A Daily Mogyoró

Tavaly ilyenkor Emmussal otthon voltunk, idén viszont itthon. Hmm. Zavar. Mi az otthon, meg az itthon? Az a baj, hogy az „otthon” az már úgy nem otthon, mint régen, az „itthon” az meg még nem itthon. Otthon megszoktam a kis naplemente színű szobácskámat, minden karácsonykor együtt volt a család, szerencsére azért nem sokszor volt hal 24.-én, mert azzal ki lehet kergetni a világból, de voltak finom husik, köretek, káposzta, mindenféle sütemény, a kedvencem, a Kati szelet is, aminek a tölteléke valami mennyei. Kicsiként szüleim szerintem anyait-apait beleadtak, hogy tökéletes legyen ez az ünnep. Összegyűlt a kis család a kis szobában, néztük a Három kívánságot, sunyiban kiosontunk négykézláb a konyhába egy kis süti utánpótlásért, majd, amikor meghallottuk a csengőt, akkor bevetettük magunkat az ajándék halmokba. Apum madzaggal egy csengőt erősített a fára és a másik szobából húzkodta, tök jó volt, nem értettük, honnan jöhet a hang. Amikor nagyobbak lettünk, együtt díszítettük fel a fát, még most is azok a díszek vannak fent, mint akkor. Sajnos a kedvenc díszem összetört, egy gömb, amiben egy télapó volt. Rózsaszin. 🙂 Travis-szel a kutyusommal mindig jókat sétáltunk ilyenkor, szerettem bandukolni vele 24.-én este, mert akkor olyan nyugis volt a város.

Aztán most, hogy saját családom van, nevezetesen egy Nokedli  és egy Férj és amerikában élünk, így sajnos szüleimmel már csak neten tartjuk a kapcsolatot, élő közvetítést láthattak, hogy készül a töltött káposzta. 🙂 De sajnálom, hogy nem lehetünk otthon, nem mehetünk át 25.-én, (leamortizálni a répakészletet a húslevesből) meg hogy Emmát nem láthatják olyan sűrűn. (Meg nem sózhatjuk rájuk, amikor moziba akarunk menni. )  🙂

Nekem még furcsa kicsit ez a Férj-Nokedli kombó karácsonyra, de nagyon tetszik is! Szerintem anyuék is valahogy így lehettek az elején, de így 30 nemtudomhány év alatt szerintem kellőképp összerázódtak. 🙂 Na ennyi év után mi is össze leszünk hangolódva, talán addigra megtanulok rendes almás lepényt is gyártani. 🙂

Amúgy elég nyugisan telt 24.-e. Emma kapott 3 ajándékot, amiből egyet még nem bontott ki, mert el volt foglalva a kutyussal, ami ugat, pislog, farkat csóvál. A mai nap nem volt nyugis viszont. Zoli lebetegedett, én a konyhában ténykedtem, Emma nyűgös volt egész nap, aludni sem akart délután. Most este kapott fájdalomcsillapítót, most húzza a lóbőrt.

Szóval az első, Férj-Nokedlis hármasban töltött karácsonyunk is megvolt. Még így estére belefért egy kis töltött káposzta evés is. Holnap szerencsére már minden nyitva lesz, mert Emma, aki felettébb aktiv nokedli, igényli, hogy kivigyük valahova.

Képeket, olyan igaziakat, nem sikerült még csinálunk, mivel lerobbant a család 2/3 része, de remélem, ha kicsit megkésve is, de sikerül majd pár képet kattintanom ünnepi ruciban is.

Addig is itt van pár kép, Emma és a karácsonyfa találkozása. 🙂