… nem is akármilyet! Anya ezentúl egy kisbuszt fog vezetni, méghozzá egy Honda Odyssey 2013-ast. A fene gondolta volna hogy én bármikor is autót fogok vezetni, de hát ott volt a Murano, amit sikerült eladnunk, Szekondnak ott van a VW CC-je, így kellett még valami bazi nagy családi autó, így esett egy kisbuszra a választás. Ma vezettem először, nagyon tetszik, ma el is szállítmányoztam az egész famíliát mamástul a könyvesboltba. 🙂
A színt Emma választotta. Elvileg Emma szerint piros, amúgy burgundi. Ez az egy volt abban a felszereltségben, amibe nekünk kellett és aminek épp nem szürke vagy fekete a belseje, hanem szép bézs. 🙂
Csináltam pár képet is, de nem lettek jók, mert már este volt és sötétedett.
Jaaaa, amúgy a fogam fáj, de még mindig nem úgy… Hozzáteszem semmi baja nem volt, amíg a doki hozzá nem nyúlt. Még TMJ-m is lett, ami valami állkapocs mizéria. Fáj mint a rohadás, meg a korona is zavar, na de nem úgy… kicsit máshogy. ( Ha valaki nem érti amit most írtam, az nem baj, néha én sem értem)
Csemeték:
Emma már majdnem szobatiszta! Ma épp egy könyvet vetetett meg a kis cseles, mert hogy ma is a klotyóba ment a kaka. 🙂
Petike meg egyedül totyogó baba lett, már 8 lépés megy neki egyedül, pedig még csak most múlt 10 hónapos!
Mama is jól van, általában fázik, mert nem szokta még meg a légkondit. Ma nagyon finom levest főzött. Bablevest!
Pár kép