A Daily Mogyoró

Mármint a dögrovás. Dögrovás alatt értem a torokfájást, ami mára eléggé elviselhetetlen köhögés is tarkította. De legalább már lázam nincs, jippi. Kicsit hasonlítok egy bizonyos Rudolfra – aki nagyon fényes orral bírt- Düdüdümmmdüdümmmdüdümmmdüm düdüdüdüdümmmdümmmdümm… (Ez egy dal) Viszont fáradt vagyok, Emma csak 20 percet aludt délben, ami neki is kevésnek bizonyult, pláne nekem. Én aztán órákig el tudnék szunyókálni jó mélyre süppedve az ágyban, a takaró alól csak a heftim lógna ki. Néha esetleg felkelnék inni pár korty finom „napközis teát”, ami Drága Szekond tökéletesen tud elkészíteni. A lényeg, hogy jó sok cukor legyen benne.

Sok újdonság amúgy nincs. Szegény Emma tiszta kék zöld folt, ma állandóan elesett, egyszer sikerült a szeme alatt bevernie magát. Úgy néz ki a gyerek, mintha összevertük volna. Azért remélem senki sem hivja ki ránk a gyermekvédelmiseket. 🙂

Eme nemes napon még szeretném veletek megosztani a remek húslevesemről készült képet.

Másfél kiló, még mielőtt bárki is megkérdezné! Igen, én a húslevest nem úgy szeretem, hogy 2 répa uszkál a lé-rengetegben… Meg hát ott van Emma is. Képes egyszerre befalni két olyan szép méretes répuszt. Naná, tőlem örökölte. 🙂 Amúgy imádja a húslevesem, ma ott sírt nekem, mire megmelegedett már majd kiugrott a székéből. Falta az Életem, még nyöszörgött is hozzá. (Ezt is tőlem örökölte) Szóval a leves isteni lett. Azt hiszem ez a kedvenc kajám. Igazi, bio kapírgálós csirke volt benne, mást nem is veszünk itt, mert a sima csirkusz tele van tömve mindennel, ennek van íze! Vagyis olyan íze van, mint gyerekkoromban. Akkor még voltak rendes szárnyasok.

Nos, húslevesek kép mellé csatolok még pár egyéb képet is.

Most megyek döglődni…

Pusszanat.