A Daily Mogyoró

Mostanában, hogy Emma sikeresen ágyba tuszkolódik fél 9 körül (azért ez nem mindig sikerül), jut idő másra is, mint például arra, hogy anyu képeket szerkesszen. Így történt tegnap is, Emma szépen becsucsukálódott időben, a fő-fő mókuspéldány, azaz én, leültem a kissé nyálas, használati értékben is kicsit agyongyepált laptopom elé és fotókat pofáztam kicsit jobbá. Azt nem állítom, hogy valamelyest is jobbak lettek a képek, de az én lelkivilágomnak jót tett, hogy végre mást is csinálhatok, minthogy sajtos sonkás szendvicset vakargatok kifele az etetőszékből, a szőnyegből meg úgy általában mindenhonnan. Ma nem mostam fel, juj, még csak nem is söpörtem, nem mosogattam (avagy nem indítottam be a mosogatógépet), főzni sem kellett, mert maradt tegnapról pörkölt és tarhonya. Szóval tök tuti. Ruhát hajtogatni azt kellett volna, de mivel ma vasárnap van, nem vagyok hajlandó ilyen jellegű házimunkát végezni. 🙂

A műtétről vannak új információim. Újabb kibelezésem időpontja 15.-e lesz. Azaz egy nappal Emma szülinapja előtt. Pikk-pukk kikapja belőlem majd a kedvenc sebészem az oda nem illő cisztát a mellékvesémmel együtt, majd 16.-án, ha minden rendben lesz, azaz nem kellett 25 centis vágást ejteni rajtam, akkor 16.-án ki is dobnak a korházból. Sajnos akkor tuti nem leszek olyan állapotban, hogy Emmussal szülinapoljunk, de amint jobban leszek, szerintem bulizunk. 🙂

Azért azt nem mondom, hogy nem kap el a sürgősségi hasmars, amikor arra gondolok, hogy megint megszabadulok egy szervemtől, de mint már Zolinak is mondtam, legalább alhatok egy jót. 🙂

Na szóval akkor most csatolok pár vegyes fotót, amit beígértem. 🙂

Pusszanat

…és erről persze készült pár fotó is, csak még eddig nem volt időm kicsinyíteni. Sajnos most sincs arra időm, hogy frappáns (legalábbis frappánsnak szánt) szösszenetekkel lássam el a szépen rendezett képeket, sőt, még csak nem is rendeztem szépen el őket, de azért remélem a nagy kuszaságban is találtok majd pár jó képet.

Ha egyszer lesz időm, majd úgy 17 év múlva, akkor igérem írok hozzá szöveget is. 🙂

(Na várjunk…ha belekalkuláljuk a számitásba a jövendőbeli kistesót is, akkor kicsit több) 🙂 Szóval legyetek türelemmel. 🙂

Igen, igen, szalad az idő! Emma kismókusunk már lassan egy éves lesz. (Na jó, még van egy fél hónap addig, de semmi érdekes címet nem tudtam kitalálni, ezért lett ez.)

Szóval ott tartottam, hogy 1 éves lesz lassan. Nem tervezünk nagy bulit, mókakalapot, csili-vili díszeket, embertömeget meg egyebeket, de tortácskája azért lesz az európai sütis boltból. 🙂 Ajándéknak kinéztünk neki egy sátrat, amibe sok-sok labdát lehet rakni és lehet benne randalírozni. Miután folyamatosan kap ajándékokat, már lassan nincs is olyan cucc, ami kéne, de ez a sátor még hiányzik a lenti játékszobájából. (Persze hiányzik egy Google tévé is a falról, amin nézhetné a Halász Judkát, Vizipókot, Zsebtévét, Bogyó és Babócát meg a Charlie nénjét.)

Pár napja kidekoráltam a szobácskáját mindenféle állatos matricával, olyan aranyos, megy oda a falhoz, és mutogatja őket, ha kérdezem, hol a süni, a kutya meg a cica, akkor nagy hévvel odamászik és megmutatja. Meg kell zabálni, olyan aranyos. Nagy kedvenc most a fejen állás. Imádja fordítva szemlélni a világot. 🙂

Ma meg tanultunk nyelvet nyújtani is. Nagyokat kacag hozzá. Este a fürdés utáni öltöztetésnél kaptam puszit is. Hát el lehet tőle ájulni!

Apa hasára is tud puszit adni, ezt is tőlem tanulta, persze ha én adok rá puszit, az kevésbé tetszik neki, mármint a Zapunak, mert igazából az inkább puki imitálásra hasonlít, mintsem puszira, de ha Emma csinálja, na attól Apa is elolvad. 🙂

Szeret sétálni, igaz még fogni kell a kezét, Apu egyik oldalt én a másikon és úgy megyünk.

Beszélget is. Sokszor a falon levő állatmintáknak szövegel, sokszor nekem mondja a magáét, de úgy, hogy be sem áll a szája. Mondja, hogy „ded” (angolul apa, ha apát akarja ezt mondja) „mama” „ana”  „baba” „bababubu” (mi Emma helyett sokszor mondjuk neki, hogy Bubu) „nyem” „adddd” (ha valami kell neki) meg persze minden fajta érthetetlen karattyolás is szerepel a repertoárjában.

Evés terén haladunk. Reggelire vajas-pulykasonkás-sajtos szendvicset eszik. Tízóraira joghurt dukál, jó sok, majd ebédre valami zöldséges húsos, vagy tésztás cuccot eszik. Szereti a sajtos makarónit, brokkolikrémlevest, tejszínes-tárkonyos ragulevest és hasonlókat. Imádja a sajtot, azt hiszem az az egyik kedvence a joghurt után. Uzsira kap gyümülcsöt, vagyira meg vagy újra valami meleg kaját kap, vagy szendvicset, de volt, hogy virsli sajttal és kenyérrel volt a menü.

Voltunk a világ legnagyobb akváriumában is, még amikor itt volt Tomi, Zoli tesója. Emmának nagyon tetszett, bár szerintem azt élvezte, hogy kislányok haját huzigálhatta, egészen addig amíg anya észre nem vette, mert aztán vége lett a mókának.

Múlt héten ellátogattunk a két utcával odébb levő templom által szervezett heti babatalálkozóra is. A babatalálkozó vallástól független volt, aminek örültem. Emma 2 és fél órán keresztül a nyakamban lógott, pedig nem szokott így viselkedni, nagyon nyitott baba, de valahogy ez a babatali nem jött be neki. Ma is akartunk menni, de szegény nagyon nyűgös volt, így jobbnak láttam itthon maradni vele.

Mostanában visszük étterembe is, egyre többször sikerül eljutni, Emma élvezi nagyon. Egy néni meg is dícsérte egyszer, hogy milyen jó természetű baba. Igaz ami igaz, tényleg az. 🙂

Fogyás. Hát most épp stagnál a súlyom de a műtétig még szeretnék leadni úgy 5 kilót legalább. Összesen 8 kilót fogytam eddig.

Műtét. Hétőn megyünk a kedvenc sebészünkhöz, akivel megdiskuráljuk, hogy mikor is legyek kibelezve. Már jó lenne, mert ez a fránya ciszta kezd nyomni, nem csak elől de hátul is.

Nos, még csatolok pár képet, kicsit össze-vissza lesznek, na de sebaj! 🙂

Pussszantás

Ezek a kedvenceim…

Igeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen!

Kérem szépen, nem csalás, nem ámítás, ez itt most egy blogbejegyzés. Tudom, tudom, kicsit ritkultak a bejegyzéseim, de mentségemre legyen, egy 10 hónapos kis mókuspéldánnyal nem egyszerű az élet.

Emmusunk nagyon sokat fejlődött mostanság. Annyi mindent csinál, hogy csak ámulunk. A mászást már tökéletes formátumban hajtja végre, feláll, oldalazik a bútorokon, tolja a járássegítőjét, vagyis szalad utána, mert ugye ha az egyszer elindul, akkor szedni kell a mókustappancsokat utána. Beszélget, énekel, táncol, zongorázik, tapsikol, integet és puszit is tud adni, bár abból még sokat nem kaptunk. Imád bújni, van olyan nap, amikor csak bújna egész nap.Fogacska még mindig csak kettő darab van, de már jönnek a felső fogak is.  Kb. 10 kiló, lehet kicsit több és olyan 78 cm.

Enni sajnos nem igazán akar, azt hiszem nem nagyon szereti a húsokat, amit főzök neki, azt már meg sem eszi. Most vettünk bolti kaját, na azt fintorogva, de azért elfogyasztja. A kedvence a vajas kenyér sajttal, húsleves leve, joghurtok, gyümik, gabonapelyhek.

Amúgy zajlik is az élet velünk. Kiderült, hogy van egy bazi nagy mellékvese cisztám. Nos, lehet beszerzek még pár lukacskát magamra és megint megszabadulok egy szervemtől. Részleteket még nem tudok irni, de majd beszámolok róla később.

Olyan sok mindent tudnék amúgy írni, de sajnos elég késő van és pihenni is kell.

Pár képet azért csatolok, hogy lássátok Emmus milyen nagy már!

Pusszanat!

Íme a képek!

Úgy tűnik, ez egy formabontó blog firkálmány lesz. 🙂

Na ki jön rá, miért? 🙂 Nos azért, mert a  képeket sikerült először feltöltenem, és csak most írok, a képek után. Persze ha nagyon akarnám, tudnék ám elé is írni, de akkor nem lenne egy ilyen remek bevezető írás, aminek valójában semmi értelme sincs, dehát végtére is semminek sincs. Vaaagy épp ellenkezőleg! Mindennek van értelme! Amúgy valójában tök mindegy, kinek mi a véleménye, mert egyáltalán nem ezen múlik, hogy mi van, vagy mi nincs, hogy pl én, egyes számú mókus, mit gondolok. Na mára kifilozofáltam magam. 🙂

Nos, Emma duracell mókuska most is épp itt csápol a Halász Jutkára… Kész, azt hiszem kivagyunk. 🙂 Sikerült tudatosítania ma Emmusnak velünk, hogy már pedig mi már örökre szülők maradunk, és hogy a duracell mókuskákból, bár este 9 óra van, az elemet nem lehet kivenni. Pedig bevallom, én már olyan szívesen aludnék. De az altatás elvileg még rám vár, addig meg Zoli tartja a frontot.

Szóval azt akartam irni, hogy Emmusunk nagyon belelendült. Mindenféle pozicióból képes felülni, az ágyában feláll, az egyik kezét már el is engedi hozzá. Napközben sokat csücsül, imád ülve játszani, így a mászás azt hiszem kicsit háttérbe szorult.

Nagyon jó étvágya van és már van két darab fogacskája is, szóval már kész nagylány. 🙂

Hm, még sok minden lenne, amit tudnék írni, de most inkább megyek és erőt gyűjtök az altatáshoz. 🙂

Pusszanat!

Még pedig a lényeg az az, kérem szépen, hogy készült a Prücsedliről pár új fotócska, ami most közszemlére lesz bocsájtva.

Sajnos írni nem sok idő van, mert az említett Prüccsenet nem nagyon óhajt napközben elaludni, így apu és anyu eléggé fáradt lesz estére, minek következtében mostanság megrövidültek a blog bejegyzések. (Főleg, hogy csak anyu ír blogot, apu az nem.)

Nos, amúgy röviden… semmi különleges dolog nincs itt felénk, éljük a kisgyerekes családi mintaéletet. Zoli dolgozik ezerrel, szegénykém fáradt is rendesen, de azért esténként jut idő egy kis olvasásra is most, hogy van neki egy Kindle-je. 🙂 Emma kúszik, forog, sikítozik, csapkod, zongorázik apával, kiköpi a vizet majd nevet, pisis-kakás pelusokat gyárt, átalussza a éjszakát… No és én.. Én Emmus ebédet gyártok minden nap, mert nagy kópé a Drága, csak a friss kaja ízlik neki, de ezzel semmi baj, imádok főzöcskézni neki. Szóval konyhatündérkedek, takarítok, mosok, hajtogatok és voltam a szomszéddal is sétálni már, van nekik egy 1 éves fiúk, aranyosak és nem utolsó sokban nekem sem árt egy kis angol csevej. Szóval így telnek a napok.

Újdonság, hogy Emma eszik már karfiolt, karalábét, brokkolit, zellert, cukkinit is, új fűszerként kapott kaprot.

Oké, akkor most jönnek a képek, mert kezdek elaludni.

Pusszanat.

Emma pár napja próbálkozik a kúszással, hogy végre ne csak nehéz matematikai számitások alapján összehozott forgásokkal jusson el a kijelölt helyre, mert előre fele azért csak egyszerűbb ám…

Találtam egy videót Emmusról, amikor még az koraszülött intenzíven voltunk szülés után. A kedvenc nővérkénk épp eteti, majd büfizteti Emmát. Tessék megnézni azokat a kis vékonyka lábacskákat, hát nem édes?!