Azért azt hozzá kell tenni, hogy a teljesen feleslegesen megvásárolt babakocsit én azóta sem tolhatom akkor, amikor Zolival közösen megyünk valahova. Hmm.. lehet el kéne menni még egy fotozásra, hátha akkor rendelünk még egy babakocsit, igaz akkor is csak egy Emmának van, akit tolni lehet. Kell egy kistesó, én is tologatni akarok! (Apa meg kelhet éjjel 3 óránként, rohangálhat lefele a lépcsőn, ringathatja a 4. mókuskát, meg egyéb nyalánkságok) 🙂
A fényképekről annyit, hogy tiszta gáz a fejem, meg úgy az egész. Zoli legalább egy jóképű paraszt földművesnek néz ki, aki hajnalban megejtette a heti egyszeri dézsában fürdését és ünneplő ruhát húzott a vasárnapi templom előtt. Emma meg egyszerűen szép. Na de én… sebaj, egy babakocsit megért, csak legalább ne mutogatnánk a képeket. 🙂
Én továbbra is maradok a fényképező másik oldalán, az a nekem való hely. 🙂
A babakocsi, amit én még nem tolhattam eleget. 🙂
