A Daily Mogyoró

 Délelőtt elvittem Emmát a Monkey Joe’s nevű játszóházba, ahol a múltkori videók is készültek Zoli jóvoltából. Én is csináltam két vidit, amin Emma beveti magát a gigantikus méretű felfújt játékokba. Ha összejön, akkor csatolom is őket.

Aztán délután, mivel 3 nap szakadatlan zuhé után ma végre kisütött a napocska és felszáradt az eső, kimentünk élvezni egy kicsit a napsütést, én vittem a fotómasinát is, mert mostanában alig készült a Nokedli egyedről kép.

Más nem nagyon történt.

Jönnek a képek és a vidik.  🙂

Na szóval, Zoli szólt, hogy javítsam már ki a hibákat, amiket vétettem, mert nem vet jó fényt a mókusokra, ha mindent elírnak…

Oké, kijavítottam, de mondtam is neki, hogy legközelebb majd Ő fog blogot írni éjfélkor, nem én.

Hmm…most nem is írok többet, nehogy véletlenül még valami hiba csússzon be. 😀

( Ha mégis elírtam volna valamit, senki se aggódjon, holnap kijavítom! )

És most pár kép következik, ahol Emma látható főzőcskézés közben, ceruzát hegyezve és amint megismerkedik a nyúllal, ami 2x olyan idős, mint egy átlag életkorú nyúl, 3x olyan büdös is, mert már nem túl egészséges. De hát a nyúl volt előbb, nem én, ez az egy szerencséje van, mert az ugye válóok, ha el akarnám távolítani, mondván hogy nem jó, ha nyúl kaka van a szőnyegen végighúzva és ha az egész ház bűzölög a kaka szagtól, de ez már egy másik történet lenne, szóval íme a képek.

Nem is tudom, mivel kezdjem, minden esetre nem lesz valami túl hosszú ez a bejegyzés sem, mivel lassan csucsu time van. Azaz alvás idő, mert azért fel kell kelni holnap is.  (Nagy kár, mert át tudnám aludni az egész napot.)

Szóval Petibaba ma épp 28 hetes és lassan 4 napos. Voltunk dokinál, de nem csináltak semmit, csak centiztek egyet, pisit teszteltek, meg szívverést hallgattak. A szuris néni is jár hozzánk szorgalmasan minden héten, még van 9 darab szuri, ha kihúzzuk addig. Mindenesetre én már összepakoltam a kórházi tatyóm, amire amúgy sok szükség nincs, mert a kórházunkban adnak mindent, tényleg mindent, de azért én jobb szeretem a saját bugyijaimat meg hálóingemet és a tusfürdőtől sem akarok vakaródzni, így jobb a békesség, pakoltam azt is, meg még egy csomó mindent… ez már csak ilyen.

Lassan amúgy már semmi sem megy testileg, mint pl. főzés, takarítás, hasonlók, ami tök ellentétben van a hormonjaimmal, mert azok szerint fészket kell raknom, azaz rámjött a takarítási, rendezkedési mizéria is rendesen. Még vasalok is, pedig én olyat nem szoktam. 🙂

Emmus nagy showmókuska lett. Egyre zabálnivalóbb. Na meg önnállósodni akar, mindent egyedül szeretne csinálni, még akkor is ha azért minden nem sikerül, de próbálkozik. Mostanában szokása lett, hogy saját maga rámol ki a hűtőből. Szerinte a virslihez 3 féle mustár is kell. 🙂 Még jó, hogy ennyi féle van itthon, legalább lehet válogatni. (Meg legalább van mit anyának vissza rámolnia…)  Ha banán kell neki, akkor tolja a kis székét a pulthoz, és kiszolgálja magát, legutóbb, amikor épp nem voltunk eléggé szemfülesek, az összes banánt kibontotta. 🙂

Mostanában voltunk vele játszóházban, mert rossz idő volt, vagyis Zoli volt vele, én meg itthon pihentem, vagy épp főztem. Zoli csinált is videókat, amiből majd csemegézek is.

Velünk minden okés, azt leszámítva, hogy engem megint elkapott valami hasmenéses elég durva kór. Tegnap lényegében a klotyó 5 méteres körzetében léteztem. Ma főtt krumpli, főtt répa, rizs és reszelt alma diétán sorvadoztunk Petivel, de szerintem még holnap is diétás nap lesz, talán beiktatok egy kis párolt csirkemell csíkokat is.

Szóval így állunk.

Nos, most csatolok pár vidit.

Cuppanat.

Valamelyik nap kint voltunk a kertben pancsolni és akkor készítettem róla egy fotót, amit most ide is biggyesztek. Igaz csak Ipaddel lett készítve, de nekem nagyon tetszik, olyan zabálnivaló és okos pofija van. 🙂

Pontosabban 1049 gramm. Ennyit nyomott Peti, azaz a legkisebb mókusegyed kereken 26 hetesen. Méretei alapján egy héttel nagyobbnak látszott, a doki mondta is, hogy kis pufi baba, ami nem baj, inkább nagyobb legyen, mint kisebb. 🙂

Most volt esedékes a cukorvizsgálat is, legközelebb 2 hét múlva kell mennünk. Szép lassan közeledünk a vége fele. Most pár alkalom lesz így kéthetente, utána meg hetente, de arról nincs tapasztalatom, mert Emma azt már nem várta meg.

Ma voltunk soppingolni is egy kicsit a Memorial day alkalmából. Vettünk Petinek pár rucit, ami még kellhet. Lassan meg van mindene, már csak kellene valami hely, ahova be lehet őket rakni, mert ugyebár még egyelöre a nyúl nincs kilakoltatva a másik gyerekszobából, amit még festeni meg szőnyegezni is kellene, így nem tudok nekiállni rámolgatni sem, pedig a hormonjaim már teljesen kivannak, hogy nem lehet fészekrakni. Na de sebaj.

Emmát próbáljuk átszoktatni az új ágyába, de leakadtunk ott, hogy a szekrényét nem tudtuk odafogatni a falhoz, de nem is tudtuk kihozni a szobából, mert meg kellett volna emelni az ajtón levő biztonsági rács miatt, így Emma marad egyelőre a rácsosban, amig valaki nem segít onnan kiszedni a szekrényt. Pedig már jó lenne át rakni, nehogy azt higgye majd, hogy az új jövevény elveszi az ő ágyacskáját.

Nos, más újság nem jut eszembe. Szerettem volna egy vidit is iderakni de ez most azt hiszem nem valósítható meg, szóval pusszanat Mindenkinek!

Délelőtt voltunk belesni a pocakba, megnéztük Petit, aki szégyenlős kisfiú módjára semmit sem akart igazán megmutatni magából, amikor csak lehetett, takarta magát kézzel-lábbal. Na persze, amikor meg nincs kukkolási idő, akkor meg folyamatosan mocorog, fordolódik, boxol, na de azt már nem szereti, hogy meglessük a kis pofikáját. Mindenesetre kaptunk videófelvételt, majd ha át lesz alakítva, akkor azt is közszemlére bocsátom, de addig is van pár kép, amin azért látszik, hogy Peti sem rám hasonlít. 🙂 Amíg Emmának legalább a kis orrocskája olyan, mint az enyém, Petinek szép férfias kis nózija van. 🙂 Na de majd úgy is meglátjuk, ha kibújt. (Pontosabban amikor a programozott császár keretében ki nem szedik a pocakból, márha nem akar előbb körbenézni idekint, mint Emma, de feltételezem akkor is császár lesz.)

Zoli, most hogy meglátta Petit, egyből bele is élte magát, hogy juj de milyen jó lesz majd együtt menni Petivel a Praktikerbe, (Home Depot az itteni nevén), meg baseball-t játszani, annak ellenére, hogy eddig még csak odáig jutottunk, hogy egyszer-egyszer véletlenül elmentünk egy pálya mellett, meg milyen jó lesz csapot szerelni. 🙂  Szerintem eddig csak lányos apukaként gondolt magára. 🙂

No, de jönnek is a képek, vidi meg majd később. 🙂

Emmával elmentünk ma füvet venni a nyúlnak és beugrottunk közben cicanézőbe.

Azért tömören, mert 11 óra múlt és nagyon álmos vagyok, egy valami tart csak ébren, ez meg történetesen Peti, aki épp hol a hólyagomat rugdossa, hol a pocakot nyomja ki, mindenesetre aludni nem nagyon lehet tőle. 🙂

Csütörtökön lesz 24 hetes, növöget a Drága.

Emma is növöget, olyan kis önálló mostanában. Reggel közösen kiválasztjuk, hogy mit szeretne reggelizni, ami annyit tesz, hogy felemelem, hogy tudjon kotorászni majd ami tetszik neki azt összegyűjti és viszi az asztalhoz. Kedvencei a virsli mustárral, vajas selyemsonkás kenyér paprikával és uborkával, de van, amikor csak joghurtot kér, vagy banánt, esetleg tejfölt. Na meg persze az elmaradhatatlan tej. Az fontos. A válogatás után felmászik a székre majd mutogat az asztalra, hogy tegyem már oda a kaját. 🙂

Nagyon szépen tud már önállóan enni, levest kanállal, másodikat villával és persze nem hagyja, hogy én etessem, neki fontos, hogy egyedül ehessen. Az etetőszékbe már nem ül nagyon be, inkább a nagyasztalt használja.

Fürdeni is szeret, az első 10 percben, amig fogmosás meg mókusmosás van, addig bent ülök vele, mert úgy kényelmesebb, de már jobban szereti, ha maga kenheti össze magát a tusfürdővel. A hajmosás azt nagyon utálja, amit nem értek, hogy miért. A fogmosás sem megy mindig zökkenőmentesen, de hiába, elég szigorú vagyok ilyen téren, addig nincs nyugi, amig meg nem mossuk rendesen.

Már egy jó ideje fogakat növeszt, most épp 3 szemfogat egyszerre, még jó, hogy van Dentinox krémünk. Nem is tudom, mi lenne ha nem lenne.

Alvás terén semmi panaszunk nem lehet. 5 perc alatt elalszik, és csak reggel látjuk újra. Kis horkolós. 🙂 Általában 9-kor megy aludni és reggel 9 fele kel. Tökéletes!

Beszéd. Hát a mondatoktól nagyon messze vagyunk de mivel két nyelvet hall, azt mondják ez természetes, hogy később kezd el beszélni. Helyesbítek, beszél ő csak fogalmam sincs, hogy mit. 🙂 De azért mostanában mintha valami alakulna, próbálkozik.

Mozgás. Szerintem nagyon ügyes. Egyedül használja a lépcsőt felfele, lefele is használná, de inkább a tudta nélkül fogom a grabancánál a pólóját, nehogy leessen. A játszótéren egyedül akar mindenhova felmászni, csúszni. Tud páros lábon ugrálni, mostanában ez a nagy móka. Remek kézügyessége van, ügyesen rajzol, felhőkarcolókat épít legóból khm és tökéletesen kezeli az Ihpone-t és az Ipad-et. 🙂

Tudja, hogy a pocakban baba van. Felhúzza a polóm és mondja, hogy baba. Pár napja pusziszkodós délutánt tartottunk. Apának is adott puszit, nekem is, majd felhúzta a polóm és miközben mondta hogy baba, adott puszit a pocakra is. 🙂

Nos, ennyit Emmáról.

Lassan be is fejezem az írást, mert úgy tűnik elaludt Peti, én is gyorsan bebújok az ágyba, hátra nem kel megint fel… 🙂

Szóval az úgy szokott lenni, hogy Emma mindig jön  velem a klotyóra, így hát vettünk neki egy bilit, hogy ismerkedjen vele, próbálkozzon. Általában szól ha kaki lesz, de időben még nem sikerül kiérni a mellékhelyiségig, a pelusban landol a kaka. Ezzel nincs is baj, nem akarom túl korán elkezdeni a szoktatást, főleg nem erőltetni, igaz nem is kell, mert nagyon érdeklődik, hogy mi is történik valójában, amikor anya ott trónol. Segít papírt tépkedni, lehúzni a vécét meg kezet mosni is. 😀

Így történt ez ma reggel is, amikor is szokásos üdülésemet töltöttem. Emma is jött, leszedte a bili tetejét, majd mintha annak a fején lenne a helye, fel rakta a kobakjára. Gondoltam ezt meg kell örökíteni, majd a férje és az unokák jókat nevethetnek rajta. 🙂 Igaz nem a legjobb minőség, de sebaj.

Szóval jöjjön a kép.

Emma és Apa ebéd előtti táncikája.

Emma és Apa délelőtt bandát alakított. Emma szájharmonikázott, Zoli kísérte zongorán és meg kaptam a telefont és videóztam. Hát igen, azért van az embernek bazi drága, tuti kamerája, hogy aztán a telefont használja. 🙂 Sebaj, legalább a teló kéznél volt. 🙂

Nos, jöjjön a vidi.

Persze nem estünk neki szerencsétlen Mollynak, a nyúlnak, aki már van vagy 7 éves és tutira nem is fogyasztató már, hanem Emma húsvéti nyuszi csokiját ettük meg. Mert hát igen, apa és anya is lecsekkolta, hogy megfelelő-e a nyúl minősége, nehogy baja legyen a gyereknek. 🙂 (Oké, az igazi ok az volt, hogy nem volt itthon más csoki.)  😀

Mindenesetre Emmának ízlett, én meg közben lefényképeztem. Persze a Maci még mindig oda van ragadva a gyerekhez és nem is tűnik úgy, hogy valamikor is hajlandó lenne elereszteni, még mosás céljából sem. Szóval ha valaki lát ilyen macit, akkor még mindig nyugodtan vegye meg. 🙂

Más újság nem nagyon történt a mókusok háza táján, elvagyunk, élünk, pocakot növesztünk meg ilyenek. 🙂

Kép Emmáról:

Most nem leszek túl bőirományú, viszont gondoltam megosztom a nagyérdeművel a legfrissebb képeinket cserébe.

Emma átesett a hetek óta tervezett kopaszításon, igaz nem professzionális hajnyírbáló által, csak én estem neki ma felkelés után. Szegénynek mostanában nagyon nagy a  szeparációs szorongása, így jobbnak láttam ha nem megyünk a fodrászat közelébe, mert ott a végén még belemásztak volna a kis személyes terébe, amit mostanság nem visel jól. A Publix nevű boltban rendszerint matricát akarnak ráragasztani, na attól frászt kap, nem csodálom amúgy, jön egy vadidegen, fura nyelven és hangosan beszél, mint az amcsik többsége, majd hirtelen hozzáér a mellkasához, hogy rányomjon valamit. Alig lehet őket lebeszélni, hogy ne nyúljanak már a gyerekhez. Na de vissza térve a hajvágáshoz. Szerintem nem lett annyira rossz. Legalábbis ápoltabban fest, mint a régi sérójával. 🙂

Aztán voltunk játszótéren is, ott is készült pár kép, meg ma délután az autóban is. Emma tanult vezetni. Nem lehet elég korán kezdeni. 🙂

Na de most következzenek a képek.

Pusszanat.

Avagy ennyit nyom a legifjabb kis mókus egyedünk, azaz Peti. Hát nem cukorfalat? A kis pöttöm, de már most olyanokat tud rugdosni, hogy hajj…főleg ha a hólyagomat nyomkodja. 🙂 Szóval voltunk dokinál, minden rendben van, a belső alkatrészecskék is a helyükön, működöképes állapotban, minden ujj megszámolva, se több se kevesebb, pont annyi, amennyi kell. Minden klappol. Kaptam ma szurit is, hát hogy is mondjam, alig tudok még most is ülni. Fájt. Au, ahogy Emma mondaná. Vagy Jáááj. Vagy mindkettő egyszerre. Jön a szokásos kiütéses fáradtság is. Zoli már le is feküdt aludni, a szimpátia terhesség nem csak az evésben nyilvánul meg. 😀 Na jó, ez csak vicc volt, neki is húzós volt ez a nap, csak úgy, mint mostanában az összes, azért ilyen fáradt. Azért irigylem, hogy nagyjából 1 perc 23 mp alatt el tud aludni úgy, hogy még horkoljon is. Nekem ez nem megy. Pedig milyen jó lenne! Én jó, ha másfél óra fészkelődés után el tudok aludni, vagy akkor sem, mert akkor meg jön az, hogy pisilni kell.

Evés.

Ma a doki a súlyszemlekor megjegyezte, hogy jéé, híztam fél kilót! Szóval 19 hét alatt fél kiló. Mondjuk én nem is bánom. Viszont most már van étvágyam, de igyekszem egészségesen enni, ha már sportolni nem lehet, legalább az étkezésre figyelek. Peti amúgy sem akar semmi hízlalót enni. A zöldségeket nagyon szereti, salátát, leveseket, gyümiket, de édeset például nem nagyon tudok enni, az nem kell neki. (Megjegyzem nekem néha azért jó lenne.)

Ami még történt.

Emmának nemsokára lesz névnapja, így vettünk neki egy biciklit, mert nagyon vágyott erre. A játszótéren csodálta a többi kisgyerek cangáját és mindig el volt keseredve, hogy az nem az övé, így most kapott egyet. Legközelebb azzal megyünk ki mi is a játszóra, aztán lehet majd feszíteni, hogy mink van. Remélem most már elégedett lesz és nem fog szomorkodni ott nekem. Amúgy egyre aranyosabb, márha egyáltalán ezt még lehet hova fokozni. Most tanul páros lábbal ugrálni az apja jóvoltából, nagyritkán össze is jön neki, de leginkább a lábujjhegyig jut el, de nagyon édes közben. A beszéd még mindig stagnál, de már tényleg mindent ért és nem csak a magyart. Például magyarul tudja az összes testrészt és van egy csomó, amit tud angolul is. A telefonomon van egy alkalmazás, amin egy kutyus mutogatja, hogy mi micsoda angolul, meg szól a zene alatta, a fene gondolta, hogy azt is megtanulja, de mivel ilyen progi nem volt magyarul, az angolt nézegeti. Ja igen, és ő maga nyitja ki az Iphone-t, keresi ki azt a játékot, amivel játszani akar.

Szóval nagyon kis édes Bubukánk van. 🙂

Hmmm… Fényképek most nem lesznek, esetleg majd holnap, mert egyelőre nincsenek fent a gépen, de ami késik, érik!

Pusszanat, ennyi volt mára.

Zoli: Na én meg beszkenneltem a képeket. Niki már alszik.