A Daily Mogyoró

Gyerekek bedobozolva. 🙂

Pénteken a kis családunk felkerekedett és elautókázott Helenbe, ahol már voltunk egyszer, amikor még csak Emma baba volt a színen. Mutogattam még otthon neki képeket, hogy emlékszik-e, mondta, hogy peeeeersze! Nagyon várta, hogy pancsolhasson a jakuzziban, (itt hot tub-nak hívják), mert, hogy az milyen jó volt. Szupppi. Ide is értünk, Emma nagy hévvel felvette a fürdőfelszerelését, gumikacsát, mellényt, amit csak lehetett, majd becsobbant a tub-ba, majd azonnal ki is akart jönni, mert hogy ez mégsem az, amire Ő gondolt. Nem értettem, mert már annyira várta, hát akkor most meg mi történt? Sebaj, Petike (Akit mi már csak Szutyok Matyinak hívunk) Szóval Matyika az viszont baromira élvezte a pancsit. De ez látszani is fog a képeken… Szóval megpancsoltattuk Petit, nagyon bezsongott tőle. Ezután elmentünk a városba, ahol vettünk Emmának Kinder tojást, ami nagy szó, mert ugye amcsiban tojást nem lehet kapni, mert az milyen veszélyes…

Este megbeszéltem Emmával, hogy mi is volt a baj… No, az volt a baj, hogy azt mondtam neki, hogy ugyan oda megyünk vissza, ahol voltunk régebben, amikor ő még kicsike volt. Látta a képeket is. No, az volt a baj, hogy a régi jakuzzi sötétkék volt, míg ez a mostani szürke pöttyös. Szegény azt hitte, hogy pont ugyan oda megyünk vissza, ami félig meddig igaz is volt, mert ugyan oda jöttünk, csak egy nagyobb házba, de még a bútorok is ugyan azok voltak, mint a régibe, csak ott nem fértünk volna el. Szóval a szín volt a baj. Makacs kislány, többet nem is akart beleülni, mert nem jó a színe. 🙂 Na de azért róla is lett pár kép.

Ma meglátogattak a Gabiék is, sétálgattunk, ettünk, játszótereztünk, szóval nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos reggel megyünk haza, ehh, pedig még egy pár napig tudtam volna áztatni a hátsómat esténként. Elkéne egy ilyen otthonra is. 🙂 Bár akkor meg tuti nem használnánk.

Összegzés, jó volt, szép volt, de legközelebb Hawaii-ra megyünk. Zoli beígért egy utat, ha lefogytam. 🙂 Hehe.

Na jönnek a képek. Nem sok, mert csak az első nap fényképeztünk a tub-ban. 🙂

Mostanság nem sikerült blogközelbe kerülnöm, mióta hazament anyus, lényegében még a klotyóra is két gyerekkel megyek. Emma még el játszana odakint, de Petit vinni kell, mert ha rájön a szeparációs mizéria, akkor nagy a bőgés, így inkább viszem magammal, Emma meg hát ha már Peti jöhet, akkor ő is jön. Ennél a két gyerekes mellékhelység látogatásnál már csak az a rosszabb, amikor nincs klotyópapír. (Erre is volt példa a napokban.)

Szóval élünk, megvagyunk, csak általában fél 12-ig takarítom a lakást a két lurkó és az egy hím egyed után, utána meg már csak arra van energiám, hogy aludjak. 🙂

Petike holnap lesz 6 hónapos, hogy szalad az idő! Nagyon szépen fordul mindenfele, de ez már nem újdonság, elég régóta csinálja. Mostanában a mászó pozíciót próbálgatja és az oldalra kiülést, nagyon szépen megy neki, szerintem két hét és itt fog mászni annyira jól halad. Minden nappal ügyesebb. A hozzátáplálást már 4 hósan elkezdtük, mert a tápot folyamatosan kihányta. A felnőttesebb kajákkal nincs gond. 🙂 Csak ne lóbáljuk meg előtte, mert képes lecsapni egy pizzaszeletre is, vagy bármire, amit mi eszünk.

Szóval Peti egy nagyon édes kis örömgombóc baba, imád mosolyogni bárkire, bármikor, bárhol, csak szépen nézzenek rá. 🙂 Szereti Emmát, állandóan húzkodja a haját és már szeretné azt csinálni, amit Emma csinál.  Bújós baba, leginkább rajtam szeret lógni, ha lehet egész nap felkötődve. Éjszaka mostanában szépen alszik, egyszer kel fel éjjel, ha jó éjszakája van, akkor néha hajnalig durmol. Egy szó, mint száz, ő egy Tünemény!

Aztán persze itt van a másik Tünemény is, Emma, aki már igazi kis nagylány. 🙂 Most néztünk neki ovodát, de olyan drágák, hogy az már pofátlanság. Nagyon okos, mindig elcsodálkozunk rajta, hogy mennyi mindent tud már, felsorolni is nehéz lenne. Ő is egy csoda teremtés, imádnivaló cukorborsó. Upsz, épp most verte be valahova a fejét. Hát igen, még a franciaágy méretű matrac sem elég neki. 🙂

Nos, akkor rakok fel pár képet is. 🙂

Emmával kimentünk a hétvégén a Snow Mountain-ra, ami Hóhegyet jelent. Atlantában még nem esett az idén hó és itt volt műhó. Emma Karácsony óta nem tud elszakadni a télapós-hóemberes témától, úgyhogy ezt nagyon élvezte. A végén volt kis sírás, de megtömtük a pocakot és ismét minden rendben lett. A hír még az hogy Peti a szilárd kaja hatására átalussza az éjszakát, ami 5 és fél hónaposan nagy szó. Ma 9-ig aludt. Hógolyózni nem jöttek ki Nikivel, mert hideg lett volna neki.

Pár új kép a mókusok életéből…

Együtt a család. A karácsonyfát, amerikai szokás szerint, már 2 héttel karácsony előtt felállítottuk. Ez azért volt jó, mert 1. még volt  a boltban fenyőfa 2. mert még itt volt nagyanyó is.

Azután voltunk az egyik közeli játszótéren is, ami csupa fából van és ezért Niki kedvence.

Emma énekelt Gabi néninek:

És szaladt apa után is:

És Peti beszélgetett a zsiráffal:

„Egyedül maradtunk..”, jegyezte meg Niki, miután nagymamával együtt 24 órán át izgulta végig a hazautat (csak mama utazott). Én aludtam három órát, mert Emma kétszer rohant át este hogy nincs meg a nagymama. (Niki megmondta neki, hogy elmegy és éjszaka kirohangált az üres szobát megnézni, utána meg beköltözött közénk az ágyba. Na ezzel meg az volt a baj, hogy amikor Peti felébredt és nekiálltam kaját gyártani neki, akkor Emma is felkelt és „Apa, tente!” kiálltásokkal próbált visszaparancsolni az ágyba.)

Szóval az első napon túl vagyunk, nagyobb problémák nélkül. Emma 3 órát aludt az autóban én meg addig tanultam a január 2-ai texasi állásinterjúra, ami remélem összejön, mert az NSN március után nem tart igényt a szolgálataimra. Egyébként épp 1 éve lesz, márciusban, hogy komolyan elkezdtem állást keresni.

Visszatérve nagyira, szegény lekéste a csatlakozást Amszterdamban, így Csöndes Tibi barátom segítségével jutott haza Münchenen keresztül 6-7 órás késéssel. Tibi és haverja szárnyuk alá vették a nagyit, aki bátran vágott bele a kalandba. Még jó, hogy épp ott volt e két superman, akik Dallasból Atlantán át igyekeztek haza Magyarországra.

Minden jó, ha vége jó, hazekerült nagyanyó.

Jutalmul itt van egy link az új albumunkra, ami összefoglalja a 2012-es év eseményeit. Micsoda év volt! 2013 sem ígérkezik kevesebbnek.

Zoli

Elvoltunk szórakozni. Vagyis Emmát fárasztani. Meg a Mamát. 🙂 Én közben készítettem pár képet is, tessék, íme a végeredmény.

Azaz kimentünk a játszótérre abban a hiszemben, hogy a sok amerikai mint otthon süti a pulykát, aminek köztudottan elég sok idő kell, így játszóterezni már senkinek nincs ideje…  Ami nem volt igaz, tele volt a játszótér… Szerintem azok ott mind úgy hozatták valahonnan estére a betevő pulykájukat. 🙂 Sebaj, mi jót szórakoztunk és habár szárnyas nem is volt, de egy nagy fazék töltött kápi ott virított a mi tányérunkon is, hálaadástól teljesen függetlenül. Aztán fél óra múlva kinyitnak a boltok és megkezdődik idén is a Black Friday, ami annyit tesz, hogy elárasztják az emberek a boltokat, mert mindenhol leárazás van. Sokan már egy napja ott ülnek a bolt előtt, várva hogy éjfélkor bemehessenek. Személy szerint én inkább aludni megyek, csak ide rakok pár képet.

Az úgy történt, hogy a mai nap serénykedtünk Emmával és a Mamával a kertben. Összeszedtük a faleveleket és bezacskóztuk őket, mert holnap viszik el a kerti hulladék típusú szemetet. Ki is akartuk vinni a hátsó kapun át előre, a ház elé, ahova a szemeteket kell rakni. El is indultunk a Mamával két zsák kiséretében, ekkor a nagy hirtelen semmiből előkerültek a szomszéd (kibaszott, tetves, rohadék) boxer kutyái, nevezetesen kettő és nekünk estek. 20 centire vicsorogtak, miközben mi oda dermedtünk. Nagy nehezen a (faszkalap) szomszéd végre visszahívta őket, ami persze nem ment könnyen de azért bementek a házba. Hozzá kell tennem, eközben Emma ott gubbasztott a kertkapunál, tőlünk úgy 15 méterre. Mivel a kertkapunk befele van, gondoltam ott nem eshet baja, nem az út fele ment. Az volt a szerencséje, hogy ott maradt lapulva, mert ha őt is meglátják a kutyák, akkor neki biztosan neki estek volna, de akkor Emmát szétmarták volna, mivel kisebb a kutyáknál. Szóval végül is megúsztuk, hogy kutyakaja legyen belőlünk.

Egyszer régebben, amikor még nem volt kerítés és Emma még babakocsiban üldögélős méretekkel rendelkezett, egy kutya olyan gyorsan rontott ránk, Emmára és rám, hogy az volt a szerencse, hogy az ajtón én mentem be előbb, majd a bazi nagy babakocsit rántottam be, mert addigra a kutya ideért és beleharapott a babakocsiba, ha én vagyok hátul, akkor megesz.

Ezentúl az tuti, hogy a bors pisztollyal megyek ki, lényegében bárhova. Már elegem van ezekből a szomszédokból. Elegem van ebből a házból is, mert hiába van kerítés, a kerítés nem teljes, a tó felől van egy rész, ahol be tudnak jönni a kutyák. Múltkor a Mama és Emma voltak odakint a hátsó kertben, ahol az ember azt hiszi, hogy talán ott nem eszik meg, erre azt látjuk, hogy ront be két igen csak ronda kinézetű kóbor kutya a kertbe… Hát volt ám rohanás… Szerencse, hogy akkor sem lett semmi baj. De ez igy már bazira aggasztó, mert tuti, hogy nem lesz egyszer ekkora szerencsénk… Legszívesebben elköltöznék valami nem kertes házba, mondjuk a belváros egy jó magas épületébe mondjuk a 30. emeletre. Oké, nekem egy rohadt panel is megtenné, csak ne kelljen már rettegni, ha épp ki akarok menni az autóig, ami nem a garázsban áll, hanem a ház előtt, mert sosem lehet tudni, hogy mikor milyen kutya akar megenni.

Szóval tele van a tököm. Hát bocs a csúnyácska írásért, de már unom, hogy folyamatosan kutyakajának néznek.

Más újság nincs, vagyis talán jobb ha nem írok semmit.

Pussz.

Ezért gondoltam kattintok Róla pár képet. Írni még mindig nincs időm…

Nos, időm az nem nagyon van, vagyis semmi nincs, most is épp a klotyóról sunyi-netezek. Mostanában ez már csak így megy nálunk. 🙂 Izé,  nemes céltől vezérelve a mamára hagytam a két gyereket, ( A képfeltöltés a nemes cél…) ha meg már amúgy is szólít a természet, vagy ha más nem, egy sárgára festett mellékhelyiség, akkor gondoltam magamban, akár hasznosan is telhet a trónon töltött idő.

Avagy képek következnek:

No, úgy látom, hogy még novemberben nem történt bejegyzés, bár ahogy látom októberben sem volt sok… Hát ez van. 2 lukró mellett luxus az internetezgetés.

Mi jól vagyunk. Petike egyre nagyobb kópé, cukorfalat, aki imádja zabálni a kis kezét, tud hangosan kacagni és imád mosolyogni. Annyira hálás, amikor valaki beszélget vele, egyből tejbetök lesz tőle. Ha azt mondjuk neki, hogy mondja azt, hogy Gúúúú, akkor ő egyből elkezd gúúúúúzni. 🙂 Imádja tapogatni a hintáján levő állatokat, velük is beszélget. Hát az evés dolog nem egyszerű, de talán már nem annyira rossz. Már nem sír egész nap megvigaszthatatlanul, de azért van, hogy visszahányja a tejterméket, na akkor van sírás. Tápot is cseréltünk, ez most eddig a legjobb, pedig ez nem is a méregdrága fajta. (Azt is kihányta) Szóval növöget a Drága.

Emma is nagy show mókuska lett. Imád énekelni, táncolni, illegeti-billegeti magát, be sem áll a szája, mindent utánunk mond. Rengeteg energiája van, amit nem egyszerű levezetnie. Ma ugrálni voltunk a majmos játszóházban, ha minden jól megy, holnap is megyünk. Megy a hiszti időszak is ezerrel, de hát ez ilyen korszak. Szeret ollóval vagdosni, ragasztani, gyurmázni, imád minden kreatívosdit.

A mama még bírja a kiképzést, szegény még nem sokat látott Amerikából, de reméljük sikerül eljutni vele is pár helyre, ha már itt van.

No van pár vidink, aztán be is fejezem mert csucsuzni kell.

Cuppanat.

A Mindenszentek itteni verziója a helovín, aminek alkalmábol kilátogattunk az utca végi tököm-parkba. Ugyanez a hely karácsonyfa lerakattá alakul egy későbbi időpontban. Bubu alig akart együttműködni, folyamatosan hátat fordított a kamerának, miközben nagy buzgalommal pakolta  a tököket ide-oda.