Heleni kis kiruccanásunk második felvonása következik, immáron otthonról.
Szóval egy kis történet. Helen egy (ál) osztrák falucska fent a hegyekben, tőlünk kb. másfél óra intenzív autókázásra. Az 1960-as években az ottaniak úgy döntöttek, hogy mindent átalakítanak osztrákosra, ami nem is sikerült olyan rosszul, de azért igazi wiener schnitzelt, azaz lapos husit (én így hívom) nem találni, bár lehet az volt a baj, hogy mi sertésből szeretjük, de azért a párolt vöröskáposztájuk nem volt rossz. Két helyen is ettem, az elsőbe annyi ecet volt, hogy azt hittem tüzet hányok, de a második igazán kellemes élmény volt. A „magyar gulyás”-t nem mertem meg kóstolni, mert Zoli bevallása szerint paradicsomlé az egész. Viszont vettünk két Kinder tojást is, örültem is neki rendesen, meg igazi német zacsis betűtészta levessel is gazdagodtunk. A fene sem gondolta, hogy egyszer így fogok örülni egy zacsis levesnek. 🙂
Felmásztunk az egyik vízeséshez is, nevezetesen az Anna Ruby vízeséshez.
A polgárháború után egy Nichols tábornoknak nevezett csóka földet vásárolt ezen a területen. Miután meghalt a felesége és két csecsemő fia, a tábornok sokat túrázgatott lóháton a vidéken, amikor is rábukkant a vízesésre. Aztán a még egyetlen, életben maradt lányáról nevezte el, akit Anna Ruby-nak hívtak. Valójában már 50 évvel Nichols előtt is tudtak a vízesésről, de azért így jobban hangzik a dolog. Zolival azon tanakodtunk, hogy miért nem a feleségéről adta a nevet, vagy a fiairól, de végül is tök mindegy, lehet nekik nem volt ilyen hangzatos nevük.
A házikóról. A lak, amit béreltünk igazán otthonos volt. Az első nap szórakoztunk a gáz működésű kandallóval. (Én mindig is szerettem a kandallónkat, ugye nekünk is van kettő, de ott, abban a helyzetben kicsit elment tőle a kedvem. )
A történet az, hogy bazira gáz szag volt a nappali részben, ahol a kandalló is volt…
Emma kiságyát a nappaliba tettük, mert a hálóból nyilt a terasz, ahol a jakuzzi volt, és hát ha Emma ott van, akkor tutira nem tudunk kimenni az ajtón éjjel. Na de a gáz szag miatt át telepítettük Emmát a hálóba. ( A Nokedli már aludt az ágyban…) Zoli megnézte a kandallót és végül el tudta zárni, így nagy volt az öröm, na de hoppá, Emmát vissza kell lakoltatni a nappaliba. De végül is sikeresen vissza tudtuk rakni úgy, hogy ne ébredjen fel. Aztáááááááááááááááááán, de csak is aztááááááááááááááááááán végre beülhettünk kettesben a jakuzziba. Meleg, bugyogó víz, hangulatvilágítás, holdfény, jéghideg kóla….hmmmmmm. Hát el tudnám viselni minden héten ezt. 🙂
Mindenesetre nappal Emma is jött velünk pancsolni, volt neki is úszógumija is, ami a képeken is látszik és nagyon de nagyon tetszett neki.
Egyáltalán nem zavarta, hogy idegen helyen van, csak legyen sok cucc, amit le lehet rámolni. 🙂
Életében először megevett egy mekis csízburgert is, ízlett neki. 🙂 Persze ilyet nem kap sokat, visszaállunk a Big Mac-re. 🙂 Na jó, csak vicceltem.
Szóval összességében nagyon jó volt, nem bántam, hogy nem Floridába mentünk, az sokkal messzebb is lett volna, meg ilyenkor már nem élvezhető a tenger sem úgy, mint amikor melegebb van.
Még két nap pihi, aztán Zoli megint dolgozik ezerrel, utána legközelebb karácsonykor lesz hosszabb szabija, addig hajtás.
Én továbbra is járok még pár hétig gyógytornára, ha szerencsém van utána már talán nem rokkanok le majd a spinning biciklin sem. 🙂
Ennyi volt a tudósítás, újabb képeink következnek. 🙂
(Aztán majd lesznek videjók is idővel) 🙂
Pusszanat.
