A Daily Mogyoró

Hasról hátra, azaz Emma tegnap óta végre ebbe az irányba is képes saját magától megfordulni. Hállllllelúúújááá!  (Mellékesen megjegyzem, hogy ez az egyik kedvenc számomnak is a címe, Leonard Cohen száma, érdemes rákeresni a tubon.) Szóval a Prücsedlink egy kis gurulós mókuspéldánnyá avanzsálódott. Olyan kis ügyes, nagyon büszke vagyok rá!

Aktuálissá vált nálunk a fog-téma is. Szegénykém úgy tud szenvedni miatta. Rágcsál, folyik a nyála, piros a pofija és van némi popsi pirosság is.

Emmáról készült pár kép, amint épp a Robi kutyust nyüstöli. Rágcsálja, nyomkodja, püföli, veszekszik vele és egyebek. 🙂

Sikerült a kerti fafaragásról is pár képet készítenem, bevallom, igazából a rügyező fákat voltam hivatott lencsevégre kapni azon a ragyogó, madárcsicsergős napon, de ha már az udvarban jártam és mellékesen a szomszéd rohadék kutyája épp nem tartózkodott a saját kertünkben, gondoltam kihasználom eme remek lehetőséget.Végül is pár teknősbékát is lekaptam, amint egy kis szigetecskén üldögélnek a tóban.

Imádom ezt a helyet, olyan sok állatfajtát láttam már a kertünkben. Teknősök, kacsák, vadludak, halak, színes madarak, őzikék… tarantula pókok és persze a szomszéd kutyái ÉS MAGA A SZOMSZÉD IS… De lesz kerítésünk. Ha azon is bejön akkor a rendőrök is jönni fognak, az tuti, vagy majd kihasználva a szomszéd saját mondatát, miszerint a kertjében bármit megtehet, majd szépen kap egy-két airsoft golyócskát ajándékba, mert ugye akkor én is mindent megtehetek… Na de nem akarok én rossz viszonyt az egyetlen szomszédunkkal, de ami tény, az tény. Más kertjébe nem mászkálunk be, főleg nem bebámulva az ablakon…

Mi is van még?

Azt hiszem, most egyelőre ennyi és akkor jönnek a várva várt pikcsőrök. 🙂

Pusszanat

Firszt mókus

Tegnap kaptuk a hírt, hogy a Papa korházba került, mert mélyvénás trombózisa van. Szegény fel sem kelhet, és még nem tudja, hogy mikor szabadulhat a korházból. Ezért Emma nagyon elkámpicsorodott, hogy a Papa korházban van, ezért szeretne egy szál virágot küldeni haza, hogy a Papa minél előbb meggyógyuljon! De addig is igyon sok-sok korházi teát, mert az finom. (Ha már az előre becsomizott két napos párizsi nem is…)

Emma kismókus, aki nemrég még a pocakban volt, 16.-án fél éves lett. Egyem a kis szivét (Zoli ezt nem szereti, mert kannibalizmusnak gondolja) szóval akkor cuppantom a kis püspökfalatját, szóval a lényeg, hogy egyre csak nő ez a mókuscsomag, amit kaptunk tavaly augusztusban.

Fél év úgy eltelt, mintha csak egy hét lett volna, hisz még csak most hoztuk haza a korházból. Még csak most volt olyan kis törékeny, akihez alig lehetett hozzányúlni, mert a mókus félt, hogy a végén még össze töri. Most meg mi van? Ez a kis törékeny mókuspéldány néha csíp, sokszor rúg, még többször leeszi magát sütőtökkel. 🙂

Sütőtök ide, vagy oda, Emma egy nagyon aranyos fél évessé cseperedett. Nemsokára egy éves lesz, majd kettő, majd 6, majd 18…aztán itt fog pasizni nekem, de majd az apja…na majd a Zapu szépen kirakja az udvarlók szűrét, legalábbis az eszementebbik fajtáját, mint pl. a jelenlegi szomszédunk fia… De az már egy tök más tészta.

Most jönnek a képeink!

Pusszanat!!!

Íme Emmus legfrissebb képsorozata. Azt hiszem nagy műszaki guru lesz a kis Prücsedli, már most látszik milyen szakszerűen kezeli az Iphone 4-et és a laptopot is. Voltunk ma sétálni is, a csavargás előtti képeket is megszemlélheti a Nagyérdemű és lesz kép egy virágcsokorról is…

Pusszanat!

Emma kora reggel (vagy legalábbis nekem nagyon korán volt…) meditációs gyakorlatát végzi, miközben én kaptam az alkalmon, hogy végre nyugiban van pár percig, így levideóztam. Ritkaság számba megy, hogy ilyen kis nyugis, nem tudom, lehet a falnak van nyugtató színe, vagy csak egyszerűen nem volt kedve rosszalkodni.

Most viszont van kedve…igy megyek is. 🙂

Pussssszanat!

Tegnap elég aktív napunk volt. Emma segített főzőcskézni husilevest, ami megjegyzem, egész finom lett, valószinű azért, mert kapirgálós csirke volt benne, meg a zöldségek zöme is bio volt. Emma jól bevizsgálta az összeset, és meg is állapította, hogy hiányzik valami…

Amíg a leves fődögélt, addig apával énekeltek, zongoráztak és még a fakanalat is sikerült kicsempészni a helyéről, amit aztán Emma előszeretettel rágcsált.

Aztán még készült pár kép uzsi után is, amikor a pihiszékében üldögélt a kismókus.

Pusszanat.

Ime, pár újabb kép Emmusról, mert nem csak videók készülnek mostanság Róla, de rengeteg kép is. Ezekből itt van egy pár ízelítőül.

Pusssszanat!

Vettünk egy kamerát, ennek eredményeként született pár videó Emmáról. Gondoltuk benevezünk egy ilyen csodamasinára, hogy majd Emma, amikor nagy lesz és lesz neki is egy kis mókuspéldánya, akkor meg tudja majd mutatni neki, hogy Ő milyen volt. Én is nagyon szivesen megnézném magam, milyen voltam picinek, de sajna rólam még nem készültek videók. Viszont valahol van pár kazetta, amin épp énekelek. Volt egy dal, valami ilyesmi:

” Van nekem egy kalapom, kalapom, kalapom.
Hozzá illő alakom, alakom, alakom.
Míg a lábam táncot jár,
………………….megcsodál.”

No, innen látszik, hogy fogalmam sincs, hogy igazából mi a szövege a dalnak, ezért is jó lenne meghallgatni.

Emmáról hirek.

Emmusunk lassan 6 hónapos lesz, ami azt jelenti, hogy FÉL ÉV! Huh, de gyorsan telik az idő. Nagyon szépen eszik már. A repertoárjában szerepel többek között a rizspép, burgonya, édes burgonya, répa, sütőtök, alma, barack és egy kis banán is.
Nagyon szépen át tud fordulni a hátáról a hasára, viszont vissza fele nem megy még neki. Sokat mosolyog, buborékot fúj, berreg, szóval úgy viselkedik, mint egy igazi baba. 🙂

Most megyek is, mert játékidő van!

Pusssssssssssssssssszanat!

Emma kismókus és Niki és Zoli mókuskák hazafelé vették az irányt, hogy végre bemutassák a mókusleánykát a nagyszülőknek, nagybácsiknak és egyéb rokonságnak.

Amint megkérkeztünk Emma máris vigyorogni kezdett az összes nagyszülőre, amit azután sem hagyott abba.

Meglátogattuk dédnagymamát is, akihez még éppen időben érkeztünk. Két hétre rá elment.

Kicsit izgultunk a hó miatt, de szerencsénkre éppen minden járat elindult Budapesten, Frankfurtban és Atlantában is.

Most pedig jöjjenek a képek!

Mókusék

Íme, közzététetik a legújabb mókusvideó, amin a legkisebb sztár-mókus, azaz Emma popsitáncot jár az apukájával. (Aki szintúgy egy sztár-mókus, még popsiriszálás nélkül is…)

Puszi.

Kismókusunk mostanában próbálgatja a pocakon alvást, több-kevesebb sikerrel. Csak akkor lehet lerakni hasra, ha már evés közben beájult. A dokibácsink mondta, hogy amikor ébren van, legyen „pocakidő”, ami annyit jelent, hogy pocakra kell rakni, hogy a nyakacskája fejlődjön. Ez okés is lenne, ha nem lenne gigantikus méretű hiszti, amikor hasra rakjuk. Viszont, ha már sikerült kiküszöbölni a hisztit, akkor nagyon jókat tud aludni.

Íme pár kép erről:

Idő közben elejtett Emma pár mosolyt is anyu felé, aki mindezt bőszen lefényképezte, amikor épp nem olvadt el teljesen a mosoly láttán.

Emma kismókus nagyon szereti a különböző állatokat is, mint például a Tatu vagy egy rénszarvas.

Ruházkodni is szeretek, szerencsére anyu is szeret szép darabokat rám adni és ki is vasalgatja előtte nekem, mert a kismókus úgy szép, ha szép a rucija.

Aztán bújni is szeretek. Leginkább apához.

Anyu nagyon szeret közelről is fényképezni, ilyenkor igyekszem nem bebandzsítani, nehogy rossz legyen a kép.

A végére meg jön egy pancsis videó. Emma életében először kipróbálta, milyen nagy kádban fürdeni.

Nos, eljött az idő, hogy írjak egy új bejegyzést.  (Mivel a másik főmókus már szekál, hogy igazán tudtára adhatnám a kedves olvasótábornak, hogy mi is történt velünk) (Most épp azt elemzi, hogyan is kéne írnom, hogy jó legyen, meg humoros, meg egyebek, de mondtam neki, hogy nekem saját stílusom van, ami persze nem tökéletes, de mindenki nézze el nekem, hogy az irományom olyan, amilyen.)

Szóval mi is történt velünk mostanság? Hát mondjuk megszabadítottak több, mint száz epekőtől epehólyagostul. Mindez hétfőn történt. Azóta lábadozok itthon. A műtét hétfő délben volt, délután már itthon is voltunk, ami kicsit érdekes, mert otthon azért pár napig bent tartják a korházban a pácienst. Na itt engem jól kidobtak. Csináltak rám a nagy császáros vágásom mellé még négy darab kisebb vágást is. A nővérnek a műtét után az volt a kérdése, hogy mit akarok inni, kólát, lájt kólát, szprájtot, narancsot…a legvégére oda mondta a vizet is, nagy megnyugvásomra, hogy azért csak nem akarnak egyből kinyirni valami diétába nem illő lötyivel. Végül is nem ajánlottam fel a szerveimet. Na de kaptam vizet és csokipudingot is. (Tökéletes kezdet az epeműtét utáni diétához.) Azóta itthon tartom a zsírmentes étkezést. Tegnap például sütőzacsis csirkemell volt a vacsi krumplival, répával és kétféle zöldbabbal. Egész jól lecsúszott, csak kisebb puffadás lett az eredmény. A doki szerint két hét után bármit ehetnék. Ha tudná, hogy én épp egy jó nagy adag töltöttkáposztára gondolok, igazi zsírral készitve, jó sok tejfellel meg ropogós, meleg kenyércsücsökkel…Na de abba is hagyom, mert a végén még megfájdul az epehólyagom helye…

Hírek Emmáról:

Emmus mókus már legutóbbi mérlegeléskor ha jól emlékszem 4.7 kiló volt, lassan már 5 kiló lesz a kis drága. Nagyon gyorsan nő, minden nap rácsodálkozom, hogy jééééé, már megint nőtt! Voltunk bababoltban is, vettünk pár rucit, mert kezdi kinőni az itthoniakat. Lassan az éjszakáink is alakulnak, tegnap például este 9-kor evett, éjjel 2-kor kelt fel, majd jött a tejecske és megint aludt reggel 6-ig, miután ismét tej következett majd szunya reggel 10-ig. Ami már egész jó.

Na de nem is szaporítom a szót, jönnek a képek!

Puszi Mindenkinek!

Zoli tegnap este, miután megnézte a honlapunkat, közölte, hogy nem tudja, mi történik a mókusfamilivel… Mivel ugye mostanában nem frissítettem a honlapot. Mentségemre legyen, sok minden nem történt, meg amúgy is gyötör a fáradtság. Fura érzés, amikor a mókus még az evésben is elfárad. A lépcsőzésről, ruhamosásról és vasalásról nem is ejtek szót. vagyis mégis…

Tegnap kivasaltam Emmus ruhácskáit, jól megtapogattam őket. Hát istenem, olyan édesek! Leginkább a kis zoknik tetszenek, olyan kis picik. Na szóval a fészekrakó ösztön az beindult. A szekrényét is vagy 3x rendeztem át, pedig feltételezem elsőre is jó lett volna, na de így még jobb!

Igazából mindennel megvagyunk, csomik összekészítve, két adag cukkinifőzelék is van a fagyasztóban pörkölttel, babfőzelék, meg fasirt is. De még tervezek legalább egy adag lapos husit is eltenni. (Lapos husi = Rántott hús) Sajnos a múltkori husileves lé adagja valami fura módon nem került be a hűtőbe, ezzel kapcsolatosan Zoli többet tudna mondani, szóval abból még kellene főznöm egy adaggal, mert azt szeretnék enni, ha hazajöttünk majd a korházból, de tuti, hogy én nem állok neki főzni. Sajnálom, hogy nem lesz semmi segítségünk, pedig olyan jó lenne. Zolit már csak nem bízhatom meg, hogy főzzön nekem jó kis lélekmelengető husilevest, mondjuk olyan húsos csontból, amit a Tescoban lehet kapni és amiből anyusom olyan jó kis levest tud kreálni. (Persze kell belecsempészni extra adag répát…) Oké, oké, Tescos húsból én sem tudnék itt főzni, mivel nincsen Tesco.

Nos, mi is történt még?

A hármas számú mókus, aki Emmus névre hallgat, nem igazán fordult be fejjel lefelé. Pedig már a 35. hetet tapossuk. Azt hiszem, hogy nem is nagyon fog magától, mert érzem, hogy a kis drága próbálkozna, de félúton elakad, és inkább visszahuppan csücsülő pozícióba. A doki szerint van lehetőség, hogy a 37. héten kézi módszerrel rásegítsenek a fordulási manőverre, azaz megpróbálják odébb tuszkolni szegényt. Nekem van egy olyan érzésem, hogy ez nem valami jó dolog, mert biztos megvan az oka, amiért nem fordul meg. Persze így, ha nem fordítják meg, akkor meg császármetszés lesz a vége, ha marad Emma ebben a pózban. A megfordításnak vannak veszélyei, például, hogy leszakad a placenta és egyből a műtőasztalon kötök ki. Ezért gondolom, hogy jobb egy 39. héten levő császár, mint egy sürgősségi, a 37. héten. Szerintem Emmusnak is sokat számít az a két hét albérlet még a pociban. Bár ezt még megkonzultáljuk a dokival meg mi is összedugjuk a fejünket Zolival, hogy mi legyen. Addig meg várunk, hátha…

Más.

A minap a kertünkben járt egy őz anyuka a csemetéjével. Arra ébredtem, hogy Zoli azt kiabálja, hogy: „Őőőőőőőőőőőz!” El is gondolkodtam, hogy végül is eme felkiáltás mit takarhat, de jött a következő mondat, amiből kiderült, hogy egy őz van a kertünkben. Oda is totyogtam az ablakhoz a saját csigatempómban, remélve, hogy még én is láthatom őket és tényleg! Itt álltak az ablakunk alatt! Zolinak sikerült pár képet csinálnia, igaz akkor már messzebb voltak. Hát még jó, hogy nem egy maci jött háznézőbe.  🙂

Megint más.

Ma elkészült a második adag kovi ubim, nagy örömömre egész jó lett. Azt hiszem nem is írtam, hogy csináltam csalamádét is nemrég, de el is fogyott, Zolinak ízlett nagyon.

Hát ezenkívül más nem igazán történt. Mostanában már elég nehézkesen mozdulunk ki itthonról, úgy értem, hogy nem megyünk sétálgatni meg ilyenek, mert sajnos már nem bírom, meg amúgy is 40 fok van. Jó lenne, ha lenne egy medencénk, olyan kisebb, vagy bármilyen, amibe pancsolni lehetne, mert nagyon hiányzik a víz. Van itt a közelben egy bazi nagy tó, ahol szoktak fürdeni, de annyi mexikói van a sok pulyával, hogy a víz közelébe sem lehet menni tőlük. Hát ebben a melegben pedig pont arra lenne szükség. Ez van, sok liba sertést győz. Vagyis sok mexikói közé aligha fér be 3 mókus. Vagyis azt hiszem ez nem is a legmegfelelőbb közmondás. Egyáltalán mi a különbség a szólás és a közmondás között??? Na mindegy, ezen most kár is gondolkodni. Lényeg a lényeg, vízhiányom van.

Nos azt hiszem ennyi volt mára, még rakok fel pár képet, aztán puszpusz!