A Daily Mogyoró

Kaland! Phh! Inkább pánik, rettegés, idegeskedés, nem-alvás… Ezek a szavak inkább hasonlítanak arra, amit a főmókusok éreztek azon a napon, amikor is Emma kismókusnak kereken 40 fokos láza lett, majdhogynem a nagy semmiből.
Persze, ahogy az lenni szokott, mert hát így van meg írva a nagykönyvben, (szerintem valaki igazán átírhatná már) miért is ne, este 9 után jött a fránya láz, amit sehogy sem sikerült csillapítani, így fogtuk Emmát és a kis pakkját és néha itt-ott megszegve a sebességhatárt, beértünk vele a gyermek klinika EMERGENCY részlegére.
Elég gyorsan bejutottunk, amit nagyon is reméltem, mert a váróban mindenféle nagyon csúnyán kinéző köhögő-pizsamás-plüssmaci-szorongatós betegecske süppedt bele az anyukák ölébe. Vagy az apukákéba. Jobbnak láttam Emma hordozóját letakarni, a fene sem akart össze szedni valami kellemes nyavaját még innen is.
A kis Prücsedlink mindenkire mosolygott, még 40 fokos lázzal is. Mondták is, hogy Emma egy nagyon boldog beteg baba, ami egyáltalán nem jellemző ekkora láznál. Majd jött szegénykémnek az, amire egy babának sincs szüksége este 10 fele, meg úgy általában semmikor. Még pedig az, hogy jól összeböködjék és be katéterezzék. Sajnos nem ivott eleget, így nem találták a vénáját, majd amikor megtalálták nagy nehezen, akkor meg nem jött belőle a vér. Eközben mi próbáltuk lefogni, hogy ne járjon a keze lába. Az első vérvétel így eredménytelen volt. Két óra múlva megpróbálták megint, akkor már jött a vér is, de sajnos megint nagyon nagy sírás lett belőle. Már majdnem én is sírtam. Olyan rossz volt nézni, hogy szegény tiltakozik, ömlik a könnye, meg van riadva, de muszáj volt a vérvétel.
A procedúra utáni hüppögést viszont sikerült csillapítani egy üveg fél literes kólával. Persze nem itta meg, csak meglátta a kezemben, kikerekedett a szemecskéje, én meg kapva az alkalmon, a kezébe nyomtam. Ott volt Zoli kezében Emma, Emma kezében meg a kólásüveg, amit nagy gondossággal bevizsgált, el is felejtve, hogy jól megbökdösték. Majd a rám ragasztott matrica lett számára felettébb érdekes, így azt is muszáj volt lecsekkolnia.
Egy óra múlva meg is lettek az eredmények, de nem találtak semmit, ami kóros lenne.
Két nap múlva elmentünk Landis dokibácsihoz, akinek a sztetoszkópján egy Miki egér lóg, Emma nagy örömére. Szóval a dokibácsink szerint Emmának az úgynevezett 3 napos láza volt. Egészen idáig fogalmam sem volt, hogy mi a bánat az a 3 napos láz, de jó tudni, hogy ilyen is van.
Azóta Emmus meg gyógyult és újra az a kis virgonc mókuspéldány, mint eddig.

Ezzel letudtuk az első komoly mókusbetegséget is. 🙂

Ami még történt a héten:

Emma minden féle irányba képes már fordulni, hasról-hátra, jobbra-balra, mindezt elég nagy sebességgel teszi. Tényleg kell biztonsági kaput szerelni a lépcsőlejáróra és bedugaszolni a konnektorokat. 🙂 Ma például begurult az ágy alá, majd kifele gurulva belekapaszkodott az ágyba és hopp, már ült is, én meg jól megijedtem, hogy mit csinál a Prücsi az ágyba kapaszkodva. Majd lehámoztam az ujjacskáit a fáról és visszaraktam az eredeti kiindulási pontra, a játszószőnyegre. Naná, hogy megint célbe vette az ágyat…

Egyéb híreink közé tartozik, hogy Emma kismókus-nebuló zongoraleckéket vesz az apukájától. Már egész szépen ütögeti a billentyűket és élvezi is, hogy végre nem csak apa zenél. Naaaaaaaaaaaaaagy zenész lett ebből a Csöpiből!

Vettünk egy hordozó háti micsodát is. Ma belepakoltam a Bubut, nagyon tetszett neki, nézelődött egy darabig, majd ráhajtotta a hátamra a fejét és úgy bealudt, hogy arra sem kelt fel, hogy Zolival kicsomiztuk belőle és beraktuk az ágyikójába. Az összes izma ernyedt volt, nem feszült meg, nagyon jó dolog ez a háton hordozgatás. Sokkal kényelmesebb, mint elől cipelni, mert ugye 8.5 kiló lassan, de így háton maximálisan meg vagyunk vele elégedve, Bubuka és én is. Már el is terveztem, hogy ha jó idő lesz, megyünk kirándulni, Emma lesz a háti pakk aztán irány a természet. Juj de jó lesz, már annyira várom!

Kedden végre jönnek a keritést csinálni. Már annyira várom, hogy a szomszéd meg a kutyája ne mászkáljon nálunk! Igaz akkor őzikék sem fognak, de sebaj. Ma is láttunk amúgy 4 darabot keresztül menni a kerten.

Hmm…volt itt még egy bazi nagy vihar is, az áram is elment, a netről nem is beszélve. Esett jég is, csak úgy kopogott a háztetőn. Le is akartam videózni, hogy milyen idő van, mert elvileg tornádót is mondtak, azért az nem mindennapi esemény. Csináltam is egy vidit, de Zoli, aki amúgy egy 3 diplomás komoly úrimókus, elkeztett elég furcsa dolgokat mondani. Oké, Emma nevében beszélt, ami még totál természetes az ilyen mókusfamiliben, mint a miénk, de az amit mondott, na hát azt hiszem ha jött volna a tornádó is, akkor sem tette volna jobban tönkre a vidit, mint Zoli beszéde. Mindenesetre én nagy zavaromban kicsit felcseréltem két szót…khm…szóval érdekes dokumentáció lett, amit majd Emma visszanézhet később. 🙂

Hát ilyenek és ehhez hasonlók történtek a héten, remélem a jövő hetünk kicsit nyugisabb lesz..

Jövő heti előzetes:

Kert – Ilyen volt, ilyen lett.

Kerti baráti bogrács-buli zenéléssel.

Most jönnek a videók és a képek!