Korházlátogatás

on 2010.07.17. in Kategória nélküli írományok

Ma voltunk korházlátogatáson, megmutattuk Emmusnak, hogy hol fog kibújni és hol fogja meglátni a napvilágot. ( Vagyis a buksija felett erősen világitó neont…)

Maga a korház leginkább úgy néz ki, mint egy sokcsillagos hotel. Nekem első látásra egyáltalán nem hasonlított egy korházra sem, bár sok tapasztalatom nincs ezekkel az intézményekkel kapcsolatban A dunaújvárosi sárga kockaépület, ahol én is születtem…nos, az inkább egy siralomházra hasonlit. (Legalábbis a fertőző osztály része, ahol úgy kell kilógni, ha egy egészségeset akar az ember klotyózni anélkül, hogy ne kapna el valami nyavaját…) Pár éve volt szerencsém üldögélni a szülészeti osztály elött is…hat az sem nyerte el a tetszésem.

Nos, szoval az itteni helyzet teljesen más. Két fajta szoba van. A vajúdó-szülő szoba és a szülés utáni szoba. Minkét fajta szoba privát, tehát csak mi leszünk ott, egyágyas, saját fürdőszobával, tévével, Zolinak külön ággyal. Ezt a külön apukás ágyat majd használatba fogjuk venni, mert úgy tervezzük, hogy Zoli bent fog aludni velünk.

Elvileg Emmusnak a hazahozatali ruciján kivül nem kell vinni semmit, adnak mindent, ruhát, takarót, satyekot, pelust, mindent. Viszont ha akarunk, akkor vihetünk be sajátot is.

A parkolást is megnéztük, szóval ha eljön a nagy nap, akkor tudni fogjuk, merre kell menni.

Fontos infó, hogy van a hotelben egy Mc Donalds is….  🙂 Hát rakhattak volna be valami egészségesebb éttermet is, de sebaj, jó lesz a sült krumli is, kell a kalória. :))) Legalábbis Zolinak, mert nekem elvileg jár valami koszt majd, de lehet én is a mekiben fogok kikötni.

A szülésről:

Bízok benne, hogy Emmus időben megfordul és a kis buksiját lefele pozicionálja, mert egyelőre kényelmesen csücsülget odabent a lábacskáival a nyakában. Ha nem változik, akkor sajnos le kell mondanom a természetes szülésről, de legyünk pozitivak…csak sikerül a helyére mocorognia magát. (Segitünk neki egy kis négykézláb mászással meg zseblámpa világitással) Azt hiszem helyesbítenem kell azon, amit Zoli gondolt a dolgokról… Szóval ha lehetőség lesz rá, akkor szeretnék aktivan, mocorogva, sétálgatva, ha úgy tetszik négykézláb vajúdni. Úgy gondolom, ha már lehet a gravitációval együtt működni, akkor minek nehezítsem meg a dolgom a több órás fekvéssel és az érzéstelenítés azon hátrányával, hogy fogalmam sincs, hogy mi történik a testemmel. (Na ja, most nagy a szám 🙂  ) Szóval, ha csak nem kötnek oda az ágyhoz egy intravénás transzfúzióval, kiegészitve egy folyamatos monitorozással,  akkor inkább nem élnék ezzel a lehetőséggel. Persze magát a kitolási részt nem kívánom extrém testhelyzetben végrehajtani, mint ahogy azt Zoli gondolta, ennyire nem vagyok elvetemült 🙂 Hát így tervezem, persze a dokinkra fogunk hallgatni, ha olyan helyzet van, hiszen az a fő, hogy Emmus biztonságban megszülessen.

Na ezt is kiveséztem. 🙂

Találtam pár képet a neten, felrakom ide őket.

Comments are closed.