Archive for augusztus 11th, 2010


Zoli tegnap este, miután megnézte a honlapunkat, közölte, hogy nem tudja, mi történik a mókusfamilivel… Mivel ugye mostanában nem frissítettem a honlapot. Mentségemre legyen, sok minden nem történt, meg amúgy is gyötör a fáradtság. Fura érzés, amikor a mókus még az evésben is elfárad. A lépcsőzésről, ruhamosásról és vasalásról nem is ejtek szót. vagyis mégis…

Tegnap kivasaltam Emmus ruhácskáit, jól megtapogattam őket. Hát istenem, olyan édesek! Leginkább a kis zoknik tetszenek, olyan kis picik. Na szóval a fészekrakó ösztön az beindult. A szekrényét is vagy 3x rendeztem át, pedig feltételezem elsőre is jó lett volna, na de így még jobb!

Igazából mindennel megvagyunk, csomik összekészítve, két adag cukkinifőzelék is van a fagyasztóban pörkölttel, babfőzelék, meg fasirt is. De még tervezek legalább egy adag lapos husit is eltenni. (Lapos husi = Rántott hús) Sajnos a múltkori husileves lé adagja valami fura módon nem került be a hűtőbe, ezzel kapcsolatosan Zoli többet tudna mondani, szóval abból még kellene főznöm egy adaggal, mert azt szeretnék enni, ha hazajöttünk majd a korházból, de tuti, hogy én nem állok neki főzni. Sajnálom, hogy nem lesz semmi segítségünk, pedig olyan jó lenne. Zolit már csak nem bízhatom meg, hogy főzzön nekem jó kis lélekmelengető husilevest, mondjuk olyan húsos csontból, amit a Tescoban lehet kapni és amiből anyusom olyan jó kis levest tud kreálni. (Persze kell belecsempészni extra adag répát…) Oké, oké, Tescos húsból én sem tudnék itt főzni, mivel nincsen Tesco.

Nos, mi is történt még?

A hármas számú mókus, aki Emmus névre hallgat, nem igazán fordult be fejjel lefelé. Pedig már a 35. hetet tapossuk. Azt hiszem, hogy nem is nagyon fog magától, mert érzem, hogy a kis drága próbálkozna, de félúton elakad, és inkább visszahuppan csücsülő pozícióba. A doki szerint van lehetőség, hogy a 37. héten kézi módszerrel rásegítsenek a fordulási manőverre, azaz megpróbálják odébb tuszkolni szegényt. Nekem van egy olyan érzésem, hogy ez nem valami jó dolog, mert biztos megvan az oka, amiért nem fordul meg. Persze így, ha nem fordítják meg, akkor meg császármetszés lesz a vége, ha marad Emma ebben a pózban. A megfordításnak vannak veszélyei, például, hogy leszakad a placenta és egyből a műtőasztalon kötök ki. Ezért gondolom, hogy jobb egy 39. héten levő császár, mint egy sürgősségi, a 37. héten. Szerintem Emmusnak is sokat számít az a két hét albérlet még a pociban. Bár ezt még megkonzultáljuk a dokival meg mi is összedugjuk a fejünket Zolival, hogy mi legyen. Addig meg várunk, hátha…

Más.

A minap a kertünkben járt egy őz anyuka a csemetéjével. Arra ébredtem, hogy Zoli azt kiabálja, hogy: “Őőőőőőőőőőőz!” El is gondolkodtam, hogy végül is eme felkiáltás mit takarhat, de jött a következő mondat, amiből kiderült, hogy egy őz van a kertünkben. Oda is totyogtam az ablakhoz a saját csigatempómban, remélve, hogy még én is láthatom őket és tényleg! Itt álltak az ablakunk alatt! Zolinak sikerült pár képet csinálnia, igaz akkor már messzebb voltak. Hát még jó, hogy nem egy maci jött háznézőbe.  🙂

Megint más.

Ma elkészült a második adag kovi ubim, nagy örömömre egész jó lett. Azt hiszem nem is írtam, hogy csináltam csalamádét is nemrég, de el is fogyott, Zolinak ízlett nagyon.

Hát ezenkívül más nem igazán történt. Mostanában már elég nehézkesen mozdulunk ki itthonról, úgy értem, hogy nem megyünk sétálgatni meg ilyenek, mert sajnos már nem bírom, meg amúgy is 40 fok van. Jó lenne, ha lenne egy medencénk, olyan kisebb, vagy bármilyen, amibe pancsolni lehetne, mert nagyon hiányzik a víz. Van itt a közelben egy bazi nagy tó, ahol szoktak fürdeni, de annyi mexikói van a sok pulyával, hogy a víz közelébe sem lehet menni tőlük. Hát ebben a melegben pedig pont arra lenne szükség. Ez van, sok liba sertést győz. Vagyis sok mexikói közé aligha fér be 3 mókus. Vagyis azt hiszem ez nem is a legmegfelelőbb közmondás. Egyáltalán mi a különbség a szólás és a közmondás között??? Na mindegy, ezen most kár is gondolkodni. Lényeg a lényeg, vízhiányom van.

Nos azt hiszem ennyi volt mára, még rakok fel pár képet, aztán puszpusz!