Láz megint. Maci és Apa, avagy Emmusunk nem szeret szeparálódni.

on 2012.03.30. in Kategória nélküli írományok

Tegnap megint belázasodott estére, vagyis éjjelre Emma.  Semmi egyéb baja nincs, csak hogy elég magas láza van, amint megy ki a gyógyszer, lázasodik is újból. Egy hete, vagy hogy, akkor is ez volt. Enni eszik, jó a kedve, egész nap vihorászik, persze látszik rajta  az éjjeli lázcsillapításos tortúra. Jönnek a fogai. Passz, hogy lehet-e ettől a láz, vagy sem. Mondanak mindenfélét. Van, aki azt állítja, hogy a fogzás nem okoz lázat, van, aki azt mondja, hogy igen, lehet lázas. Ki érti ezt?

Maci és Apa.

Ebben a kettőben az a közös, hogy Emma valamiért mindkettőjükhöz ellenállhatatlan ragaszkodást mutat az utóbbi hetekben. Persze eddig is ragaszkodott, de ha meglátja az apját, akkor utána belelapul a nyakába és le sem lehet vakarni. Ha Zoli elengedi, a gyerek rajta marad, annyira kapaszkodik. A Macihoz is annyira ragaszkodik, hogy lassan már fürdéshez sem lehet eltávolítani a kezéből. Mindenhova viszi magával. Még a boltba is jön a maci. Maci nélkül nincs élet.

Viszont az a baj, hogy csak egy, azaz 1 darab kék macink van. Kellene még egy. Van egy rózsaszín is, na de a kék az igazi, viszont ha elhagyjuk, akkor szerintem összedől a világ. Rakok fel a maciról képet, szóval ha valaki látja ezt a macit, kék színben, akkor vegyen már egyet Emmának. A jobb sarkára a macinak az van hímezve, hogy FUPA. Természetesen az anyagiakat megtérítjük. Szóval macikutatásra fel, Kedves Otthoniak!  🙂

Macis kép jön!

 

 

Szólj hozzá most!

You must be logged in to post a comment.