Ahhh… (avagy amikor Anya rájön, hogy miért hívják terhességnek ezt az egész dolgot…)
Niki on 2012.08.12. in Kategória nélküli írományok No Comments »
De most komolyan. Tudom én, sokan vannak, akik kiakadnak a terhesség szó hallatán, hogy ezt a csodálatos és gyönyörű 9 hónapot miért meri bárki egyáltalán terhességnek nevezni, mondjuk az áldott állapot, várandósság meg egyéb nyalánkságok helyett. Hát igen, Emmával még én is valami bazira csodálatos dolognak tartottam, hogy egy baba van a pocakban, most viszont fáj a császáros heg miatt az egész pocakom, Peti folyamatosan rugdal, az ülőidegem miatt két métert sem tudok menni, a szétnyílt medencecsontomról már nem is beszélek, ami miatt lényegében néha csak szerencse kérdése, hogy nem esek azon nyomban össze. A gyomorsav folyamatosan folyik ki a számon, de ez már nem is aggaszt, megszoktam. Itt van Emma is szegény, aki amióta kiesett agy ágyából, lényegében reménytelen eset a délutáni alvásokat tekintve. Vááááá….
Emellett Emma szobája teljesen ki lett rámolva, a ruhái zsákokban, mert itt voltak a rovarosok, igaz nem poloskáink voltak szerencsére, hanem valami tök más, csak az a baj, hogy az a tök más valami nem csíp, pedig a családtagokon egyértelmű csípések voltak, szerintem valami nem okés, de majd kiderül. Peti szobája sem mondható éppenséggel késznek, ezenfelül mindenhol kupi van, elég nagy. A nagy fürdőszobába beköltözött egy egész hangya kolónia, már kétszer irtották, most már csak a tetemeket kellene valakinek összevadászni, amiből hát elég sok van, Zoli meg nem hajlandó bogarakat távolítani. Szóval majd én csúszok-mászok, mindezt majd csak csütörtök este, mert addigra érnek ide anyumék, utána már szülhetünk, addig meg inkább nem csinálok semmit.
Amúgy a méhszájam már hét hete is 2.5 centire volt nyitva, most fogalmam sincs, mert nem nézte a doki, talán jobb is, meg találkoztam egy kis darab nyákdugóval is, szóval nem tudni, hogy mikor megyünk szülni. Komolyan, csak csütörtök éjjelig bírjuk ki valahogy!
Emmus is csütörtökön lesz 2 éves! Hogy telik az idő!
Szóval mint láthatjátok megvagyunk, kicsit nyűgösen, televanatököm érzéssel megspékelve, de majd ez is elmúlik. Haha, aztán jön majd csak a java. 😀
Képeink nem igazán vannak, ez betudható annak, hogy én már ki sem dugom az orrom sehova, itthon meg már annyi kép készült, hogy kicsit unalmasak, na de majd ha itt lesz a mama meg a papa! Akkor bizti lesz friss portfólió a Buburól! (Na meg a legkisebb mókuskáról is.)
Pusszanat!
