A Daily Mogyoró

Hát igen, aki sokat gondol a pocakjára, az bizony képes még arra az elvetemült gaztettre is, hogy a családi blogot összepiszkítsa mindenféle gasztronómiai eredetű képekkel is.  De hát végül is az evés is fontos része az életnek. Nagyon fontos.

Ezért, én most itt elnézést kérek mindenkitől és bebiggyesztem azokat a képeket, amiket az elmúlt időkben fotóztam, igaz csak a telefonommal, mert más épp nem volt kéznél, így sajnos az élvezeti érték kicsit csökkent, de talán azért látszik, hogy milyen étel is szerepel a fotón. 🙂

Íme, kis családunk élelmezése, képekben. 🙂

Nos, hát voltunk viziten az endokrinológusunknál, emelték a pajzsmirigy bogyó adagomat 13 mikrogrammról 75-nek a felére. (Mert hát ugye egy bogyó felét kell elfogyasztanom minden nap)  🙂 Oké, tudom én, hogy az mennyi is?  Hol egy számológép! Hm…. Na jó, az  37.5 mikrogramm. (Tudtam ááááám)

Persze a matek sosem ment olyan fényesen, az irodalom jobban érdekelt. Mostmár az irodalom, mint olyan, leredukálódott babahasználati útmutatókra. 🙂 Persze azt legalább angolul, mert magyar könyvem nem sok van ezzel kapcsolatban. Viszont nem is baj, nagyon hasznos volt, mert amikor a doki közölte hogy Emma „breech” pozicióban stagnál a pocakban, na akkor csak Zoli nézett értetlenül, én nem. (Zoli nem olvasott ilyesfajta könyveket) Amúgy jól kiegészítjük egymást… Én értek minden féle orvosi szakszavakat, Zoli még szépen tud beszélni minden másról. 🙂

Na de térjünk vissza oda, ahonnan indultunk. Szóval gyógyszeradag emelés, 3 hét múlva kontroll vérvétel, 6 hét múlva pofavizit.

Ami még ma történt:  Emmát biztonság kedvéért elvittük a doktorbácsihoz, ahol is a méreckedés kicsapta nála a biztosítékot, majd meglehetősen sértetten mondhatni végig hüppögte csukott szemmel a látogatást az apja karjaiban. (Mert hát apánál imád ám hüppögni) Szegénykém egész nap nem volt túl jó bőrben, látszott, hogy valami baja van, de elvileg a hányós-hasmenéses-lázas víruson kívül nincs más. (Persz ez is bőven elég, de legalább a füle nincs begyulladva meg ilyenek)

Szóval ilyen dolgok történtek. Új képeink sajnos nincsenek. Viszont találtam egy régit, amin Emma épp 41 fokos lázzal fekszik egy vizes lepedőbe csavarva, mielőtt bementünk volna a kórházba. Szegénykém tűrte hősiesen, még a korházban is mosolygott mindenkire, egészen addig, amit kétszer bele nem döfték a vérvételhez használt tűt… Azóta sír szegény, ha meglát egy ápolót.

Na szóval íme a kép:

Pusszanat.

A kis beteg.

Azt nem tudom, hogy pontosan mi az, amit a kedves kis családom benyalábolt, de Emma is és Zoli is huzzák a lóbőrt miatta.

Tegnap előtt Emmának eszméletlen hasmarsa volt, nem tudom, hányszor cseréltünk neki ruhát, de még a zoknijából is fojt a kaka. Aztán a hasmenésnek vége lett, azt hittem, hogy megúsztuk, de sajnos tegnap este elkezdett hányni. A végén már nem maradt tiszta lepedője, annyiszor kellett cserélni. Utána már csak törölközőt raktam alá. Végighányta az éjszakát. És ez még semmi. Zolira is rájött a rókázás, ő is rájárt a klotyóra elég rendesen. Szóval elég rossz volt az éjszakánk.

Most alszanak, de én is megyek pihenni, mert én meg takonyos vagyok, orrdugulás, orrfolyás, köhögés, meg egyebek, de én legalább nem hányok. 🙂

Ja, teát kell még főznöm, hogy mire felébrednek legyen mit inniuk.

Képek most nincsenek. Majd legközelebb. 🙂

Tiszta takony vagyok, írni sokat nem akarok,

De azért Boldog Új Évet Kívánok!!!

Pár képecske, még így idén….

Emmával kint voltunk az egyik kedvenc parkunkban nokedlizálni.

Süti, avagy az újdonsűlt eb a háznál, aki 4 elemmel működik, szőrös, tud ugatni, nyüszíteni, farkat csóválni, piskogni, toporzékolni, szóval egy tökéletes eb. Süti lett Emma karácsonyi ajándéka, nagyon imádja, de ami a legérdekesebb, nem tudom, hol látta, de amint megkapta, elkezdte benyomni a szívószálas itatóját a kutya szájába, hogy igyon Süti is, mert biztos szomjas. Azóta is rendszeresen megitatja az ebet, mint egy gondos gazdi. Tegnap Süti sajtot is kapott. 🙂

Íme pár fénykép, a gondos ellátásról. 🙂

Tavaly ilyenkor Emmussal otthon voltunk, idén viszont itthon. Hmm. Zavar. Mi az otthon, meg az itthon? Az a baj, hogy az „otthon” az már úgy nem otthon, mint régen, az „itthon” az meg még nem itthon. Otthon megszoktam a kis naplemente színű szobácskámat, minden karácsonykor együtt volt a család, szerencsére azért nem sokszor volt hal 24.-én, mert azzal ki lehet kergetni a világból, de voltak finom husik, köretek, káposzta, mindenféle sütemény, a kedvencem, a Kati szelet is, aminek a tölteléke valami mennyei. Kicsiként szüleim szerintem anyait-apait beleadtak, hogy tökéletes legyen ez az ünnep. Összegyűlt a kis család a kis szobában, néztük a Három kívánságot, sunyiban kiosontunk négykézláb a konyhába egy kis süti utánpótlásért, majd, amikor meghallottuk a csengőt, akkor bevetettük magunkat az ajándék halmokba. Apum madzaggal egy csengőt erősített a fára és a másik szobából húzkodta, tök jó volt, nem értettük, honnan jöhet a hang. Amikor nagyobbak lettünk, együtt díszítettük fel a fát, még most is azok a díszek vannak fent, mint akkor. Sajnos a kedvenc díszem összetört, egy gömb, amiben egy télapó volt. Rózsaszin. 🙂 Travis-szel a kutyusommal mindig jókat sétáltunk ilyenkor, szerettem bandukolni vele 24.-én este, mert akkor olyan nyugis volt a város.

Aztán most, hogy saját családom van, nevezetesen egy Nokedli  és egy Férj és amerikában élünk, így sajnos szüleimmel már csak neten tartjuk a kapcsolatot, élő közvetítést láthattak, hogy készül a töltött káposzta. 🙂 De sajnálom, hogy nem lehetünk otthon, nem mehetünk át 25.-én, (leamortizálni a répakészletet a húslevesből) meg hogy Emmát nem láthatják olyan sűrűn. (Meg nem sózhatjuk rájuk, amikor moziba akarunk menni. )  🙂

Nekem még furcsa kicsit ez a Férj-Nokedli kombó karácsonyra, de nagyon tetszik is! Szerintem anyuék is valahogy így lehettek az elején, de így 30 nemtudomhány év alatt szerintem kellőképp összerázódtak. 🙂 Na ennyi év után mi is össze leszünk hangolódva, talán addigra megtanulok rendes almás lepényt is gyártani. 🙂

Amúgy elég nyugisan telt 24.-e. Emma kapott 3 ajándékot, amiből egyet még nem bontott ki, mert el volt foglalva a kutyussal, ami ugat, pislog, farkat csóvál. A mai nap nem volt nyugis viszont. Zoli lebetegedett, én a konyhában ténykedtem, Emma nyűgös volt egész nap, aludni sem akart délután. Most este kapott fájdalomcsillapítót, most húzza a lóbőrt.

Szóval az első, Férj-Nokedlis hármasban töltött karácsonyunk is megvolt. Még így estére belefért egy kis töltött káposzta evés is. Holnap szerencsére már minden nyitva lesz, mert Emma, aki felettébb aktiv nokedli, igényli, hogy kivigyük valahova.

Képeket, olyan igaziakat, nem sikerült még csinálunk, mivel lerobbant a család 2/3 része, de remélem, ha kicsit megkésve is, de sikerül majd pár képet kattintanom ünnepi ruciban is.

Addig is itt van pár kép, Emma és a karácsonyfa találkozása. 🙂

Minden kedves blog olvasónak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk!

Na hát, rég tudósítottam a mókusok háza tájáról. Eléggé el voltam foglalva mostanság, így karácsony előtt. Küldtünk haza csomagokat, és hát nem túlzás azt állítani, hogy szüleim csomagját ha nem szedtem szét vagy 5x, akkor egyszer sem. Remélem haza ér a pakk mindenkinek sikeresen és nem nyúlja le a magyar posta.

Itt minden rendben, Emmánál dúl a VAU mánia. Mindenhol felismeri az ebeket, kicsit, nagyot, hosszú szőrűt, rövid szőrűt, hosszú orrút, nyomott nózival megáldottakat, feketét, barnát, pöttyöset…. Na jó, néha a róka is VAU. De ez elnézhető, mert hát végül is VAU-nak néz ki.

Evés téren rengeteget fejlődött. Eszik mindent, amit elé rakok. Kedvenc gyümije a mandarin, képes kettős is bepusztítani egymás után. De csúszik a krumplis tészta, karalábé leves, rakott kelkáposzta, húsleves, lecsós hús, meg minden.

A délutáni alvás is több már, mint fél óra. Van amikor 2-3 órát is szívesen alszik, majd jókedvűen ébred. Éjszaka változatlanul nyugodtan telik, egyszer sem kel fel. Elrakódik 9 fele csucsuzni, majd másnap reggel 8.03 perckor kel. Pontosabb, mint egy óra. 🙂

Egyre okosabb. Komplett várat képes építeni nagy legóelemekből, persze az alapot segítek neki megépiteni, de utána egyedül boldogul. Formabedobós játékkal is jól boldogul, megtalálja hova, mit kell bedobni. Párosítós játékban verhetetlen, az még mindig a legmenőbb játékok között szerepel. Piros eper, lila szilva, kék lufi… 🙂

Imád segíteni, mindegy mit. Reggel egyedül bekapcsolja a porszívót és megy vele egy kört. Segít kirámolni a mososatógépből, vigyázva, hogy le ne dobjon semmit. A mosógépből is szívesen rakodja a ruhákat a szárítóba. 🙂

Beszéd. Hát ez a gyerek tutira amerikai volt előző életében. 🙂 Szívesebben traccsol angolul. NO NO NO NO NO NO NO. Hah, néha amikor nem akarom megérteni, hogy mit mond, akkor elmondja magyarul is NEM NEM NEM NEM NEM. Aztán van ez is. NO NO NEEEEEM NO NO NEEEEM NEEEEM.

Párbeszéd Emma és Anya között:

Anya: – Emma szereted anyát?

Emma: – Nem.

Anya: (kissé megrökönyödve…) Nem szereted anyát?

Emma: – Nem. (És még a fejét is rázza, hogy nem)

Hát nem édes?   🙂

Meg kell tanítanom végre az igen szót is. 🙂

Na hát ilyenek történnek itt nálunk.

A poszt címe aranyhaj. Haha. Befestettem a hajam, azzal a célzattal, hogy szeretnék egy kicsit világosabb hajat az eredeti szőkésbarnásnál. (Vagy barnásszőkésnél) Vettem is festéket, tudtam, hogy nem olyan lesz mint a képen, de arra nem számítottam, hogy aranyszőke lesz. (Sötétebb szőkesnek kellett volna lennie) Szóval most tök olyan a hajam, mint az Aranyhaj (Tangled) című mesében a kis csajszinak. Hát maga a hajszín nem olyan gáz, nem rikitócitromsárga, de valljuk be, baromira nem áll jól az aranyszőke haj. Így vettem ma új, közép hamvas szőke hajfestéket, ami szőkésbarnásnak néz ki, kiváncsi leszek mit kezd az én mesébe illő szőkeségemmel. 🙂

Na sok új képünk nincs, de azért megpróbálok vakarni párat.

Pusszanat!

Nem, ez nem az, amikor a New Yorki tőzsde bekrepált. Az csütörtök volt, igaz azt is feketének hívják, de az kicsit más. A mi kis kormosunk, amiről szó van most, az nem a tőzsde krakkról híres, hanem arról, hogy így, Hálaadás után, éjfélkor kinyitnak a boltok, legalábbis a nagy üzletek és megkezdődik az év legnagyobb leárazása. Ilyenkor érdemes vásárolni. (Vagyis lenne érdemes, csak hát a Nokia Siemens épp most jelentette be, hogy megválni kényszerül 17.000 alkalmazottól, így mi inkább nem költekeztünk, bár azért reméljük, hogy Zolit nem rakják ki) Szóval, aki ilyenkor költekezős hangulatban van, az már jóval éjfél előtt odamegy az üzlet elé, és sátrat ver. Komolyan. Képesek sátrat is verni egy-egy akciós tévéért vagy laptopért cserébe. Az én jelenlegi laptopom is 2 éve került hozzám az akkori fekete péntek akció keretében, pont akkor döglött be a régi.
Egy fényképezőgépet vadásztunk egész nap, de persze egy bolt sem akciózta le. Pech.
De semmi aggódás, nem az én drága egyetlen Canon EOS-om ment tönkre, szóval lesznek fényképek is majd. 🙂

Babaprojekt.

Az úgy volt, hogy úgy döntöttünk, hogy jöhet Emmusnak egy testvér. Bele is adtunk anyait-apait ügyesen, de sajnos a kistesó, (Sanaa vagy Peter) valami okból nem akart mégsem maradni. Meggondolta magát. Szóval nem lesz kistesó.

Emmus amúgy nagyon jól van. Kicsit foltos… Kék, zöld meg ilyenek, egyre bátrabb, mindenhova felmászik, úgy kell levakarni mindenhonnan. Étvágya szerencsére van, most épp nem csak a sajtos tészta a nyerő.
Úgy szokása, hogy az apján ugrál. Ráül a mellkasára és rugózik. Hát apja tuti érzi a 14 kilót. 🙂 De azért Zolit sem kell sajnálni, mert közben cuppankodhat ezerrel.

Ma csináltam almás lepényt is. És még csak nem is lett olyan rossz. 🙂

Nos, ennyi, hirtelen nem jut eszembe semmi más.

Pusszanat

Mármint a dögrovás. Dögrovás alatt értem a torokfájást, ami mára eléggé elviselhetetlen köhögés is tarkította. De legalább már lázam nincs, jippi. Kicsit hasonlítok egy bizonyos Rudolfra – aki nagyon fényes orral bírt- Düdüdümmmdüdümmmdüdümmmdüm düdüdüdüdümmmdümmmdümm… (Ez egy dal) Viszont fáradt vagyok, Emma csak 20 percet aludt délben, ami neki is kevésnek bizonyult, pláne nekem. Én aztán órákig el tudnék szunyókálni jó mélyre süppedve az ágyban, a takaró alól csak a heftim lógna ki. Néha esetleg felkelnék inni pár korty finom „napközis teát”, ami Drága Szekond tökéletesen tud elkészíteni. A lényeg, hogy jó sok cukor legyen benne.

Sok újdonság amúgy nincs. Szegény Emma tiszta kék zöld folt, ma állandóan elesett, egyszer sikerült a szeme alatt bevernie magát. Úgy néz ki a gyerek, mintha összevertük volna. Azért remélem senki sem hivja ki ránk a gyermekvédelmiseket. 🙂

Eme nemes napon még szeretném veletek megosztani a remek húslevesemről készült képet.

Másfél kiló, még mielőtt bárki is megkérdezné! Igen, én a húslevest nem úgy szeretem, hogy 2 répa uszkál a lé-rengetegben… Meg hát ott van Emma is. Képes egyszerre befalni két olyan szép méretes répuszt. Naná, tőlem örökölte. 🙂 Amúgy imádja a húslevesem, ma ott sírt nekem, mire megmelegedett már majd kiugrott a székéből. Falta az Életem, még nyöszörgött is hozzá. (Ezt is tőlem örökölte) Szóval a leves isteni lett. Azt hiszem ez a kedvenc kajám. Igazi, bio kapírgálós csirke volt benne, mást nem is veszünk itt, mert a sima csirkusz tele van tömve mindennel, ennek van íze! Vagyis olyan íze van, mint gyerekkoromban. Akkor még voltak rendes szárnyasok.

Nos, húslevesek kép mellé csatolok még pár egyéb képet is.

Most megyek döglődni…

Pusszanat.

Emma hisztit gyakorol, én beteg vagyok, Zoli dolgozik. Most ez a felállás, így nem is írok sokat, viszont vannak új videóink, azokat csatolom.

Pusszanat!