Ma serénykedtem. Történetesen Emmát ruciba csomagoltam és kiraktam az udvarra.
Nem..nem… senki ne gondoljon rosszra, én is mentem vele. 🙂
Összeszedtük a leveleket két nagy kupacba, Emma egy sörpűvel próbálkozott, de aztán feladta és egyesével hordta a kupac tetejére a leveleket. Egyet a Dednek is meg akart tartani, de végül valahol elhagyódott.
Amikor kész lett a nagy kupac, Emmát beleraktam, szegénynek először a nyakáig ért a halom, de aztán megbarákozott a gondolattal, hogy anya már pedig most fényképezni fog. Szóval lett pár kép, majd csatolom.
Ma nem volt itthon Zoli, kivételesen bement a munkahelyére dolgozni, így én beaktivizáltam magam. Főztem husilevest, marhából, lett tarhonya a sertés kocka pörihez, ami isteni lett, a fenti szinten is sikerült Emma játékait egy helyre csoportosítani. Délután pancsoltunk is egyet a Nokedlivel meg narancsba tömködtünk szegfűszeget, ami most ott illatozik a konyhapulton. Aztán Ded is hazaért és kimentünk a boltba venni Emmának egy újabb gurulós játékot, erre talán már rá is tud ülni és tudja hajtani magát.
Nos, így telt a nap.
Képek idebiggyesztése következik.
Pusszanat.
- Grátisz…polcot pakolok.
- Te jó ég, hova kerültem???
- Ez az izé nyakig ér!
- Huuu, állva azért jobb!
- Ezt adjuk Dednek!!!
- Vagy azt a másikat ott lent…
- Na már csak bokáig ér!
- Hmm…mi lehet ott a távolban?
- Serpűszeretet…Ezt a mamától örököltem….
- Ülni jó, ha nem ér nyakig a levél!
- Hopppp…
- 2 forintos vigyor.
- Kinyúúújtjuk az izmokat.