Gondoltam rakok fel új képet, amint vigan feszítünk Emmával a paradicsomok társaságában. Mikor megvettük őket, akkor olyan picik voltak, azt hittem sosem lesz belőle semmi és annyi az idei paritermésnek, de úgy tűnik, ha nem is vagyok profi kertész, azért a mindennapos esti levélsimogatás és beszélgetés is hat valamit. Persze azért locsolom is. Megpróbáltuk átültetni a kert földjébe, de nem jártunk sikerrel, mert olyan kemény és agyagos volt a föld, hogy még a karó sem akart leszúródni benne. Így maradtak a régi helyükön. Már alig várom, hogy leehessem az első adag finomságot valamelyikről.
Addig is jön két kép.
Ugye milyen magas?
És most kötök rá egy masnit.
