A Daily Mogyoró

Kisállatkereskedésben dorbézoltunk. Sajna egy állatot sem vittünk haza.

Itt még csak totyogott, kb. két hónapja.

Itt meg énekel a Drága.

Néptáncolni is voltunk régebben, azóta profi szinten megy a dolog.

A régi babakocsiból végrehajtott sikeres szökési kísérletek…

Táncol… A kupit senki se nézze, Emma mellett nem lehet rámolni, csak ha alszik, addig meg mindent szétrámol. Azért nem szokott ám ilyen gáz lenni. 🙂

Nos, jelentem, túléltem a mai gyógytornát is, bár ez a mai már egy 1 órás intenzív nagymamajóga szerűség volt.  (Ebből 10 percig jegelés alatt álltam, vagyis feküdtem.) 🙂

De amúgy jó, sokat nem javitott eddig a zsibbadáson meg a fájdalmon, de azért jó érzés.

Emma alszik, de nem is akárhogy! Beraktuk az ágyba, pár perc nyafi és már aludt is. 🙂 Gondolkodtunk az ágyikója átalakításán is, mert képes bemászni (vagyis felmászni és leesni) az ágyra, mert hát az ágyban van a Maci. Aztán a végén nekem kiesik az ágyból ha véletlenül kidobja éjjel a Macit, aztán elég nagyon lehet ám onnan puffani. Mivel elég magas, sokat nem segít, hogy a legalacsonyabb fokon van a rács. Nem tudom mennyi lehet most, úgy talán 88 cm körül. Nagyon gyorsan nő, de persze nem kell neki ilyen mininek lennie, mint én. (De jobb lenne, ha nem lenne 190 centi sem, mert nem minden jó pasi nött olyan magasra, az meg gáz, ha két fejjel alacsonyabb a hímnemű, mint Emma. )

Más.

Voltunk kolbászt venni tegnap, meg Moldova szalámit, ami olyan, mint egy nagyon finom túrista felvágott. Végre hazai ízek!

Találtam Emmáról képeket úgy vegyesen, addig is, amig nincsenek új pikcsőrök. 🙂   (Amik hamarosan lesznek, mert megyünk kirándulni.)

Addig is pusszanat!