Tegnap elég aktív napunk volt. Emma segített főzőcskézni husilevest, ami megjegyzem, egész finom lett, valószinű azért, mert kapirgálós csirke volt benne, meg a zöldségek zöme is bio volt. Emma jól bevizsgálta az összeset, és meg is állapította, hogy hiányzik valami…
Amíg a leves fődögélt, addig apával énekeltek, zongoráztak és még a fakanalat is sikerült kicsempészni a helyéről, amit aztán Emma előszeretettel rágcsált.
Aztán még készült pár kép uzsi után is, amikor a pihiszékében üldögélt a kismókus.
Pusszanat.
-
-
Először is leellenőrizzük, hogy a húsleveshez minden alkotóelem megtalálható-e.
-
-
Jól megnézzük még egyszer a zöldségeket.
-
-
Te anyaaaa, kimaradt a fehérrépa!!!
-
-
A levest néha meg is kell keverni, mondjuk egy fakanállal.
-
-
Közben apuval megmutatjuk, hogy kell spárgázni fakanál evés közben.
-
-
Lassan kész lehetne már az a leves…
-
-
Mert ha nem lesz kész, a végén még a fakanál fogy el.
-
-
De addig is, elfoglaljuk magunkat.
-
-
Apa, én is én is énekelni akarok!
-
-
Giiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii gugugugugu brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr……
-
-
És most jön a kismókus induló!
-
-
Vagy egy kis Charlie, azt anyu úgy is imádja!
-
-
Ha nincs leves, megeszem a kezem.
-
-
Vagy az oroszlánomat eszem meg, az is finom.
-
-
Jójó…a kezem mégis csak finomabb.
-
-
Hmm… remélme azért nem fogy el idő előtt…
-
-
Na anya kicsit közel jött, lemaradt a fél orrom…
-
-
Ugye szépek a szemeim?
-
-
Most kicsit bambulok.