Tomiék péntek este megérkeztek Houstonból! Peti, Emma már aludt, Balázs és Niki meg felébredtek a kedvünkért aztán nyomás be az ágyba, úgy fél 12 felé. Niki szorgosan kirámolt minden maradék költözős dobozt a garázsba én meg du.3-kor mentem az IKEA-ba ágykeretet venni. De mire ideértek Tomiék megvolt mindenkinek a helye. Az út papíron 4 és fél óra, de megállással van az 5 is.
Másnap aztán volt nagy öröm, végre Emmáék találkoztak az Unokatesókkal!
Balázsnak nagyon bejött a zongora, leütötte a „szép hangot”.
Délután amíg a fiúk aludni mentek én kivittem a lányokat autózni. Emma vezetett a kisjátszótérig, a megállapodás szerint Niki meg vissza. Persze Emma fél úton már nem bírta és hisztizni kezdett hogy ő akar vezetni, így a nyakamban jött haza. Amúgy Vekerdy Tamás szerint így normális a 3 éveseknél („enyém”, „nem a tied”). Niki szerint nem (úgy értem a feleségem szerint, mert a „Niki” szóra már 2-en kapkodták a fejüket a hétvégén).
Miután a fiúk felkeltek kimentük a játszótérre, a nagyra, amin facsúszdák vannak. Szilvi és Tomi vigyázott a három nagyobbra, én meg a Petit pesztráltam, hogy nehogy kitörje még két fogát. Amúgy simán ment volna neki.
Este vacsi, másnap meg kis játék, Niki maradék fajita-ja ebédre és Tomiék már búcsúztak is. Illetve még egyszer visszajöttek a szalámiért (paprikás és téli) amit tutira elfelejtettünk, de még idejében visszafordultak.
Peti és Emma nagyon megszerette Balázst és Nikit, úgyhogy nemsokára jön a második kör. Akkor lehet mi megyünk Houstonba!
Zoli
