A Daily Mogyoró

Nos, itt van Pötyike, aki Niki szerint kislány, de még a 9-dik héten nem tudni. Várható érkezése május közepe, de ahogy a Peti és Emma előbb jött, a harmadik baba is valószínűleg itt lesz előbb, talán már április végén.

Most hogy nézegetem a bejegyzéseket 2015-ről, nem nagyon van semmi Charlie-ról, mivel többnyire mindent a facebookra töltünk fel.

Tegnap éppen meghánytattuk a kis butát, mert kiette a gipszet falból amit délután belekentem, befoltozandó amit előtte kievett. Hogy mért eszik gipszkartont a golden retriever kölyök, nem tudni. Akit érdekel hogyan kell mérgezés gyanú esetén kutyát hánytatni, az itt elolvashatja. 20 ml hiperoxid után minden kijött belőle. Eléggé beteg fejet vágott utána, de adtunk neki vizet és ma már teljesen jól volt.

A gyerekek amúgy nagyon odavannak a kutyáért. Peti és Charlie nagy haverok, ha néha rájuk ugrik még Emma is, Charlie boldogan liheg. Jámborságánál csak együgyüsége nagyobb, teljes mértékben immunius bármire amit szeretnénk neki megtanítani. Többnyire zokni és gyerekcipő rágásból adódnak a konfliktusok, de néha becsúszik a fal megrágása is.

A Volkswagen CC-t le kell adnunk mert véget ért a 3 éves lízing. Így felkerekedtünk szombaton hogy körbenézzünk ismét az autópiacon. Mikor itt volt a mama többször elmentünk Nikivel a nyáron, de persze azt az autót pont nem néztük meg amit végül megvettünk. Hitelre, 6 évre, nulla százalék kamatra. Egy Nissan Altimat. Nagyobb mint a CC és már most nagyon szeretjük. A gyerekek is elférnek benne szépen.

A gyerekek amúgy kitűnően bírták a közel 4 órás alkudozást a kereskedőnél (felváltva pattogatott kukoricával és ásványvízzel tömték magukat), és mikor már elsétáltunk volna hogy OK, megnézzük máshol a kereskedő belement a durván alacsony árba.

Nos, itt az új bejegyzés, csak hogy tudjuk mikor vettük az autót.

Felsorolni is nehéz mennyi élmény ért minket Magyarországon. Tomiék jóvoltából a pesti lakásuk lett a fő szálláshelyünk és onnan járkáltunk Cupi gázüzemű Opeljével Dunaújvárosba, Fehérvárra, Keszthelyre. A ház alatt volt egy pékség ami kifogyhatatlannak bizonyult görbe kifliből és kakaóscsigából. A gyerekek imádták, most ettek ilyet először. Niki túrórudin élt, én meg gyroson, lángoson és thai csirkés kaján attól függően hogy mi került elém az adott napon. Jutott bosszúság is minden napra, például amikor érvényesnek gondolt mobil SMS parkolással megbüntettek. Leállt a rendszerük és azt írta hogy minden OK. Persze én voltam a hibás az ügyintéző szerint.

De nézzük mi volt ami miatt mégis megérte.

Voltunk Székesfehérváron a nagypapáéknál:

Aztán elmentünk Keszthelyre is, ahol láttuk Lackót és Grétit és Bóbita koncerten is voltunk

Voltunk a Budai várban nagypapával is:

Állatkertben is simogattunk kiskecskéket:

Találkoztunk a régi barátokkal a Koronás játszótéren Fehérváron:

Niki könyörgését megunva ma felkerekedett a család és meglátogatott egy tenyésztőt Rockwall, TX-ban. Volt neki két alom kutyája is. Amikor megérkeztünk Charlie éppen aludt de a félórás ottlét után egyértelmű volt hogy Ő kell nekünk. Nagyon barátságos, azonnal „megadja magát”, szóval nem lesz gond a gyerekekkel. A nevén kicsit vitatkoztunk, Niki a „Zsömi” nevet akarta adni én a „Buksi/Csibész” között vacilláltam. Az autóból végül „Charlie” néven szállt ki az eb.

Ma reggel vittem Emmát oviba az autóban. Szokásos módján csivitel, a téma a május elejei látogatás Magyarországra… „Apa, nekem két nagymamám van! Majd meglátogatjuk mindkettőt,ugye?” És nem tudom elmondani neki, hogy nem, már nincs két nagymama. Tegnap meghalt az egyik. Az anyukám. „Igen, Emmácska: két nagymama…”

Elkészült a 2014-es fotóalbum, amiből kiderül hogy ez egy unokatesós év volt és hogy Hustonon kívül még voltunk az állatkertben és a játszótéren is. No, de most májusban végre hazautazunk Magyarországra!

Ma ismét esni kezdett a hó. Az autók persze mindenhol az árokba csúsztak, mert itt sem takarítják az utakat, ahogyan Atlantában sem, mert azért a két havas napért az évben minek? Az emberek egyébként annyira nem értik itt mi a tél hogy a jeges vízben strandpapucsban mezitláb közlekednek. Emmáért előbb mentünk ma és délután kétszer is kimentünk a hóba amíg Peti szét nem ázott.

Ma felfedező körútra indultunk és találtunk egy játszóteret.

Gabi vasárnap érkezett Emma (és mindenki) nagy örömére. Nikivel hamar feltaláták magukat és a Hobby Lobby-ból és a helyi szupermarketből összeszedték a szaloncukorhoz valókat amiből aztáln legyártották a Lantanai Édest kókusztöltelékkel. Az alábbi felvételeken láthatóak szaloncukorkészítés közben.

Az esti mese olvasás mellett Gabinak a karácsonyfa állításra is jutott ideje. Most szoktunk át arra hogy az amerikaiakkal együtt mi is 2-3 héttel Karácsony előtt már fát állítunk, mert 24-re már elfogy a boltokból a fa. A csipet csapat az alábbi felvételeken látható miközben készülnek az díszek:

És végezetül egy video a karácsonyi ovisműsorról, ami a helyi templomban volt. Emma amúgy 3 hétig most nem megy oviba, győzzük majd lefoglalni valahogy!

Az augusztus Petinek mandulaműtéttel indult. Nagyon bátran viselkedett, azóta eltelt két hét és az étvágya megtízszereződött. Néha még emlegeti a bibis lábát, ahova a szurit kapta. Emma is ügyes volt, aznap reggel 6.30-ra ment oviba. Ő volt az első. Emmának ma (16-a) volt a szülinapja, de már tegnap megkapta az ajándékbicót. Ma fel is avattuk. Anya tekert elől, középen Emma, Apa hátul vontatta Petikét. Ja, Petit ma véletlen le Petráztam, Petró helyett aminek mostanában hívom. Már nagyon szépen beszél. És cuppog. Tomiék is hazaértek ma a két hetes kaliforniai túrából, gondolom tesz fel majd képeket ő is a blogjukra. Nagymama 24-n érkezik, akkor ünnepeljük Emma és Peti szülinapját. Majd arról is teszek fel képeket.

Petivel megérkezünk az orrmandula műtétre reggel 7 órára

Itt már bekábították hogy ne tiltakozzon amikor kiviszik

Műtét után jól esik a hideg bambi

10 óra, mehetünk haza!

Lássuk mit ír a Horváth Rozi!

1. Kérd meg anyát hogy csináljon sütit!

2. Emma is segítsen!

3. De azért hagyjon nekem is!

Aztán üljünk le a ház elé a padra!

Lóbáljunk lábat!

Majd rohanjunk a hátsó udvarba pancsizni!

Emma után én jövök!

Emma már nagyon profi!

Na, jöttök ti is?

Néhány lépés csak a távolság…

És repülünk,

repülünk,

repülünk!

Nyalhatsz!

Ébredés után!

Kalózok, utánam, a kincs arra van!

Bazsi és Niki pénteken érkezett, Emma és Peti nagy örömére. Este megünnepeltük Tomi 37-dik szülinapját. Miután meglátta a dekorációt (olyan amerikai filmek módra) megkérdezte, hogy „de ugy nem vettetek olyan kis sapkákat is?”. Vettünk. A tortát meg egy német pékségből szereztük be.

Szombaton kimentünk a lantanai medencéhez fürdeni. A gyerekek jól érezték magukat, mi meg próbáltuk életben tartani őket. Főleg Petit.

Niki és Peti nagyon összebarátkoztak, Peti folyamatosan odabújt Nikihez.

És szombat este – 4 év után –  Tesóval kimentünk megnézni az „Edge of Tomorrow” című Tom Cruise filmet – iMAX-ban.  Nagyon jó film volt. Legközelebb a lányok mennek, majd Houstonban, amikor megyünk.

Ez az a bejegyzés ami helyett a májusi magyarországi utazásunknak kellene állnia, de májusban mindenki beteg volt és így csak én mentem haza 1 hétre. Most szeptemberre tervezzük a hazautazást, addigra lesz megint emberi áron repülőjegy.

Ma viszont végre történt valami velünk, február óta. Elmentünk a dallasi állatkertbe! Nagy szám, mert tőlünk az is 1 óra, azaz a belváros, a downtown, ahova eddig egyszer merészkedtünk, akkor is Tomiékhoz Houstonba mentünk. Arra vitt az út.

Szóval Emma, Peti összepakol, hidegvíz, hűtőtáska, GPS és már mentünk is az állatkertbe. Atlanta után kellemes meglepetés volt, itt végre láttunk állatokat is!

Peti rosszalkodott, Emma meg unatkozott, egészen addig amig állatokat néztünk. Aztán rátaláltunk a gyerekrészlegre ahol jól kipancsolták magukat.

De Emma már tudja hogy a pingvin fekete és fehér, a zsiráf nyaka hosszú és az elefánt a fülével legyezi magát ha melege van. Szóval fontos dolgokat tanultunk. Egyébként nem tudom ez mind mikor derül ki egy fehér ember számára, ha nem az állatkertben. Gondolom 20 éves korára valahonnan azért megtudná, ha nem a mai nap.

Tomiék péntek este megérkeztek Houstonból! Peti, Emma már aludt, Balázs és Niki meg felébredtek a kedvünkért aztán nyomás be az ágyba, úgy fél 12 felé. Niki szorgosan kirámolt minden maradék költözős dobozt a garázsba én meg du.3-kor mentem az IKEA-ba ágykeretet venni. De mire ideértek Tomiék megvolt mindenkinek a helye. Az út papíron 4 és fél óra, de megállással van az 5 is.

Másnap aztán volt nagy öröm, végre Emmáék találkoztak az Unokatesókkal!

Balázsnak nagyon bejött a zongora, leütötte a „szép hangot”.

Délután amíg a fiúk aludni mentek én kivittem a lányokat autózni. Emma vezetett a kisjátszótérig, a megállapodás szerint Niki meg vissza. Persze Emma fél úton már nem bírta és hisztizni kezdett hogy ő akar vezetni, így a nyakamban jött haza.  Amúgy Vekerdy Tamás szerint így normális a 3 éveseknél („enyém”, „nem a tied”). Niki szerint nem (úgy értem a feleségem szerint, mert a „Niki” szóra már 2-en kapkodták a fejüket a hétvégén).

Miután a fiúk felkeltek kimentük a játszótérre, a nagyra, amin facsúszdák vannak. Szilvi és Tomi vigyázott a három nagyobbra, én meg a Petit pesztráltam, hogy nehogy kitörje még két fogát. Amúgy simán ment volna neki.

Este vacsi, másnap meg kis játék, Niki maradék fajita-ja ebédre és Tomiék már búcsúztak is. Illetve még egyszer visszajöttek a szalámiért (paprikás és téli) amit tutira elfelejtettünk, de még idejében visszafordultak.

Peti és Emma nagyon megszerette Balázst és Nikit, úgyhogy nemsokára jön a második kör. Akkor lehet mi megyünk Houstonba!

Zoli