Sikeresen hazaérkeztünk a nyaralásból, az autó sem esett össze alattunk, Emmus is jól viselte a hosszú utat, igaz visszafele egész végig mocorgott. A második nap azon tanakodtunk, hogy hova is tudnánk elmenni, amit még én is kibírok 40 fok melegben. Így döntöttünk a Sunken Garden mellett. Ez egy botanikus kert-szerűség, bár nekem inkább egy kisebb dzsungelre emlékeztetett. Volt ott mindenféle nagy, zöld növény, mindenféle fura latin nevekkel. Bevallom, a 20. egyforma növény után már valami érdekesebbre vágytam, Zoli is így volt vele, igy fényképeztünk egy szép szitakötőt.
A buja növényzet megnézegetése után elkapott minket az éhség. Floridára az a jellemző, hogy legalább egy órát kell elemózsia után kutakodni, mire találunk is valami éttermet, ami nyitva is van. Így sikerült a 3 bezárt görög étterem után találni egy családi vendéglőt, ami nem kifejezetten görögnek hirdette magát, viszont meglepetésre végül volt nekik gyros husijuk is. Zoli le is csapott rá, mi Emmával maradtunk a csirkés verziónál.
Ezek után a hotel felé vettük az utunkat, majd egy gyors átöltözés után megcéloztuk a partot. Nem azt, ami épp a hotellel szemben csábított mindet, hanem egy kicsit délebbre fekvő strandot szúrtunk ki. Az USA legjobb strandja volt 2006-ban és 2008-ban. (Totál olyan volt, mint ami a hotellel szemben is van, csak autókázni kellett hozzá, és nem volt kagyló a parton)
Így esett, hogy megesett, kagyló nélkül maradtam idén. 🙁
Na de sebaj, végül is van tavalyról egy egész váza kagylógyűjteményem.
Hát ez történt a nyaralásunk második felvonásában. Most jönnek a képek.
- Ez nem ponty! Hát mióta van a pontyoknak harcsa alakja?
- Szitakötő
- Zoli a Sunken Gardenben
- Az igazi fotós lefényképezi azt, aki épp őt fényképezi. Akkor ki is most az igazi fotós?
- Valami virág
- Na de hol a feje?
- Kicsit nagy már a pocak
- Eléééééééééééééééééééééééérem… ha növök még 30 centit…
- Kaktuszok… oda nem szivesen borulnék be.
- A hotelszoba ablakából egy kikötőre láttunk.