszin. 🙂 Travis-szel a kutyusommal mindig jókat sétáltunk ilyenkor, szerettem bandukolni vele 24.-én este, mert akkor olyan nyugis volt a város.

Aztán most, hogy saját családom van, nevezetesen egy Nokedli  és egy Férj és amerikában élünk, így sajnos szüleimmel már csak neten tartjuk a kapcsolatot, élő közvetítést láthattak, hogy készül a töltött káposzta. 🙂 De sajnálom, hogy nem lehetünk otthon, nem mehetünk át 25.-én, (leamortizálni a répakészletet a húslevesből) meg hogy Emmát nem láthatják olyan sűrűn. (Meg nem sózhatjuk rájuk, amikor moziba akarunk menni. )  🙂

Nekem még furcsa kicsit ez a Férj-Nokedli kombó karácsonyra, de nagyon tetszik is! Szerintem anyuék is valahogy így lehettek az elején, de így 30 nemtudomhány év alatt szerintem kellőképp összerázódtak. 🙂 Na ennyi év után mi is össze leszünk hangolódva, talán addigra megtanulok rendes almás lepényt is gyártani. 🙂

Amúgy elég nyugisan telt 24.-e. Emma kapott 3 ajándékot, amiből egyet még nem bontott ki, mert el volt foglalva a kutyussal, ami ugat, pislog, farkat csóvál. A mai nap nem volt nyugis viszont. Zoli lebetegedett, én a konyhában ténykedtem, Emma nyűgös volt egész nap, aludni sem akart délután. Most este kapott fájdalomcsillapítót, most húzza a lóbőrt.

Szóval az első, Férj-Nokedlis hármasban töltött karácsonyunk is megvolt. Még így estére belefért egy kis töltött káposzta evés is. Holnap szerencsére már minden nyitva lesz, mert Emma, aki felettébb aktiv nokedli, igényli, hogy kivigyük valahova.

Képeket, olyan igaziakat, nem sikerült még csinálunk, mivel lerobbant a család 2/3 része, de remélem, ha kicsit megkésve is, de sikerül majd pár képet kattintanom ünnepi ruciban is.

Addig is itt van pár kép, Emma és a karácsonyfa találkozása. 🙂


Minden kedves blog olvasónak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk!



Na hát, rég tudósítottam a mókusok háza tájáról. Eléggé el voltam foglalva mostanság, így karácsony előtt. Küldtünk haza csomagokat, és hát nem túlzás azt állítani, hogy szüleim csomagját ha nem szedtem szét vagy 5x, akkor egyszer sem. Remélem haza ér a pakk mindenkinek sikeresen és nem nyúlja le a magyar posta.

Itt minden rendben, Emmánál dúl a VAU mánia. Mindenhol felismeri az ebeket, kicsit, nagyot, hosszú szőrűt, rövid szőrűt, hosszú orrút, nyomott nózival megáldottakat, feketét, barnát, pöttyöset…. Na jó, néha a róka is VAU. De ez elnézhető, mert hát végül is VAU-nak néz ki.

Evés téren rengeteget fejlődött. Eszik mindent, amit elé rakok. Kedvenc gyümije a mandarin, képes kettős is bepusztítani egymás után. De csúszik a krumplis tészta, karalábé leves, rakott kelkáposzta, húsleves, lecsós hús, meg minden.

A délutáni alvás is több már, mint fél óra. Van amikor 2-3 órát is szívesen alszik, majd jókedvűen ébred. Éjszaka változatlanul nyugodtan telik, egyszer sem kel fel. Elrakódik 9 fele csucsuzni, majd másnap reggel 8.03 perckor kel. Pontosabb, mint egy óra. 🙂

Egyre okosabb. Komplett várat képes építeni nagy legóelemekből, persze az alapot segítek neki megépiteni, de utána egyedül boldogul. Formabedobós játékkal is jól boldogul, megtalálja hova, mit kell bedobni. Párosítós játékban verhetetlen, az még mindig a legmenőbb játékok között szerepel. Piros eper, lila szilva, kék lufi… 🙂

Imád segíteni, mindegy mit. Reggel egyedül bekapcsolja a porszívót és megy vele egy kört. Segít kirámolni a mososatógépből, vigyázva, hogy le ne dobjon semmit. A mosógépből is szívesen rakodja a ruhákat a szárítóba. 🙂

Beszéd. Hát ez a gyerek tutira amerikai volt előző életében. 🙂 Szívesebben traccsol angolul. NO NO NO NO NO NO NO. Hah, néha amikor nem akarom megérteni, hogy mit mond, akkor elmondja magyarul is NEM NEM NEM NEM NEM. Aztán van ez is. NO NO NEEEEEM NO NO NEEEEM NEEEEM.

Párbeszéd Emma és Anya között:

Anya: – Emma szereted anyát?

Emma: – Nem.

Anya: (kissé megrökönyödve…) Nem szereted anyát?

Emma: – Nem. (És még a fejét is rázza, hogy nem)

Hát nem édes?   🙂

Meg kell tanítanom végre az igen szót is. 🙂

Na hát ilyenek történnek itt nálunk.

A poszt címe aranyhaj. Haha. Befestettem a hajam, azzal a célzattal, hogy szeretnék egy kicsit világosabb hajat az eredeti szőkésbarnásnál. (Vagy barnásszőkésnél) Vettem is festéket, tudtam, hogy nem olyan lesz mint a képen, de arra nem számítottam, hogy aranyszőke lesz. (Sötétebb szőkesnek kellett volna lennie) Szóval most tök olyan a hajam, mint az Aranyhaj (Tangled) című mesében a kis csajszinak. Hát maga a hajszín nem olyan gáz, nem rikitócitromsárga, de valljuk be, baromira nem áll jól az aranyszőke haj. Így vettem ma új, közép hamvas szőke hajfestéket, ami szőkésbarnásnak néz ki, kiváncsi leszek mit kezd az én mesébe illő szőkeségemmel. 🙂

Na sok új képünk nincs, de azért megpróbálok vakarni párat.

Pusszanat!